Semmi különös....

A keddi ivartalanítás után már pár órával robogott az érintett J-cspat, amit azóta is folytatnak, az L-ekkel felturbósítva. Viszont mindegyik mók annyira aranyos, bújós, kedves és puha, hogy öröm őket simizni, pocakolni:-) A legnagyobb köztük Jacy (2,6 kilo) és Jackpot (2,53), majd jön Jayden (2, 48) és Jeremy (2,3), de az L-ek is jó husiban vannak, főleg Lootah a maga másfél kilójával és az egyszer csajszli, Lolita sincs lemaradva tőle csak pár dekával:-) Jegesmacik annyira bájosak ahogy átviharzanak kecsesen a szobákon, hogy nagyon gondolkodom..... Tudjátok, min...De nem lehet.

Gondolatok az ivartalanítások tükrében

A mai nap az ivartalanítások napja: Jayden, Jeremy és Jackpot is érintve lesz a dologban. este hat-fél hét felé megyünk és visszük őket. Rutinműtét, pár perces beavatkozás ez, nem izgulok különösebben, de azért egy kicsit igen, hiszen bármennyire is kicsi az operáció és bármennyire is tudom, hogy a műtét után már rohangászni fognak a fiúk, azért mégiscsak altatás és műtét. Viszont a saját megnyugtatásom és a kicsik biztonsága érdekében mindenképpen eza járható út számomra. Nem érdekelnek ebből a szempontból az álhumánus érvek, többször előfordult már, hogy egy unokát azért tudtam még nagyobb biztonságban, mert már ivartalanítva volt, mikor gazdihoz került. Sokan gondolják, hogy milliomosok lesznek, ha macskát tenyésztenek, de egy idő után kialakul az emberben annyi rutin, hogy ki tudja szűrni, kik azok, aki nem kedvenc cicát keresnek, hanem üzletet látnak a macsekokban. Megérzi ezt az ember már a bemutatkozásból, a hangszínből, a reakciókból.

Általában jók a gazdiválasztásaim, persze néha csalódom vagy megbánom utólag, hogy bizonyos jelek ellenére adtam cicát az érdeklődőnek, de hát ezek a dolgok sajnos benne vannak a pakliban a szűrők ellenére is.

Lehet, hogy önzés, lehet kegyetlenség, de az ivartalanítási kötelezettségből nem engedek. Annyit olvasok, hallok róla, hogy x a nyilvánvalóan nem megfelelő kondiban lévő cicáját csak passzióból befedezteti, mert annyira aranyosak a kicsicicák, vagy sajnálja azt a pár ezer forintot a műtét elvégzésére. Egyre több az őrült érdeklődő is, kellenek idegek hozzájuk.

Még egy év. És vége. Egyre bizonyosabb vagyok ebben. Belehalok majd, ezt is tudom. Hiányozni fog, de nincs más lehetőségem.

Lassan új otthonban ...

Tegnap letelt a szabim utolsó napja...Egy hét volt szinte egész nyáron...Ez van, a népszerűségnek ára meg átka is van, bár nagyon szeretek ott dolgozni, ahol most dolgozom.

Lassan a kicsiknek is lesznek új gazdijaik: tegnap kiderült,. hogy Lolita és Lily-white Lion is ugyanoda kerülnek, tenyészcicaként:-) Nagyon nem szívesen és meglehetősen ritkán adok tenyészsére cicát (Magyarországon abszolút nem), de most százszázalékig biztos vagyok benne, hogy olyan, mintha maradnának: eszméletlen jó dolguk lesz, imádni fogják őket. Az illetők hasonlóképpen őrültek, mint mi vagyunk, mindenre tesztelnek, amit el lehet képzelni (még HCM DNS-t is). Mindig nagy felelősség gazdikat találni, de remélem a J és az L alom is szerencsés lesz!

Ahogy nőnek, úgy nőnek egyre jobban a szívünkhöz a kicsikicsik és a nagykicsik is. nehéz tőlük megválni, de nem tarthatok meg mindenkit. Az élmények, a szépséges és küzdelmes pillanatok pedig úgyis bennünk élnek tovább, ahogy egy-egy mancssimítás, vizesnózi puszi is vagy egy tekintet, ami örökre a szívünkbe vésődik.

Történések

Sokáig nem tudtam belépni és írni, de kicseleztem a technikát és annak ördögét is:-) Mennyi minden történt e pár nap alatt!:-) JJ új gazdihoz került, ahol remekül érzi magát. Egy jól szocializált és kedves cic egy neki való gazdinál - kell ennél több? Hamarosan új otthonba kerül mindegyik J, Jayden lesz a következő, jövő vasárnap. Rossz, hogy elkerülnek a kicsik, de ez az élet rendje....

A kicsikicsik megkapták első oltásukat, remekül viselték és lassan ők is mindannyian gazdit találnak...Pár hónap és üres lesz a ház, mármint nem lesznek kölykök....Viszont hiszem, hogy pár embert sikerül boldoggá tennem a kicsik révén:-)

A héten megkaptam a német Laboklintól három cicánk HCM DNS-teszt eredményét, egyedülálló az Magyarországon, hogy valaki DNS-teszteljen a tenyésztők közül. Büszke vagyok, hogy mi tehettük ezt elsőként!

Juppi és Iris teljesen negaítv egy nemrég felfedezett HCM-et okozó génmutáns vonatkozásában, Nyuszó sajnos heterozigótaként érintett, de nem pánikolok, hiszen egy teljesen negatív kandúrral lett pároztatva és így a kicsik esetében nagyon nagy esély van, hogy az adott mutáns vonatkozásában teljesen negatívok. Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon mikor ismeri fel még valaki a DNS-teszt jelentőségét és szánja rá az időt, energiát és pénzt.

A kedvem jó, s ezen senkiés semmi nem tud változtatni, mert csak azzal foglalkozom, ami nekem fontos. :-)

Az első nagy J-nap...

Az első J-csipet ma kerül új otthonba. Tegnap és már reggel is elbúcsúztunk egymástól Jasmine Jayce-szel. Még Xxel is megingott kicsit, de hát sokan vagyunk és a kis hercegnőt már nagyon várja a gazdija. Tünemény egy kismók JJ, bájosan huncut és gyönyörű, nekem legalábbis. Pocakolás, simi, bújás mehet minden mennyiségben neki. Aranyos kismacs, imádom:-) Nagyon bízom benne, hogy a gazdijával és annak két szépséges cicájával is remekül kijönnek majd!

Oltás után, elválás előtt...

Mára ezzel nyitnék, egy kedves ismerősömtől, talán mondhatom, barátomtól lopva:

"Ahol szeretet van, rendetlenség is van. A tökéletes rend temetővé változtatná a világot.""Lehetséges, hogy azokat a borzasztó dolgokat, amiket elkövettél, mindenki megbocsátja, csak te nem bocsátasz meg önmagadnak?"(Anthony de Mello)

Minden kis- és nagymók meg nagyon nagy mók is remekül van. J-k mintha éreznék, hogy hamarosan itt a búcsú ideje, egyre kedvesebbek, bújósabbak. nem könnyítik meg az elmenetelt...De hát ez az élet rendje....L-ek kis gömbök, de nem gurulva közlekednek, hanem robogva és repkedő fülekkel:-) Már megint kezd rózsaszínesedni a világ...Csak ne fájna a fogam....

Tegnap Jacy kivételével megkapták az oltást (első leukózis) a nagykicsik, remekül tűrték. Már úgy vonultak be a dokink történetébe is, mint a klónok:) Kivéve a kakukktojás JJ-t:-) Jacy még DV-s hangokat produkál, de magy belé a rendelt bogyetta-kupac, remélem, hamarosan meggyógyul őkelme. Már majdnem 2,3 kilo, tehát az étvágyán és lelkesedésén nem látszik, hogy beteg lenne!

Dokinak megmutattam Lootah-t is és odaadtam neki, amit a gazdik készítettek neki hálájuk jeléül. Meghatódott. Nagyon emelkedett volt az a pár perc....Megint azt éreztem, ezért érdemes volt élni.

Kicsi Indy - Isten éltessen!:-)

Ma reggel, azaz inkább hajnalban megszólalt a rádióban az egyik igazán kedvenc dalom, amit már eszméletlen régen hallottam. Ismerem spanyolul, franciául, de most egy újabb magyar verzióban szólt: a Fekete Orpheus (Orpheo Negro) című nagyon-nagyon régi film egyik csodálatos betétdala...Megalapozta azt a hangulatot, ami a döntésem relaizálásához kell. Sokat gondolkodtam rajta megtegyem-e, de valahogy úgy érzem, helyesen cselekszem, még akkor is, ha tudom, ezzel sokan fognak visszaélni, mert az emberek gonoszak és rosszindulatúak. De nem mindenki. Ma már tudok róla beszélni...Ezért is teszem meg s mert az vesse rám az első követ, aki még nem élt át hasonló érzést.

Mindenki tudja, látja, aki ismer vagy járt nálnuk, milyen kötődés van Indy és énközöttem. Még számomra is meglepő ez, de megható és valami csodálatos dolog, hogy ilyen létezik. Van szerelem, ami sohasem múlik el....Ez ilyen. De több is annál...

Indy-t majdnem megöltem. Akkor, mikor már esélye volt az életre. Akkor történt. Császárral született, Topaze-nak eleinte volt teje, hogy táplálja, aztán elfogyott. Etettük Indy-t, óránként keltünk fel hozzá, mentünk pótmamához is vele, de nem sok esélye volt az életre. Aztán valahogy három nap múlva lett teje Topaze-nak, Indy el kezdett hízni, már nem lebegett felette a halál valós veszélye. S akkor, mikor négy napos volt, megint megpróbáltuk etetni, hogy még jobban erősödjön. Egy sálba tekertem őt, mert annyira agresszívan rámenős és izgő-mozgó volt már akkor is, hogy puszta kézben nem lehetett rendesen fogni. Etettük. Izgett-mozgott. s utána már csak a koppanásra emlékszem. Leesett. A parkettára, a kezemből.

Csend lett bennem, majd másodperc töredékek után addig sohasem érzett fájdalom, üvöltés, eszement örületes szenvedés. A kicsi sírt, körbe-körbe forgott, a szájából jött a vér. Soha senkinek, még a legádázabb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amit akkor éreztem. A fejemet vertem a falba, szó szerint. Valami állatias fájdalom, kimondhatatlan önvád volt ez. Hangtalan zokogás, mikor már elfogytak a könnyek.

Xxel mégis felhívta az állatorvosunkat, aki este kilenckor, valami isteni csoda folytán még bent volt. Elmondta, hogy az esély minimális, de próbáljuk meg. Agyrázkódást okozott Indy-nek az esés, ezért forgott körbe-körbe, mert nagyon erős ütés érte, viszont mivel még nem porcosodott teljesen a fej és a test, így volt esély arra, hogy törés nem történt a koponyában és a gerincen sem. Kapott szteroidot. És megkezdődött a versenyfutás az idővel és a halállal. A csoda megtörtént: a harcot megnyerte Indy. Pár nap alatt magához tért, megállt a forgás, enni kezdett rendesen, s szépen növögetett.

Ma egy éves Igor the Immortal, aki a halhatatlan jelzőt dupla értlemben viseli és megérdemli. Egészséges, bájos, bújós, kedves kandúrka. Az állatorvosunk csoda-tételének élő példája. Kapcsolatunk mély, soha nem lennék képes tőle megválni. Ő pedig onnantól kezdve, hogy pár hetesen fel tudott mászni hozzám az ágyba, velem alszik, úgy, ahogyan egy macsek sem: a mi bevált koreográfiánk szerint. Minden macskámat imádom, de ő valóban speciális helyet foglal el a szívemben és a lelkemben.

Majdnem megöltem. Ezt a terhet, még akkor is, ha kiírtam magamból, életem végéig viselni fogom. És ő imádja azt, aki majdnem a halálát okozta. Az élet érdekes dolgokat produkál...

Kicsi Indy, Isten éltessen téged egyéves szülinapod alkalmából!:-)

Powwow, tüzes víz, dobpergés- tali!:-)

Tegnap szuper nap volt!:-) TOPIKTALI!:-)))) Nagy készülődés volt előtte, rimánkodás az égieknek az eső-elterelés miatt, de a körülményekhez képest jól vészeltük át a pár perces eső-foszlányokat. Az élethez szerencse kell:-) Nagyon jó volt, a hangulat isteni, kaják pazarak, a társaság fenomenális - csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mindenről:-) És a powwow tánc! Meg a tüzes víz áldozat!:-))) Feledhetetlen élményei a nyárnak!:-) Macsekok jól viselték a tárlatvezetést, fogadták a mintegy harminc hódolót turnusokban, kutyák szerves részei voltak a hangulatnak. Igazi gondűző órák voltak! Mindenkinek köszönöm a napot!:-)))

