Boldog szülinapot!

Ma négy éves a Nagymedvém, azaz Milton von Gummi Bears:-) Imádom a mindig optimista delfinképét meg a barátságosan okos szemecskéit!:-) Meg úgy magát a több, mint 55 kilós extraméretű belga juhász-szépséget!:-) Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig egészségben és boldogságban! És persze sok marhacsontot neki!

Hatalmas a hőség, nehezen bírjuk, nem tudom, mi lesz ha fokozódik, márpedig van rá esély. Legjobb lenne valahol a tengerparton valami jeges üdítőt szürcsölve....Helyette az iroda poklában...

Remélem, Pearly otthon bírja még a strapát. Legjobb dolga Galanak van, ilyenkor viszonylag hűs a hálószoba. Ma egyébiránt új gazdihoz kerül. Nagyon sajnálom, mert tünemény egy macsek, de sokan vagyunk, nem maradhat. Jó dolga lesz, ez biztos, remélem, minden rendben lesz!:-)

Meleg van...

Meleg van. Mondjuk csak 32 fok van itt bent az irodában, de belegondolok, hogy mindjárt kimegyek a napra.:-( Viszont ma jó napom volt, a végén kiderül, hogy művész-menedszer leszek:)))) Az élet macskaszőrös rejtélyei meg a sors macskabajszos meglepijei:-) De hát erről még nem beszélnék többet, meg különben is, csak kedves játék a gondolatokkal:-) Jobban aggódom azonban Pearly miatt, aki fent dekkol ebben a melegben a tetőtéri dolgozószobában, lejönni nem akar, levinni kegyetlenség (megpróbáltam: eszméletlen zavartság, morgás, ingerültség volt a vége), Xxel hiába locsolja a tetőt, átmenetileg segít csak a helyzeten. Nem tudom, meddgi tart ez a kánikula, de sem embernek, sem macskának nem való.

Gondolatok még

Elhoztuk Galat. Le a kalappal előtte, pár nyaú volt az ellenvetése, semmi több. Remekül viselte az utat, bár a végén már volt 36-37 fok a kocsiban. Xxel tepert, ahogy tudott, de akkor is sajnáltam szegény macsekot, bár ő jobban viselte a hőséget, mint én. Szomorú volt ez a nap, sajnáltam a gazdit, hogy muszáj volt lemondania a cicájáról, de remélem, sem a gazdi, sem a cica nem sínylik ezt meg visszafordíthatatlanul.

Mostanában két unokámat is "menteni" kellett, de ég és föld volt a különbség a két történet közt. Az egyik "gazdi" azóta sem érdeklődött a cicája felől, a másik a létező összes holmiját a cicával adta, hogy legalább hazai szagokat érezzen az új helyen is a macsek. Az egyik gazdi képes volt önmaga elé helyezni a cicája érdekeit, a másik "gazdi" inkább hisztizett és még nehezebbé és bonyolulttá tette az amúgy sem egyszerű helyzetet. Az egyik "gazdi" elfelejtette beoltani a macsekját majd másfél éven át, a másik gazdinál uptodate oltásokat és féreghajtást találhattam az oltási könyvben. Az egyik gazdit sajnáltam és sajnálom a kényszerhelyzet miatt, a másik "gazdira" nagyon dühös vagyok a felelőtlensége miatt.

Nehéz dolgok ezek, nehéz döntések, melyek mindenkit megviselnek: embert és állatot is.

Remélem, Galadriel életében nem lesz törés az új otthonba való költözés kapcsán. Erre minden esélye megvan:)

Gondolatok

Nem lesz könnyű a holnapi nap. Unokát kell "menteni". Sajnálom a gazdit, nem tehet róla, sajnos nem a maga ura, sok mindenbe nincs beleszólása. De a macsek érdekei mindennél és mindenkinél fontosabbak. Nehéz dolog ez, megviseli gazdit, a cicát és persze engem is mindig. Nem csak azért, mert új gazdit kell találni egy-egy unokának, hanem mert valami véget ér a macsek életében, valami, amit megszokott, amihez hozzászokott több-kevesebb nehézség árán, s újra kell építeni mindent egy másik otthonba, másik gazdival és netán egy másik macsekkal.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy szinte kivétel nélkül sikerül, de tudom, ismerem az akadályokat, a nehézségeket. sok türelem és kitartás kell hozzá, hiszen a bizalom nagyon nehezen épül ki, s bármikor lerombolható.

Akárki akármit is mond: egy négylábú igenis hatalmas darabot képes birtokolni az ember szívéből, s ha elveszítjük bármiylen formában is, meghal a lelkünk egy darabja, még akkor is, ha tudjuk, ennek be keleltt következnie.

A döntést nehéz meghozni, de a felelősség kötelez. És talán így válik az ember felnőtté.

E sorokat ajánlom a gazdinak ....

Kánikulában

Eszméletlen hőség van és ez még fokozódni fog....Semmihez sincs kedvem, csapat is ki van kissé tikkadva, főleg a kintiek. Cimi, Cice és Kicsi tuti hlyen dekkolhatnak, valami árnyékos stratégiai ponton, a két kutyát nagyon sajnálom: feketék és nagyon szőrösek. Nem tudom, mi lesz a jövő héten, mikor még nagyobb lesz a forróság. Embertelen ez a meleg.

Tegnap nagyon jó volt a topiktali, szuper volt a hangulat és örültem, hogy Jayden unokámat is láthattam. Fantasztikus volt látni, mekkora lett a kis szépfejű, igazi sármos férfimacsek lett belőle, nagyon lágy tekintettel. Elolvadásra ingerlő macsek:-) Úgy tűnik a hétvége a J-k jegyében telik, hiszen tegnap láthattam Jaydent, hallottam hírt JJ-ről és Jacy-ről, ma meg beszéltem Jackpot és Jérémy gazdijaival is. Ezt szeretem:-))

Kicsi jól van, kapja a gyógyikákat meg a Vetri-DMG-t, látszik rajta, hogy újra a régi önmaga, ennek is nagyon örülök!:)

Az egyedüli problémám: hogyan hozzuk el holnap Galat a nagy hőségben?

A technika ördöge

Jé, a technikának vannak ördögei? Főleg péntek 13-án s főleg, mert Kicsi fekete macska:))))

Izgalmak

Tegnap, bár írtam, valami miatt nem jelent meg, remélem, most sikerül. Szóval tegnap nagy izgalmak voltak otthon, míg én a munkahelyemen senyvedtem. Xxel telefonált, hogy Kicsi nyakán van egy akkora daganat, mint a fél feje. Jól bepánikoltam: mi a fenéért akkor történik valami, amikor nem vagyok otthon és egyáltalán, miért nincs nyugi? Gondoltam darázscsípésre, arra, hogy lenyelt valamit, allergiás reakcióra, mindenre. Még jó, hogy a topik tagjai realistábban látták a helyzetet, s kitalálták, hogy nagy eséllyel tályogról van szó.

Tályog előfordult már az életünkben, de macsek nyakán még nem, illetveúgy, hogy egyik percről a másikra csak úgy megjelenjen egy fél pingpoglabdányi dudor, még nem fordult elő a praxisunkban.

Mindenesetre Kicsi dokihoz került, magas láza volt, ami ilyenkor evidens, doki szépen kitisztította a sebet, lekezelte, amivel keleltt, gyógyikát meg adunk neki pár napig. Egyetlen dolog, ami aggaszt: nincs olyan jó étvágya, mint korábban volt, bár az is lehet, sőt, majdnem biztos, hogy zavarja a sebe, s ez rányomja a bélyegét a közérzetére, a mindennapi rutinra is.

Ma sürgős szükségét éreztem annak, hogy meghallgassam a Jérémy-kisgazdi dalt http://www.bastidedesanges.com .Valahogy mindig visszatér ilyenkor a Riviéra-feeling:-)

Izgalmak

Érdekes, hirtelen tudok címet írni az egyes blogbejegyzésekhez:) Ez a mai nap jó híre. A rossz az, hogy Xxel észrevette, hogy Kicsi nyakán lett egy nagy daganat, meglehetős nagy hirtelenséggel keletkezhetett, persze, bármi lehet, lehet, nem vettük észre. Nagyon aggódom, de bízom benne, nem lesz vele semmi gond.

Miért van az, hogy ha sokáig nincs semmi baj, akkor hirtelen mégis lesz?

Végre, végre! Igazolva látom, amit én is vallok!:-) Sohasem lettem ovlna képes és nem is vagyok rá képes, hogy a tenyésztésből kivont állatkáimat odaadjam valakinek, új otthonba kerüljenek. Semmi pénzért nem tudnék megvállni tőlük, hiszen annyi éven át voltunk együtt jóban-rosszban, a sikerek vagy az almok "teljesítése" után milyen jogon és milyen etikai elv alapján válnék, válhatnék meg tőlük? Soha nem vinne rá a lélek....

Van persze olyan aspektus is, hogy ha túl sok a "töletelék", akkor nem fejlődhet a tenyészet, hiszen nincs hely az újabb és újabb állatoknak. lehet, hogy ez nagyon racionális aspektus, ezt nem vitatom, de hogy lelkiekben fényévekre áll az én mentalitásomtól, az is biztos. Akkor inkább befejezem a tenyésztést, ahogy történt. Az ember nem adja oda a családgatjait vagy barátait helyhiány miatt....

Kevesen írják ezt így le, s ma végre ráakadtam néhány emberre, akik meg merték ezt tenni! Hálás vagyok érte!

No, azt még nem tudom, miért nem tudok az egyes blogbejegyzésekhez címet hozzáadni, ahogy eddig, de gondolom, ez az esztétikai hiba nem tart vissza sem engem, sem senkit, hogy írja, illetve olvassa a blogot:-)

Az elmúlt pár nap a kirándulások jegyében telt: Miskolc, Szilvásvárad, Hollókő, Szirák, Romhány volt most terítéken. Mit ne mondjak, elég jól kikapcsolódtam, de kellett is, az elmúlt napok benti történései miatt. Meg kellett a macskázás is: csapatnak hiányoztam, azóta is jönnek és bújnak meg fésültetik a bundájukat!:- Tegnap nagy modellkedés volt: a kinti meg a benti csapat is nagy örömmel és sikerrel állt/ült/feküdt modellt a képekhez. Nagyon szeretek állatkákat fotozni, kikapcsol és örömet okoz. Néha persze ügyeskedni kell, bevetni ezt-azt, különféle cseleket, trükköket, de ha megy a dolog, akkor nagyon megy! Ha meg nincs hangulata az embernek, akkor kár fotozni, nem sül ki belőle semmi jó.

Tegnap beszéltem Jérémy-gazdival, teljesen transzban vannak ők is a cikk miatt:-) Jól estek a dícsérő szavak nagyon:) Hálás vagyok, hogy összehozott velük a sors és persze a macsekok! De ezt persze majd' minden unokám gazdijáról elmondhatom! ÉS ez nagyon-nagyon boldoggá tesz!:))))

Újra itt- néhány szabadnap után. Jó volt végre kikapcsolódni, a benti eseméynek feszültségét levezetni az édes semmittevéssel és némi túrázással, városnézéssel, de azért már hiányoztak a macsekok, a kutyák és persze a topik is. A sors kedves meglepije, hogy éppen miskolcon való tartózkodásom alatt jelent meg az A MACSKA, benne négy cikkemmel - fel akartam vásárolni, mert hát ki is kell küldenem Grasse-ba, de mikor kértem ötöt belőle, az újságárus nem nagyon értette a számot, majd adott kettőt, ennyi volt nkei összesen. Kérdésére, miért olyan jó újság ez, elmeséltem, hogy szakmailag a legjobb a magyar piacon szerintem, nem beszélve arról, hogy a mostani számban van pár cikkem:) Nagyon büszke vagyok az irományaimra, meg lehet vetni ezért meg köveket dobálni, de van, aki a kelkáposztafőzelékére büszke van, aki a gyereke sikereire én meg arra, hogy nem volt hiábavaló a gimiben, a szigorúság etalonjánál, a gyomorgörcsöt okozó Tóth Berci nevű magyar tanár fennhatósága alatt eltöltött négy év. Gondolatban és volt, mikor személyesen is, mindig hálát adok neki, hogy anno nem nyesegette a szárnyaimat:)
Macsekok már vártak haza, este szépen gyülekeztek, simire, bundafésülésre vagy csak azért, hogy jól megdoromboljanak:-) Félelmetes, mennyire tud nekik hiányozni a gazdi, mondjon bárki bármit, igenis a macsekok is kötődnek az emberekhez, persze, ezért tennie kell a macskának és az embernek is.

Ha kedd, akkor.....

Kicsit sok volt az új, feldolgozandó info az elmúlt két napban, valahogy lehetetlen volt betartani az orvosok által, évekel ezelőtt előírt stresszmentes életet. Néha elgondolkodom, hol van az ember teljesítőképességének, lelki, szellemi, érzelmi és fizikai terhelhetőségének a határa, mi az a pont, amikor egy pillanat alatt úgy érzed, no, akor ennyi.

De nem kesergek, minden megoldódik, eddig is megoldódott, ezután is uralni fogom a helyzetet.

a jó hír: a tegnapi kontrollon a doki nagyon megvolt elégedve Szipával. Szépen gyógyul a szája, alig van benne minimális trutymi, nagyon kicsit piros csak a szája egy kicsi része, a többi részről eltűntek a daganatok. A kondija továbbra is remek, a szőre is kezdi visszanyerni a selymességét. Dorombolt a vizsgáló asztalon és pocakoltatta magát, mint egy kiscica. Olyan aranyos volt!

Vasárnap Jacpot eltűnése , majd szerencsés hazatérése sokkolt, illetve kavarta fel a lelki békémet, aztán rá pár órára kiderült, amit régóta sejtettem, éreztem, sőt tudtam: Galadrielnek is új otthont kell megint találnom. Sok volt kicsit ez egy napra.

Bent meg elég sok fennforgás van, kevesen vagyunk, mindenki túlpörög, jó lenne szednem a vérnyomáscsökkentőt újra....

Még egy csoda:-)

Ha eddig nem hitem volna a tipokdrukkban, akkor most hinnem kellene, még jobban: Jackpot hazament! Most szóltak a gazdik, hogy megérkezett!:)))

Jó kis lecke volt nekik, remélem, tanultak belőle!!

Köszönöm a sorsnak.

Miért?:(

Túl szép volt az eddigi időszak. Szipa szépen gyógyul (holnap megyünk kontrollra), nemsokára elhúzhatok két nap szabadnapra bentről, a rendezvényeim sikeresen bonyolódnak le, már csak pár napig vagyok bent a főnök, tegnap isteni volt a topiktali Debrecenben, erre ma, nemrégen, jön a hír: eltünt Jackpot.

Eddig sem értettem, mi a fenének kell kiengedni egy macskát, aki bent született, bent élte le élete első négy-öt hónapját, kikötöttem mindig is a szerződésben, hogy bent kell lennie, mert annyi veszély vár rá, ha kinti, kijárós cica lesz. De nem. Mert melege van bent, mert meg kell ismernie a nagy kintet, mert meg kell kockáztatni, hogy ha egyszer kiment, akkor mindig is kijárós kíván maradni, mert így nagyobb az esélye, hogy elütik, megmérgezik, ellopják, bezárják, befogják. Hát igen, ezek valóban nagyon komoly érvek a biztonságos nagy bent helyett és ellen.

Nem tudok mást tenni, mint imádkozni, hogy meglegyen és hazamenjen, nem tudok mást tenni, mint nem feladni, hogy hazamegy sértetlenül, nem tudok mást tenni, mint hinni ebben.

Onanntól kezdve, hogy odadtam egy cicámat bárkinek, nem tudok érte felelősséget vállalni a szó fizikai értelmében. Most nem az eü. garanciáról beszélek, hanem az ilyen esetekről.

Számomra sohasem volt kérdés: én döntöm el, hogy a macskáim bentiek lesznek és nem a macska, aki olyan vágyódva nézi a nagy kintet. Lehet, hogy vágyódik kifelé, de tökéletesen boldog bent is és ami fő, életben marad.

Dühös vagyok és aggódom.

Azt tanácsolták többen, tartsam magam lelkileg távolabb az unokáimtól, mert belepusztulok, már nem az én felelősségem a sorsuk. Ebben van igazság. De az különböztet meg a többiektől, hogy én ezt nem tudom megtenni, ha a körülmények lehetővé teszik, akkor ugyanúgy aggódom értük, mint a saját gazdáik, hiszen velem és általam nőttek fel, együtt csodálkoztunk rá a világra , együtt harcoltunk az életéért, adott esetben, együtt aludtunk, együtt örültünk.

Nagyon remélem, hogy a csodák még nem fogytak el......

Jackpot, tessék hazamenni!