Végre, végre! Igazolva látom, amit én is vallok!:-) Sohasem lettem ovlna képes és nem is vagyok rá képes, hogy a tenyésztésből kivont állatkáimat odaadjam valakinek, új otthonba kerüljenek. Semmi pénzért nem tudnék megvállni tőlük, hiszen annyi éven át voltunk együtt jóban-rosszban, a sikerek vagy az almok "teljesítése" után milyen jogon és milyen etikai elv alapján válnék, válhatnék meg tőlük? Soha nem vinne rá a lélek....

Van persze olyan aspektus is, hogy ha túl sok a "töletelék", akkor nem fejlődhet a tenyészet, hiszen nincs hely az újabb és újabb állatoknak. lehet, hogy ez nagyon racionális aspektus, ezt nem vitatom, de hogy lelkiekben fényévekre áll az én mentalitásomtól, az is biztos. Akkor inkább befejezem a tenyésztést, ahogy történt. Az ember nem adja oda a családgatjait vagy barátait helyhiány miatt....

Kevesen írják ezt így le, s ma végre ráakadtam néhány emberre, akik meg merték ezt tenni! Hálás vagyok érte!