Andy túl van a műtéten, s azt kel mondjam, szuperül viselte, viseli: mászkál, ugrál,eszik-iszik, almozott, pisilt. A sebe kb. 10 centis, jól és sok 2anyaggal" összevarrva, elvégre hatalmas macsek:-)
Az elmúlt hetekben háromszor kellett műtétileg döntenünk. Ma is azt mondom, mindhérom döntés helyes volt, de a sors csak két esetben engedte, hogy visszaigazoldjon a választásunk. Romyka ma újra egy eleven, ugrálós, rohangászós kutymi, aki maholnap csak az időjárásváltozásokkor emlékszik majd arra, hogy április 08-án volt egy , három csigolyát érintő komoly gerincműtétje.
Andy a mai állapot szerint remekül van. A hólyagja tele volt sok-sok C15-ös homeoátiás gömböcske-nagyságú valamivel, amik egy nagy masszív szándékoztak összeállni, mindez málnaszínű gennyes-véres hólyagtartalommal spékelve. Ezt semmiféle gyógytáp nem tudta volna feloldani olyan rövid idő alatt, hogy az ne okozzon súlyos gondot. Megint jó volt a döntés: műtét.
Jack esetében is jó volt a döntés: enélkül szenvedések közepette halt volna meg. Így megadtuk az esélyt, a sors pedig döntött április 03-án.
Háromból kettő. Nem is olyan rossz arány.
Valahogy furcsa érzésem van, ami miatt lelkiismeretfurdalásom is van, de el kell mondjam. Mind Romy, mind pedig Andy műtétjének szívből örülök, mindkettőjüket szívből imádom és bármit megtennék értük, betegre aggódtam amgam mindkettőjük műtétje kapcsán. De ahogy Romy operációja után, úgy most is ott volt bennem, valahol nagyon mélyen egyfajta keserűség (tán nem ez a legjobb szó rá) . Jack már nem él, az ő műtétje nem sikerült. Ma is sokszor-sokszor gondoltam rá: ahogy elvittük, ahogy elbúcsúztunk egymástól, ahogy ott feküdt az inkubátorban és ahoyg a hamvasztás előtt még utoljára megsimogattam. Akkor láttam a sebét is: hatalmas vágás és varrat volt. Furcsa és talán érthetetlen is, hogy ma miért ezek a képek villantak be.
Örlnöm kéne és istenemre, örülök is. De a lelkem szomorú is egyidőben. Különös és félelmetes ez a kettősség.
Nem tudom, mikor fogom tudni feldolgozni Jack halálát. Egy topikon úgy fogalmaztam: Jack nélkül a világ már nem ugyanaz többé. Kevesen értik meg ezt. De attól ez még így van.
Remélem, Andy megbocsát majd nekem, hogy a sikeres műtétje kapcsán más dolgokról is írtam, s az ömö perceit kicsit beárnyékolta a szomorúság is.
Hiszen Andy most, a műtét napján pont annyi idős, mint Jack volt a műtétje napján. Mindketten elérték a Supreme Grand Champion címet, mindketten letettek valamit az asztalra elsőként a hazai Maine Coonok közül. Szóval túl sok volt az egybeesés. De szerencsére nem történt baj : Andy él és virul. És ez nagyon fontos.
Én pedig bízom az időben...Hátha hoz némi gyógyírt valamikor....
Az elmúlt hetekben háromszor kellett műtétileg döntenünk. Ma is azt mondom, mindhérom döntés helyes volt, de a sors csak két esetben engedte, hogy visszaigazoldjon a választásunk. Romyka ma újra egy eleven, ugrálós, rohangászós kutymi, aki maholnap csak az időjárásváltozásokkor emlékszik majd arra, hogy április 08-án volt egy , három csigolyát érintő komoly gerincműtétje.
