Mindig hálát adok a sorsnak, hogy jó pár, tenyésztéssel eltöltött, a macskás világban megadatott év után kiszálltam ebből a körforgásból és nagyon jól telnek az azóta telő-múló évek.:). De valahogy azt nem tudom megállni, hogy a felelős macskatartással kjapcsolatban - az "a macska" újságban megjelenő cikkeken túlmenően - ne szórjam az igét, mert mélységesen felháborít, megdöbbent az emberek felelőtlensége, ostobasága, ahogy és amilyen módon egy-egy élőlény iránt viseltetnek. Nyilván hatalmas a média felelőssége is, de a tenyésztőké, az állatvédő eygesületéké, az állatvédelemmel foglalkozó embereké és mindannyiunké, akik valamilyen formában és módon elköteleződtünk az ilyetén igehirdetés mellett. Úgy gondolom, hogy az állattartó, aki tájékozódni AKAR, az manapság, az internet világában nagyon könnyen megteheti annak ellenére, hogy nem minden írást, tanácsot kell szó szerint megfogadni, illetve nem szabad csak úgy leragadni egy-egy (ellenőrizetlen, meg nem erősített) információ mellett. Éppen ezért háborít fel egy minap történt eset, ami sajnos nem egyedi, viszont elrettentően kétségbeejtő helyzetet jelez a hazánk lakosaira állatartás kapcsán jellemző viselkedési normákról.
Valaki, aki tudja, hogy kismacsek érkezik hozzájuk, képtelen arra, hogy a felkészülési idő alatt megfelelő tápot szerezzen a cicája számára, olyan állatorvosnak hisz, aki megkérdőjelezi az oltások fontosságát. Azt gondolja, hogy egy hathetes kismacsek számára a legmegfelelőbb kaja az ételmaradék, a tej, a szalámi, a felnőtt (gondolom) gagyitáp, úgy véli, nem az a legfontosabb, hogy a macskát mihamarabb elvigye egy állatorvoshoz alapos vizsgálatra, megbeszélni az oltási- meg a féregtelenító programot. Fel sem merül benne, hogy egy hathetes kismacsnak az anyja mellett lenne a helye még elaglább hat hétig. Úgy véli, hogy egy macskáról való gondoskodás abból áll, hogy egész nap mosolyogva simogatjuk és rajongunk érte, míg nincs vele nagyobb baj.
Senki sem úgy születik, hogy mindent tud a macskákról - ez egy élethosszig tartó tanulási folyamat és boldog lehet az az ember, akit a bársonytalpúak a bizalmukba és szeretetükbe fogadnak, hogy lehetősége legyen a tanulásra. Viszont az is igaz, hogy nem szégyen megfogadnia tapasztaltabbak tanácsát, éppen a saját érdekünkben és mert így talán a későbbiekben mi is hirdethetjük az igét, a macskák érdekében! Azonban az ostobasággal társult felelőtlenség nagyon rossz elegy, s nem igazán szolgálja a macsekok érdekeit. Nem tudom, mikor ér el Magyarországon az állattartási kultúra egy olyan szintre, amikor nem az számít majd hülyének, aki az állatok érdekében emel szót, hanem azt övezi megvetés, aki felleőtlenül bánik vekük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése