Elhoztuk Galat. Le a kalappal előtte, pár nyaú volt az ellenvetése, semmi több. Remekül viselte az utat, bár a végén már volt 36-37 fok a kocsiban. Xxel tepert, ahogy tudott, de akkor is sajnáltam szegény macsekot, bár ő jobban viselte a hőséget, mint én. Szomorú volt ez a nap, sajnáltam a gazdit, hogy muszáj volt lemondania a cicájáról, de remélem, sem a gazdi, sem a cica nem sínylik ezt meg visszafordíthatatlanul.
Mostanában két unokámat is "menteni" kellett, de ég és föld volt a különbség a két történet közt. Az egyik "gazdi" azóta sem érdeklődött a cicája felől, a másik a létező összes holmiját a cicával adta, hogy legalább hazai szagokat érezzen az új helyen is a macsek. Az egyik gazdi képes volt önmaga elé helyezni a cicája érdekeit, a másik "gazdi" inkább hisztizett és még nehezebbé és bonyolulttá tette az amúgy sem egyszerű helyzetet. Az egyik "gazdi" elfelejtette beoltani a macsekját majd másfél éven át, a másik gazdinál uptodate oltásokat és féreghajtást találhattam az oltási könyvben. Az egyik gazdit sajnáltam és sajnálom a kényszerhelyzet miatt, a másik "gazdira" nagyon dühös vagyok a felelőtlensége miatt.
Nehéz dolgok ezek, nehéz döntések, melyek mindenkit megviselnek: embert és állatot is.
Remélem, Galadriel életében nem lesz törés az új otthonba való költözés kapcsán. Erre minden esélye megvan:)
1 megjegyzés:
Minden tiszteletem Gala volt Kisgazdijának!Bizony nagy dolog mindenkit magunk elé helyezve, utolsónak lenni.Nem is sokan képesek rá!
Nagyon szomorú,hogy így kellett alakulnia a dolognak,őszintén sajnálom.
Galának boldog éveket kívánok leendő gazdijánál.
Megjegyzés küldése