Bo

Bo de Montmirail (barátainak Boci) 2008. május 03-án született, ő is belga juhászkutya, csak tervueren. Bocit Milton küldte hozzánk - nem lehet ez másként, sok-sok közös vonás van bennünk, ugyanazok a gesztusok, mozdulatok, szokások. De ha nincs is így, a tényen nem változtat semmit: Boci és Fanny, ahogy anno Milton és Fanny teljesen összenőttek. Boci tavaly október közepén érkezett hozzánk, addig kennelben éldegélt, s bármennyire is szerették, de nyilván nem volt annyira szabad, mint most. Sok-sok lépést tettünk már meg egymás felé: ez alatta pár hónap alatt annyira a szívembe lopta magát ez a kutya, mintha mindig is itt élt volna a klánban. Bújós, kedves, tele van szeretettel, okos és nagyon figyelmes.Bármennyire is szeretetm volna, hogy a férjem kutyája legyen, hiszen Milton az övé volt inkább, a láthatatlan szálakat nem lehet befolyásolni. Boci engem választott, de kezd egyre nyitottabbá válni mindenkivel. Fantasztikus látni ezt a változást.

Boci nagyon kedves, hálás kutya, de ha kell, meg tudja mutatni, hogy van neki fogafehérje is:-) Hiába no, az apja munkavizsgás kutya volt, kiütközik belőle is ez a vér:-) Ugyanakkor tele van kíváncsisággal, tanulni akar: megható volt nézni, ahogy Fanny tanítgatja őt arra, amit egykor ő is megtanult a nagymedvétől.

Véletlenek nincsenek. Bár Milton halála felfoghatatlan és borzasztóan fáj, de azt hiszem, a szivárványhíd túloldalán elégedetten figyelheti, mennyire szereti egymást Boci és Fanny.