Szerda van és végre a szabim előtti utolsó munkanap. Még a tavalyi szabikat emésztem, hiába no, a népszerűség átka!:-) Viszont most eljövök két (kettő, two, deux, dva, du - ez utóbbi eszperantóul, stb.)) teljes napra szabira!:-) Merthogy szombaton, ha az időjáráscsinálók is úgy akarják, akkor nagy topiktali lesz, vörösboros marhapörkölttel!:-) Majd negyvenen leszünk:-) Tanúi a powwow táncnak, amit Lootah gyógyulása okán lejtünk el páran. Már nagyon várom és közben persze izgulok, hogy jó időnk legyen! Mert, ha az van, akkor minden jó lesz, a hangulat mindig szuper. Jó kis társaság ez, örülök, hogy így egymásra találtunk jó pár éve!
Érdekes, hogy a példánk nagyon ragadós, szinte kísértetiesen ragadós, és hát az izzadságszag nagyon átüt a próbálkozásokon. Jókat mosolygok mindig és elámulok, hogy az emberek egy része mennyire fantáziátlan és szűklátókörű meg primitív is gyakran. De hát ez van: az úttörő munka mindig is hordozott magában előnyöket és hátrányokat. Első viszont mindig csak egy lehet. A történelmet meg meg kell csinálni, követni és másolni már kicsinyes és meglehetősen anti-kreatív:-))
Cirmákok jól vannak, nagyon élednek, sőt! A nagykicsik és kicsikicsik együttes erővel borzolják az idegeinket, de nemcsak a mieinket, hanem a nagynagyokét is. De hát ez jó, mert mindenki egészséges, eleven, okos és szép, én meg elfogult vagyok. De csak egy kicsit:-)
1 megjegyzés:
Fő az eredetiség, egyéniség... ezt úgysem lehet másolni.:)
Cupp az összes bajuszpárnára és mancsra!:)
Megjegyzés küldése