Újra itt- néhány szabadnap után. Jó volt végre kikapcsolódni, a benti eseméynek feszültségét levezetni az édes semmittevéssel és némi túrázással, városnézéssel, de azért már hiányoztak a macsekok, a kutyák és persze a topik is. A sors kedves meglepije, hogy éppen miskolcon való tartózkodásom alatt jelent meg az A MACSKA, benne négy cikkemmel - fel akartam vásárolni, mert hát ki is kell küldenem Grasse-ba, de mikor kértem ötöt belőle, az újságárus nem nagyon értette a számot, majd adott kettőt, ennyi volt nkei összesen. Kérdésére, miért olyan jó újság ez, elmeséltem, hogy szakmailag a legjobb a magyar piacon szerintem, nem beszélve arról, hogy a mostani számban van pár cikkem:) Nagyon büszke vagyok az irományaimra, meg lehet vetni ezért meg köveket dobálni, de van, aki a kelkáposztafőzelékére büszke van, aki a gyereke sikereire én meg arra, hogy nem volt hiábavaló a gimiben, a szigorúság etalonjánál, a gyomorgörcsöt okozó Tóth Berci nevű magyar tanár fennhatósága alatt eltöltött négy év. Gondolatban és volt, mikor személyesen is, mindig hálát adok neki, hogy anno nem nyesegette a szárnyaimat:)
Macsekok már vártak haza, este szépen gyülekeztek, simire, bundafésülésre vagy csak azért, hogy jól megdoromboljanak:-) Félelmetes, mennyire tud nekik hiányozni a gazdi, mondjon bárki bármit, igenis a macsekok is kötődnek az emberekhez, persze, ezért tennie kell a macskának és az embernek is.