Ma felhívott Archibald unokám gazdája. Ilyenkor mindig görcsberándul a gyomrom és azonnal tudom, hogy baj van, mikor az unokagazdik hosszú idő után hirtelen jelentkeznek. A megérzésem jó volt. A gazdi zokogva mesélte el, hogy ma halva találta otthon Archie babát. Mint megtudtam, Archibald cukorbeteg volt, ami aztán a veséjét is károsította - ebbe halt bele ez a szépséges, hatalmas, vörös macsek, gazdája szeme-fénye. Megértem és átérzem a gazdája fájdalmát, hiszen úgy szerette ezt a cicát, mint a gyermekét, féltőn óvta mindentől, nagyon összetartoztak. Archibald hazavárta a gazdiját: utolsó erejével még az ajtóhoz vonszolhatta magát, mert ott talált rá a gazdija.
Letaglózott a hír, hiszen Archie még hatalmasabb volt, mint Andy és látszólag majd kicsattant az egészségtől. S letaglózott a hír, mert Admiral egyedül maradt az első almunkból (sajnos, Adonisról évek óta semmi hírem sincs a kezdeti lelkes kapcsolattartás után, nem válaszolnak a megkeresésre az Ausztriában élő gazdák.) és ez már megint valami véglegest jelent, visszahozhatatlant...
Nyugodj békében, Heartbreaker's Archibald, Archie baba! A testvéred, Andy már várt odaát, a szivárványhíd túloldalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése