Nevek, állatok, rácsodálkozások

Ha az ember tenyésztésre adja a fejét, az idők során megedződik, legalábbis ezzel ámítja magát. Persze, nincs ez így, mert az embernek lelke van meg önérzete, ami teljesen természetes, baj is lenne, ha nem így lenne. Egy kölyköt odaadni új gazdának - stressz, lélek-fájdalom amellett az öröm mellett persze, hogy a kismók jó helyre kerül, szeretni fogják. Nehéz minden szempontból megfelelő gazdit találni a kicsiknek, olyan gazdit, aki legalább a minimális elvárásoknak megfelel legalábbis eleinte, hiszen bármennyire is szeretnénk - valljuk be őszintén - egy idő után már nem szólunk és nem is szólhatunk bele abba, hogyan él az adott macsek, azt a szárazat kapja, amit nálunk szokott meg, olyan orvoshoz mennek vele a gazdái, akik nálunk is megüti a lécet, stb., stb. Van szerződés persze, de hát hogyan is lehetne arra kötelezni egy gazdit, hogy évek teltével, évente legalább egyszer adjon hírt a macskáról, ha ő nem érez erre késztetést, csak akkor szól, ha már baj van vagy még akkor sem. Meg hát ne feledjük el azt sem, hogy attól mert eladok vagy megveszek egy macskát, a szerződésben nincs benne, hogy az eladójával vagy vásárlójával mély baráti kapcsolatban kell legyen az ember. Aki beleolvasott a blogba, láthatta, hogy mennyi helyről és tenyészetből érkeztek anno hozzánk macskák. Hazudik, aki azt állítja, hogy adott esetben minden macskája tenyésztőjével rózsaszín baráti viszonyt ápol. Ilyen nincs. Van olyan macskám, akinek a tenyésztőjével rendszeresen tartom a kapcsolatot, s van olyan, akiről nem vagyok meggyőződve, érdekli, hogy él vagy hal a macskája. De ez teljesen természetes, hiszen ez az élet rendje. Az viszont teljesen igaz és a miértjét nem is nagyon kell senkinek sem magyarázni, vagy ha igen, akkor az már régen rossz, hogy attól, mert semmilyen viszonyban nem vagyok az adott tenyésztővel, attól még nem tagadom meg a macskája nevét, nem ferdítem el a tenyészete nevét. Különös lenne, ha mondjuk Aviricoon's Janeway -t más néven tüntettem volna fel vagy megmásítottam volna a nevét Bakróházi Mirr- Murr Szuszmóknak, csak mert megvan a véleményem a tenyésztőről, netán letagadtam volna életem első macska-alma apjának törzskönyvi nevét, csak mert a gazdájával súlyos, személyes konfliktusom volt. Ha valaki arra szánja rá magát, hogy tenyésztőtől vásárol macskát, akkor - s ennek örülnie kellene és nem szégyellnie - kap egy törzskönyvi kivonatot meg miegymást, a macskájával. Ha valaki nem képes rá, hogy azt a két szót, ami a törzskönyvi kivonaton, netán az oltási könyvön található, megjegyezze, bizonyos szituációkban ne felejtse el, nem kellett volna nagyon keresgélnie a tenyészetek között és tenyésztőtől macskát vásárolnia. Ha netán megromlott volna a kapcsolata a macskája tenyésztőjével, nem hiszem, hogy a tény felmentené az alól, hogy szándékolt hirtelenséggel elfeledje, honnan van a cicája, s ez nem tisztelet vagy szimpátia kérdése: ez tény, amit nem igazán lehet megmásítani. Mutasson nekem valaki olyan kutya- vagy macskatenyésztőt, aki önként és dalolva tagadja meg a kölykét, a tenyészete nevét és bólogat azon állításra, hogy a tenyész- és tenyésztett állatok esetében nem fontos a korrekt névadás, a címek helyes jelölése. Ha valaki ilyen embert talál, akkor messze kerülje el.

Én is így vagyok ezzel. Nem kell engem szeretnie senkinek, éppen elég sok hibám van, nem vagyok tökéletes, nem is akarok már az lenni, de azt kikérem magamnak, hogy a tőlem származó macska nevét helytelenül használja, szántszándékkal letagadja valaki. Ez tiszteletlenség a macska iránt. Nekem már nem kell reklám, volt benne részem bőven, hat éve nem mozgok a macskás világban, nem is hiányzik, elvagyok jól, nagyon jól nélküle, tehát nem a reklám miatt érdekel a dolog. Természetesen nem azt várom el egyetlen gazditól sem, hogy a macska törzskönyvi nevét, pedigréjét, címeit felsorolva szólítsa nap, mint nap az állatot (én sem tettem és teszem sohasem, mert nem a nevek és a címek teszik számomra kedvessé az adott macsekot, kutyát), hanem azt, hogy csak azért, mert én az első helyet foglalom el az általa utált élőlényeknek, ne tagadja meg a macska múltját, nevét, szüleit, a tenyészetet, ahonnan származik, csak úgy visszamenőleges hatállyal. A múltat nem igazán lehet csak úgy, a puszta akaratunkkal megváltoztatni még akkor sem, ha a csak a saját magunk által szépnek ítélt és a saját emlékezetünk szerint újragyártott múlt nagyon kényelmes és biztos menedéket nyújt a tükör előtt. Akárhogyan is alakult a kapcsolatom a macskáim és a kutyáim tenyésztőivel, attól a macska és a kutya még tőlük származik, hálás vagyok nekik, hogy a gondjaimra bízták az állatkákat, még akkor is, ha volt akiért fél vagyont fizettem és azért is, akit ajándékba kaptam és soha sem jutna eszembe, hogy elferdítsem a múltjukat, a történetüket, a származásukat. Lehet, hogy ez óriási elvárás? Nem tudom, talán természetesnek kellene lennie...