Ma újabb menetre készültünk és valósítottunk is meg a dokihoz. Mostanság szinte már bérelt helyünk és időpontunk van, nem beszélve azon tényről, hogy a fizetésemet akár már át is utalhatnánk egy az egyben a dokinknak. De hát ez van: ezt vállaltuk, a macska- és kutyatartás felelősséggel is jár. Nyuszót, admiralt, Indy-t vittük. Mindhárman megkapták a Purevax- oltásukat, minden gond nélkül vették az akadályt. Nyuszót és Admiralt megultrahangoztattuk, mert jobb félni, mint megijedni: hála az égnek, egyiküknél sincs semmi a hólyagban, teljesen normális mindkettőjük veséje, semmi gond velük. A fogaik is rendben, minimális fogköve van Admiralnak, de ennyiért nem bódította el a doki. Indy esetében azonban megvan a rejtély, miért volt az utóbbi időben büdi a lehelete: hasonló trutymikat látott a szájában a doki, mint Szipának, ami ledöbbentett. Csütörtökön fél hétre visszük műtétre. Nála abszolút nem gondoltam, hogy bármi baj lesz, hiszen mióta anno négy naposan megkapta a szteroidját, ami megmentette az életét, nos, azóta soha semmi baja nem volt. Ez idáig tartott.
Manó eredménye is megjött. Volt olyan értéke, ami javult, sajnos azonban a kreatinin-érték romlott: nem olyan rossz, mint augusztusban, de nem javult, bármennyire is szugeráltam a dolgot. A doki megint emlékeztetett rá, hogy augusztushoz képest Manónak max. egy éve van hátra, de csak azért sem vagyok hajlandó ezt készpénznek venni. Persze, hiú ábrándokat sem akarok kergetni, valahol a középutat akarom megtalálni: nem esztelen reményt kelteni sem benne, sem magamban, de azért nem feladni semmiképpen sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése