kedd, április 01, 2008

Peregnek a órák...

Furcsa: amikor nem történik semmi rossz, az ember nehezebben ír blogot, legalábbis én így voltam , vagyok ezzel. Ha rossz napokat élek, könnyebben osztom meg a világgal a fájdalmaimat...Ha minden rendben, az olyan természetes, nem? Pedig nem, csak könnyű hozzászokni a jóhoz.
Jack betegsége kapcsán nem szeretném elfelejteni, hogy Romy kutya is beteg: súlyos izületi és/vagy gerincproblémái vannak. Robog őkelme, de ha lépcsőzni kell, komoly fájdalmai vannak, lehetnek, mert nem közlekedik lépcsőn. Szedi a gyógyikákat, a hivatalosakat is és a zöldkagylót is, ma pedig elmentünk mágnesterápiára. Eszméletlen jól tűrte: ült meg feküdt a mágnes karikában, vigyorgott boldogan és nagyon kis nyugodt volt. Így vettünk neki egy tízalkalmas bérletet, wellness-bérletet. Romy megelőzött: nekem még sohasem volt wellness-bérletem:-) Bízom benne, hogy a gyógyik és az alternatív gyógyászat együttesen csodát tesz, nem igazán szeretném a gerincfestést meg a műtétet. Nyilván, ha kell, elvisszük oda is, de saját példámon okulva először inkább más módszerekkel kísérleteznék, ha lehet, aztán - ha szükséges - jöhet a műtét. Nagyon bízom a gyógyulásában.
Ma úgy érzem, Jack nem hasnyálmirígy-daganatos. Valahogy optimistább lettem, még inkább, mint tegnap. Meghat a barátaim, ismerőseim végtelen együttérzése, támogatása, biztatása. Eszméletlen sokan drukkolnak Jacknek. Valahogy én is erősebb lettem a drukkok által és nem hiszem el, hogy ne hatnának ezek a pozitív gondolathullámok.
Ma este okosabbak leszünk talán egy kicsivel. Ha lehet, holnapra tenném a műtétet, szeretnék minél hamarabb túllenni a dolgon, had gyógyuljon gyorsan őkelme!

Nincsenek megjegyzések: