Még mindig optimistán:-)

A macsektenyésztés abbahagyása óriási kreatív energiákat szabadított fel bennem.:-) Az üvegmatricázás rejtelmei után (köszi, Dash, a beavatást) egy testhezállóbb kreatív formát találtam, melyért külön köszönet Ritácskának: a cserépfestést, megspékelve découpage-technikával. A kinti mókok nagy érdeklődésssel nézik a nyakig festékes és szalvétába burkolózó kisgazdit, sőt tegnap Cimi éppen akkor ugrott az ölembe egy laza mozdulattal, mikor nagy áhítattal vagdostam egy virágmintát a körömollóval. mondanom sem kell, mennyire örültem az érdeklődőnek. :-) De hát a tudásszomjat értékelni kell! Majd jól megdécoupage-olom a kintieket is!:) Nem mondom, hogy nagy művész vagyok/leszek a kreatív hobbik terén, de valami ritka jó érzés alkotni és gyönyörködni az alkotásban, még ha az messze is áll a tökéletességtől.

Szipuka nyelve viszont nem lógott, sem tegnap, sem ma, úgyhogy kezdem rózsaszínben látni megint a problémát és az is lehet, hogy a mellénye a vízivástól, bocsánat jacuzzisástól lesz csatakos. Bízom benne....

Topik: öt év valóban sok idő. Öt év jóban-rosszban. Konfliktusokkal és örömökben együttosztozással. Topikbabákkal és topikszerelemmel (nagyon-nagyon jóóóóó érzés, hogy két ember a topiknak köszönhetően talán örök életre egymásra talált!:-). Kirándulásokkal és vörösboros marhalábszárpörkölttel. Mindig meghatódom, amikor valaki, akit akár évekkel ezeleőtt nem láttunk a topikon, de úgy érzi, élete egy-egy fordulópontjánál jönnie kell és beszámolnia. Büszkeség és meghatott öröm tölt el mindig ilyenkor.

Ha az ember csinál valamit, csinálja szívvel és lélekkek, azzal az eufórikus maximalizmussal, ami jó és ösztönző és akkor is alkotó és termékeny, ha sok hiba árán alakul ki az eredmény, ha hosszú a tanulási folyamat.

Ezt, vagy valami hasonlór éreztem a macskatenyésztés kapcsán, avgy a cserépfestésnél is, de ezt érzem a topik kapcsán is.

Már emgint elkapott a hév és a lendület....De hát tavasz van, gyönyörű:-))))