Kérdések és bizonyosságok

A héten megvolt a J-k FIP, FeLV és FIV tesztje. Vasárnap levettük a vért a dokinknál, és még aznap este gondoltam, szokás szerinti laborunkba bevinni. Viszont csalódtam a vasárnap esti ügyintézési módjukban, így egy másik, régebben már tesztelt laborba vittem a vért. Az eredmény mind az öt oroszlánkicsinél negatív mindenre:-) Nem lepődtem persze meg, de azért jó volt tudni:-) Nem beszélve arról, hogy nagyon kevés az a tenyésztő hazánkban, aki tesztelve plussz a szülők különféle (nem vér!!!!) tesztjeivel ad cicát új otthonba. Nekem is biztonságosabb így, a gazdi is tudja, mire számíthat:-)

Azért még készülök egy nagy dobásra, ami tudomásom szerint nem volt még Magyarországon, de erről majd később:)

J-k ma kikattintottak: egyszerre robognak utánam, Jayden megfogja a lábamat, a többiek meg özönölnek ki az ajtón, a fürdőszoba felé. Mint egy oroszlán-csorda. Ehhez képest a kicsikicsi L-ek a maguk diszkrét robogásával nagyon szolíd szelíd motorosok:)

Szuszmók sokat alszik, illetve vonul el. Nem látom, hogy bármi baja lenne, de azért tudatalatt nagyon aggódom érte....OK, hogy kilencedik éves macsek, de nagyon jó kondiban van. Ha bármi baja lenne, nem tudnám elviselni....

Gondban vagyok a talit illetően is: az időjáráscsinálók nem rendeznének kerti party-t szombat délután, mert nincs meg a 70 % arra, hogy nem esik az eső...Mit csináljak?

Hétközepi elmélkedés

Szerda van és végre a szabim előtti utolsó munkanap. Még a tavalyi szabikat emésztem, hiába no, a népszerűség átka!:-) Viszont most eljövök két (kettő, two, deux, dva, du - ez utóbbi eszperantóul, stb.)) teljes napra szabira!:-) Merthogy szombaton, ha az időjáráscsinálók is úgy akarják, akkor nagy topiktali lesz, vörösboros marhapörkölttel!:-) Majd negyvenen leszünk:-) Tanúi a powwow táncnak, amit Lootah gyógyulása okán lejtünk el páran. Már nagyon várom és közben persze izgulok, hogy jó időnk legyen! Mert, ha az van, akkor minden jó lesz, a hangulat mindig szuper. Jó kis társaság ez, örülök, hogy így egymásra találtunk jó pár éve!

Érdekes, hogy a példánk nagyon ragadós, szinte kísértetiesen ragadós, és hát az izzadságszag nagyon átüt a próbálkozásokon. Jókat mosolygok mindig és elámulok, hogy az emberek egy része mennyire fantáziátlan és szűklátókörű meg primitív is gyakran. De hát ez van: az úttörő munka mindig is hordozott magában előnyöket és hátrányokat. Első viszont mindig csak egy lehet. A történelmet meg meg kell csinálni, követni és másolni már kicsinyes és meglehetősen anti-kreatív:-))

Cirmákok jól vannak, nagyon élednek, sőt! A nagykicsik és kicsikicsik együttes erővel borzolják az idegeinket, de nemcsak a mieinket, hanem a nagynagyokét is. De hát ez jó, mert mindenki egészséges, eleven, okos és szép, én meg elfogult vagyok. De csak egy kicsit:-)

Vizesnózi puszis eufória:-)

Mire ébredtem ma hajnalban? Na mire? Egy vizesnózi puszira:) A kicsi Lootah felküzdötte magát az ágyra és úgy gondolta, ad a kisgazdának egy puszit meg jól megszaglássza:) Imádom azt a kismókot, a halálból menekütet! Nem tudom, hogyan, miért, de ahogy szépen lepakoltam az ágyról, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy pár napja még élet-halál közt lebegett, s most egy eleven golyóbis-mók:-) Furcsa, megható, félelmetes volt az érzés....Ne tudom, hány életét emésztette ezzel fel Lootah, de bízom benne, hogy minden problémáját ennyire sikeresen és ennyi élniakarással küzdi majd le! Öregszem, de megint eszembe jutott furcsa hasonlatként és párhuzamként Topaze, aki az utolsó K-kicsit halva az ágyamba hozta...Egyszer sikerül, máskor nem....

L-ek, J-k nagyon jól vanank, élvezik az életet és újabb meg újabb kalandokba bonyolódnak, két könyv nem lenne elég ecsetelni kalandjaikat!:-) Hamarosan, alig három-négy hét és gazdihoz kerülnek a J-k....Nehéz lesz megint, de most nem tragédiával terhesen nehéz:-)