Topaze

Ch. Tuscaloosa's Topaze of Heartbreaker 2002. augusztus 16-án született Bécsben. Életük nagyon sok kapcsolódási pontot tartalmaz Flamy-ével. Mindketten 2002-ben születtek, mindketten az adott tenyészet második képviselői nálunk (Topaze ugyanabból a tenyészetből származik, ahonnan életem macskája, Jack érkezett), mindketten hiába vártak a kölyökáldásra. Azaz Topaze mégsem! Sok-sok kísérlet után Juppi, a csodamacho elérte amit addig senki: Topaze vemhesült és hároméves korában a világra hozta Indy-t, akitől való búcsúzásomat a tavalyi évben olvashatta a blog és az "a macska" újság olvasója. Topaze első szülése császárral történt, nem kis izgalmak árán, a második almának pedig mind a négy tagja meghalt. Az utolsó kölyköt Topaze a szájában hozta fel az ágyamra, hogy segítsek neki, vagy tán mutatni akarta, hogy véget ért egy álom...Nem tudom, de ez a gesztus volt az utolsó csepp anno, 2006-ban abban a pohárban, ami a tenyésztésről szólt.

Topaze különleges macska, több szempontból is. Egyrészt csodaszámba ment számomra az, hogy anyni év után mégis világrahozta a kölyköket, másrészt, mert különös módon majdnem a születésnapján szülte meg Indy-t, aki a megszólalásig hasonlított rá. Különleges macska számomra az extrakedvessége miatt is, de főleg azért, mert olyan ajándékot adott nekem, amit senki más: Indy-t és azt a szoros lelki kötődést (még akkor is, ha szívszaggatóan fájdalmas is volt), amit iránta éreztem és amit, ebben biztos vagyok, érzett ő is irántam. Topaze a fia halála után olyan szokásokat kezdett felvenni, amint Indy: jön és bebújik a takaróm alá és ugyanúgy átöleli a nyakamat, ahogy a fia tette. Egy különbség azért van: míg Indy mindig megmosdatott, Topaze csak puszikat osztogat és jelölget a pofácskájával. Topaze nem hatalmas macska, sőt, kicsi, viszont annyi szeretet van benne, mint egy hatalmas macskában, néha nem is értem, hogyan férhet el benne ennyi szív.