Túl szép volt az eddigi időszak. Szipa szépen gyógyul (holnap megyünk kontrollra), nemsokára elhúzhatok két nap szabadnapra bentről, a rendezvényeim sikeresen bonyolódnak le, már csak pár napig vagyok bent a főnök, tegnap isteni volt a topiktali Debrecenben, erre ma, nemrégen, jön a hír: eltünt Jackpot.
Eddig sem értettem, mi a fenének kell kiengedni egy macskát, aki bent született, bent élte le élete első négy-öt hónapját, kikötöttem mindig is a szerződésben, hogy bent kell lennie, mert annyi veszély vár rá, ha kinti, kijárós cica lesz. De nem. Mert melege van bent, mert meg kell ismernie a nagy kintet, mert meg kell kockáztatni, hogy ha egyszer kiment, akkor mindig is kijárós kíván maradni, mert így nagyobb az esélye, hogy elütik, megmérgezik, ellopják, bezárják, befogják. Hát igen, ezek valóban nagyon komoly érvek a biztonságos nagy bent helyett és ellen.
Nem tudok mást tenni, mint imádkozni, hogy meglegyen és hazamenjen, nem tudok mást tenni, mint nem feladni, hogy hazamegy sértetlenül, nem tudok mást tenni, mint hinni ebben.
Onanntól kezdve, hogy odadtam egy cicámat bárkinek, nem tudok érte felelősséget vállalni a szó fizikai értelmében. Most nem az eü. garanciáról beszélek, hanem az ilyen esetekről.
Számomra sohasem volt kérdés: én döntöm el, hogy a macskáim bentiek lesznek és nem a macska, aki olyan vágyódva nézi a nagy kintet. Lehet, hogy vágyódik kifelé, de tökéletesen boldog bent is és ami fő, életben marad.
Dühös vagyok és aggódom.
Azt tanácsolták többen, tartsam magam lelkileg távolabb az unokáimtól, mert belepusztulok, már nem az én felelősségem a sorsuk. Ebben van igazság. De az különböztet meg a többiektől, hogy én ezt nem tudom megtenni, ha a körülmények lehetővé teszik, akkor ugyanúgy aggódom értük, mint a saját gazdáik, hiszen velem és általam nőttek fel, együtt csodálkoztunk rá a világra , együtt harcoltunk az életéért, adott esetben, együtt aludtunk, együtt örültünk.
Nagyon remélem, hogy a csodák még nem fogytak el......
Jackpot, tessék hazamenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése