Kicsit sok volt az új, feldolgozandó info az elmúlt két napban, valahogy lehetetlen volt betartani az orvosok által, évekel ezelőtt előírt stresszmentes életet. Néha elgondolkodom, hol van az ember teljesítőképességének, lelki, szellemi, érzelmi és fizikai terhelhetőségének a határa, mi az a pont, amikor egy pillanat alatt úgy érzed, no, akor ennyi.
De nem kesergek, minden megoldódik, eddig is megoldódott, ezután is uralni fogom a helyzetet.
a jó hír: a tegnapi kontrollon a doki nagyon megvolt elégedve Szipával. Szépen gyógyul a szája, alig van benne minimális trutymi, nagyon kicsit piros csak a szája egy kicsi része, a többi részről eltűntek a daganatok. A kondija továbbra is remek, a szőre is kezdi visszanyerni a selymességét. Dorombolt a vizsgáló asztalon és pocakoltatta magát, mint egy kiscica. Olyan aranyos volt!
Vasárnap Jacpot eltűnése , majd szerencsés hazatérése sokkolt, illetve kavarta fel a lelki békémet, aztán rá pár órára kiderült, amit régóta sejtettem, éreztem, sőt tudtam: Galadrielnek is új otthont kell megint találnom. Sok volt kicsit ez egy napra.
Bent meg elég sok fennforgás van, kevesen vagyunk, mindenki túlpörög, jó lenne szednem a vérnyomáscsökkentőt újra....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése