Cimi

A korelnökök sorában Cimi következik, aki első befogadott cicánk, Cica cica egyetlen almából származik és 2001. április 19-én született. Cica cicát egy laktanyából fogadtuk örökbe: volt része sok nélkülözésben és azért persze némi jóban is, de azt hiszem, a legjobb jó akkor történt vele, mikor egy nagydarab kétlábú bepakolta egy zöld hordozóba és elhozta az addig megszokott helyéről. Cica cicát elvittük azonnal az akkori dokinkhoz, aki kézrátételes móddal megállapította, hogy a macska FIP-es és teljesen felesleges ivartalanítani, mert úgysem tudna vemhesülni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az akkori dokinkat nem sokra rá lecseréltük, talán érthető, hogy miért.) A "legszebb" az egészben, hogy noha meggyőződéses ivartalanításpártiak vagyunk, hallgattunk a szakvéleményre. Cica cicának eszébe sem jutott FIP-esnek lenni, sőt szépen gyarapodott a kondija, fényesedett a szőre és egyre otthonosabban érezte magát nálunk, Romy lett a legjobb barátnője. Ennyit a kutya-macska antagonisztikus ellentét tévhitéről! Aztán 2001. február 14-én úgy vélte, itt az idő élni azzal a lehetőséggel, hogy ostoba gazdái nem műttették meg, randit beszélt meg két kandúrral: egy feketével, meg egy cirmossal. A nász következménye egy alom lett: Cimi, Cice és Moszat (aki már sajnos nincs velünk). Cica cica nem sokkal a sülés után meghalt, meggyőződésem, hogy a szülés annyira legyengítette az immunrendszerét, hogy nem tudott megbírkózni a kórral, ami megtámadta. Hogy mi? Azt sohasem tudtuk meg, mert a doki közölte, hogy FIP és mi már megint hallgattunk rá - elengedtük Cica cicát. (Halála keserű lecke volt - azóta nem volt olyan alkalom, hogy első szóra, csak úgy, elfogadva, amit egy doki mond, meghoztunk volna ilyen döntést - küzdünk, amíg van értelme és egy szakvélemény sohasem szakvélemény.) Cimi és tesói tehát anya nélkül nőttek fel, ez eleinte azért látszott a szocializációjukon, de szerencsére ahogy fejlődtek, úgy lettek egyre kedvesebbek.

Cimi régebben eléggé mászkálós volt, annak ellenére, hogy már négy hónapos korban ivartalanítottuk őt meg a tesóit is: egyszer el is tünt több, mint 10 napra. Nagyon aggódtunk érte, de szerencsére visszatért: azóta otthonülő házimacsekká avanzsált, aki mindig a közelben van, a párkányon napozik, az ölemben kávézik és annyira összebarátkozott a kutyákkal, hogy velük mosdattatja magát, azok meg lelkesen nyaldossák:-)

Sajnos, a tesójával, Cicével nem voltak mindig azonos hullámhosszon, de ahogy teltek az évek, összecsiszolódtak eltérő személyiségük ellenére: ma már többször fekszenek egymás mellett, egymáson, összebújva és közösen dorombolva. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Cimi barátságos, kedves cica, aki szereti a társadalmi életet: nem bújik el a látogatóktól, mint a tesója, mindig lehet rá számítani, ha macskaszőrös kávét szeretnék inni.