Cice

Cice előéletéről már Cimi kapcsán írtam. Cice, ahogy alomtesója (ezért alomtesók:-)) 2001. április 19-én született Romy cicakutya asszisztálásával. Reggel még egy vemhes Cica cica búcsúztatott minket, délután pedig, munkából hazatérve, már egy slank anyamacska fogadott meg a cincogó kicsik. Cice is köztük volt, szépen, tisztára nyalva és feketén. Cice sohasem volt az aközvetlen macsek, mint a tesói: tartotta a távolságot, kegynek számított, ha meg lehetett simizni, pedig ugyanabban a gyerekszobában nevekedett, mint a többiek és mégis. Kiérti a macskalelket?

Cice életében kétszer volt nagyon beteg. Először eltűnt és csak néhány nap, majd' egy hét után került elő: mint kiderült, nem volt messze tőlünk, de úgy gondolta, nem jön elő. Mi meg halálra aggódtuk magunkat miatta, azért is, mert úgy tűnt egy autóval való találkozás is történt az eltűnése alatt. Cicét a dokink pár órás műtéttel helyretette: megműtötte a macsek combcsontját mely beavatkozás következtében az addig balerina járású cirmák kissé - de csak szakavatott szem számára feltűnően - nehézkesebb lett, viszont élt és virult. A második eset egy mérgezés volt: valószínúleg mérgezett zsákmányállatot evett meg vagy kóstolt meg, de a dokink szakértelme most is megmentette.

Sok évbe telt, míg a vadóc macsekot meg tudtam szelídíteni: magától ugrik már fel az ölembe és kéri a simit, s boldogan osztja meg a lehetőséget a tesójával az ölben kávézás tekintetében: még jó, hogy elfér két fekete macsek az ölemben:) Az anyja Romy-val volt nagy barátságban, Cice számára Milton jelentette a biztonsgáos nagy fekete hegyet. Milton halála után azonban ezt az űrt Fanny kutya tölti be, akihez, akezdeti nehézségek ellenére, most ugyanolyan bizalommal bújik, mint ahogy az óriás macihoz tette.