Andy a mai állapot szerint remekül van. A hólyagja tele volt sok-sok C15-ös homeoátiás gömböcske-nagyságú valamivel, amik egy nagy masszív szándékoztak összeállni, mindez málnaszínű gennyes-véres hólyagtartalommal spékelve. Ezt semmiféle gyógytáp nem tudta volna feloldani olyan rövid idő alatt, hogy az ne okozzon súlyos gondot. Megint jó volt a döntés: műtét.
Jack esetében is jó volt a döntés: enélkül szenvedések közepette halt volna meg. Így megadtuk az esélyt, a sors pedig döntött április 03-án.
Háromból kettő. Nem is olyan rossz arány.
Valahogy furcsa érzésem van, ami miatt lelkiismeretfurdalásom is van, de el kell mondjam. Mind Romy, mind pedig Andy műtétjének szívből örülök, mindkettőjüket szívből imádom és bármit megtennék értük, betegre aggódtam amgam mindkettőjük műtétje kapcsán. De ahogy Romy operációja után, úgy most is ott volt bennem, valahol nagyon mélyen egyfajta keserűség (tán nem ez a legjobb szó rá) . Jack már nem él, az ő műtétje nem sikerült. Ma is sokszor-sokszor gondoltam rá: ahogy elvittük, ahogy elbúcsúztunk egymástól, ahogy ott feküdt az inkubátorban és ahoyg a hamvasztás előtt még utoljára megsimogattam. Akkor láttam a sebét is: hatalmas vágás és varrat volt. Furcsa és talán érthetetlen is, hogy ma miért ezek a képek villantak be.
Örlnöm kéne és istenemre, örülök is. De a lelkem szomorú is egyidőben. Különös és félelmetes ez a kettősség.
Nem tudom, mikor fogom tudni feldolgozni Jack halálát. Egy topikon úgy fogalmaztam: Jack nélkül a világ már nem ugyanaz többé. Kevesen értik meg ezt. De attól ez még így van.
Remélem, Andy megbocsát majd nekem, hogy a sikeres műtétje kapcsán más dolgokról is írtam, s az ömö perceit kicsit beárnyékolta a szomorúság is.
Hiszen Andy most, a műtét napján pont annyi idős, mint Jack volt a műtétje napján. Mindketten elérték a Supreme Grand Champion címet, mindketten letettek valamit az asztalra elsőként a hazai Maine Coonok közül. Szóval túl sok volt az egybeesés. De szerencsére nem történt baj : Andy él és virul. És ez nagyon fontos.
Én pedig bízom az időben...Hátha hoz némi gyógyírt valamikor....
1 megjegyzés:
Nagyon örülök, hogy Andy és Romy is jól vannak :-) És teljesen megértem a Jackkel kapcsolatos érzéseidet, a világ tényleg más nélküle :-(
Az agyad felfogja, de a szíved nem, amit most írok. Talán egyszer a szíved is fel fogja fogni: szerette a sors Jacket, hogy hagyta fájdalom és leépülés nélkül elmenni.
Édesapám halt meg ilyen hirtelen, péntek este még vidáman traccsolt a kedvenc szomszédasszonyával, szombaton rosszul lett, mentő, kórház, műtét: megrepedt a hasi aortája. Kicserélték neki a sérült eret, a műtét sikerült, de a veséje nem indult újra, vasárnap délelőtt meghalt :-( Majd meg őrültem és akkor mondta egy orvos barátom, képzeld el, ha megmarad, de örök életére ágyhoz kötve, gyógyszereken kell élnie. Mit érezne ő ? Akkor elküldtem a fenébe, de aztán az évek során rájöttem, hogy az én aktív apám lelkileg tönkre ment volna a kiszolgáltatottsága miatt.
Bízom benne, egyszer majd a szíved is elfogadja, hogy sok szenvedéstől mentette meg a sors Jacket, aki egyszeri csoda volt. Remélem, a többi csodád előbb-utóbb megnyugtatja lelkedet ++++++++++++++
Megjegyzés küldése