"Ne állj zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem haltam meg. "
SGC RW RW Tuscaloosa's Hijacker of Heartbreaker, mindannyiunk Jackje, az én örök macska-szerelmem ma elment. Született 2000. március 29-én, meghalt 2008. április 03-án.
Szép élete volt. Hiszem, hogy találkozom vele valahol a szivárványhídon túl és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: én simizem a nagy bamba kandúr fejét, ő pedig döföl nekem, mert "anyázhatnékja" van.
Köszönöm a sorsnak, hogy megadta őt nekem. Köszönöm, hogy ennyit is adott, ennyi időt.
Mindig hálás leszek neked, Jack, azért ami lehettem, lettem általad. Amíg én élek, emlékeim által Te is élni fogsz.
Jackócám, kis mókom, nagyon szerettelek és szeretni foglak, míg élek.
És a többi néma csend. A lelkem egy része holnap egy órakor, mikor hamvasztjuk, vele száll.
És most is azt mondom: születhet a Földre tőle nagyobb, tőle súlyosabb Maine Coon, amíg világ a világ ő Jack marad. Most már örökre.
Isten veled! Találkozunk majd, Jack!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése