Már régóta kacérkodtam a gondolattal. A régóta már évtizedekben is mérhető, hiszen a kezdetektől érdekelt a dolog, csak eddig nem mertem belevágni. Most viszont igen. Még decemberben, pusztán véletlenül hallottam egy riportot Domján Lászlóval (véletlenek, régóta tudom, nincsenek), s akkor megfogalmazódott bennem végre: itt az idő. Valaki, aki nagymester ezekben a dolgokban, azt mondta nekem, hogy sok újat nem fogok tanulni, mert ezeket a dolgokat már régen tudom, gyakorlom, csak nem tudatosan teszem. Mindenesetre nagyon kíváncsi voltam. És nem csalódtam. Nem akarok itt részletesen az élményeimről írni, de az tény: sok-sok dologban megerősítést nyertem, magamról és a világról is megtanultam pár dolgot, s tény, hogy bizonyos technikákat eddig is ösztönösen csináltam, most viszont még jobban odafigyeledk a pozitív tudatosságra. Ha az, amit ez alatt a két nap alatt eddig tanultam használ a körülöttem élőknek és persze magamnak, már megérte és megéri az újabb két nap tapasztalata is!
Ja, és csak egy kis adalék: az ún. memóriafogas egyik képe a "miaú", azaz macska. Nem meglepő, ugye?:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése