Minden relatív:-)

Meleg van. Főleg így grillezés után. Nem is tudom mit írjak. Ma kéthetesek a kicsi L-ek, félelmetesen nagyok, igazi vasgyúró macikák, viszont még mindig kétséges a nemük. Isten bizony, nem szoktam ennyire béna lenni, de aki eddig fiúnak látszott százszázalékosan, most lány. Végülis mindegy, csak ne járatnák velem a bolondját!:-) Lootah majdnem 40 deka. Megfogni is jó a kicsiket, annyira masszívak és szépen! Iris csak szoptat és szoptat. Még a hálószobába beengedett kicsi Jéket sem vonszolja be a szülődobozba, most csak a saját kicsinyeire koncentrál, meg is van az eredménye:-)

J-k tegnap bent aludtak velünk. Xxel félt, hogy agyonnyomja őket (még sohasem tett ilyet), de az ördögök szépen bevonultak éjjelre az ágy mögé, s aludtak bőszen:-) Hajnalban kukorékoltak kicsit, de ez nem akadályozott meg abban, hogy fél kilencig aludjak. Aki álmos és aludni akar, az a macsekoktól függetlenül alszik:-)

Tegnap, az egyetemre menet nem jött elém macsek. Eddig minden vizsga-napon láttam őket, teknőcöket, fehéreket, foltosokat. Tegnap nem. Már akkor bevillant, hogy nem sikerül majd a vizsgám, az utolsó. Így is lett. Pár hónappal, évvel ezelőtt még nagyon letaglózott volna a hír, de most nem, magam számára is meglepően nem. Eddig szinte 100 %-ra csináltam hat vizsgát, ez nem sikerült. Na bumm. Sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, a maximalizmusba bele lehet pusztulni, nem éri meg! Ami igazán fontos, az nem ennek a vizsgának a sikere. Jó, jó, nem tapsikolok örömömben, de nem is halok bele:-) A cicák, a barátaim, a terveim, a munkám és még sok egyéb más sokkal fontosabbak:-)