Mindennapok

A mai hajnal a hanghatások fantasztikus elegyének jegyében telt. A kicsik tudnak cuppogni, szuszákolni, cirpogni és röfögni:-) Mindezt képesek egyidőben, egyszerre is megalkotni, miközben mennek előre rezgő lábakkal, egyre magabiztosabban felemelt fejecskével és egyre nagyobb önbizalommal. Megtévesztő hadművelet is zajlik a háttérben: a fiúk közül kettő-kettő kezd egyre inkább ikresedni, maholnap feladom, hogy megkülönböztessem őket. Ez nem fair tőlük:) Viszont Jasmine Jayce, az egyedüli kiscsajszli ma először mosdott önállóan, meglehetősen akkurátus módon, minden részletre kiterjedően. aztán meg levett a lábamról: megfogta a kezem és kicsit megnyalta, meg odadörgölte hozzá az orrocskáját. Kész, végem volt!:)

Topaze rendületlenül tüzel tovább ami a kicsik elvesztése után várható volt, viszont így mindenképpen megvárom a jövő pénteket az ivartalanítással.

Iris pocija szép kis pingponglabda, most már ő is bent kajál Nyuszóval meg Topaze-zal a hálószobában, neki is kell a plusszenergia:-) Hálát adok a sorsnak, hogy a három macsek ennyire jól elvan együtt:-)

Boldog mindennapok....

Életzajlás:-)

Zajlik az élet. Topaze a tejelapadás és a kicsik elvezstése után el kezdett tüzelni, s a nagy Juppi macho bizony rámozdulna, ha hagynánk, de nem hagyjuk. Továbbra is Nyuszóval meg a kicsikkel osztozik a hálószobán és csak felügyelettel élhet társadalmi életet. Azt hiszem, a jövő héten visszük ivaratlanítani, mikorra már abbahagyta a tüzelést. Gyönyörű lett a szülés után, hatalmas a bundája, de még mindig szomorú kicsit. Viszont hajnalban járt bent a Nyuszó-kicsik szülődobozában és megmosdatta őket.....

Zajlik az élet. A J-kicsik egyre macskásabbak és egyre huncutabbul szemlélik a világot, s egyre gyakrabban ütköznek a kalandozás sorn a szülődoboz falába, akkor szépen megfordulnak és másfelé folytatják az útjukat. De a végső konklúzió mindig egy és ugyanaz: még mindig kupacban, egymás hegyén-hátán érzik jól magukat. Néha azt sem tudom, melyik macsek hol kezdődik és hol végződik, annyira összekuszálódnak. A legnagyobb nmacika majd 40 deka, pedig csak holnap lesznek három hetesek:-)

Zajlik az élet. A sors van, hol elvesz, van, hol ad. Egyre biztosabbá válik, bár persze még bármi történhet, hogy László-nap környékén megszületik az L-almunk:-)) Legalábbis Iris mellbimbói meglehetősen rózsaszínek, az alomban már jó ideje van "terhespisi" és a pocija is egyre gömbölyűbb. De persz, várjuk ki a végét!:-)

Én mondtam, hogy zajlik az élet:-)))

Fejlődünk:-)

Kicsi J-k tudnak élni!:) Esznek (meglehetősen sokat és élvezettel cuppogva), alszanak (a nap szinte 95 %-ban végzik ezt a pihentető és haslebernyeg-növelő tevékenységet), pózolnak (had lássa mindenki a legújabb trend szerinti pöttyöket a pocakon), szemlélődnek (szexis pillantásokkal tördelik a kisgazda szívét), kalandoznak (rezgő lábakon mennek és fedezik fel a szülődoboz kies panorámáját) és kupacban leledzenek. Mindezen ténykedésük melegeti a szívemet-lelkemet , hát még ha megmacizhatom őket!:-) De csak ülni a doboz előtt és nézni is jó. Léleknyugtató. Mindegyikük más és más egyéniség, már most is látszódnak a különbségek köztük, de a külsejük még megtévesztően hasonlít. Nyuszó gondos mami, szinte túlságosan is az, Manóra emlékeztető gondossággal táplálja, gondozza a kicsiket. De a legszebb pillanatok azok, mikor belefáradva a hancúrba, őt is elnyomja az álom a kölykei között. Olyan szép és meghitt ilyenkor a pillanat.

Napsugaras gondolatok:-)

J-csapat hajnalban elemében volt! Majdnem elkéstem, csak óültem és néztem őket:-) Beindultak: tepertek, emelgették - még kissé remegve - a fejecskéiket, csipogtak és mikor betettem a kezem a szülődobozba, el kezdték "puszilgatni" amolyan orrhozzádugós módon:-) Nagy macik a fiúk, szépséges fekete hercegnő Jasmine Jayce:-)

Nyuszóval nagyon jól értjük egymást egyébként: ő a szülődoboz tetején üldögélt, meg feküdt és elégedetten szemlélte, amint ismerkedem a kicsinyeivel:) Aztán futott egy kört kint a többiekkel, majd be és irány a konzerv. Érdekes, addig míg Topaze a szárazat is eszegette, Nyuszó csak és kizárólag konzervre vágyik, abból is nyilván a lédúsabbra. Van is teje bőven. Aztán a jövő hét végétől a kicsik már szabadon bóklászhatnak a hálószobában, s kipróbálhatják a konzervet is a baby száraz mellett. Ilyenkor kezd el aggódni Xxel, hogy ha már feljut a csapat az ágrya, akkor ő véletlenül agyonnyomja majd őket. Mondanom sem kell, eddig ilyen nem fordult elő:-)

Hétvégén alkotok néhány fotot a kicsikről, s megpróbálom megtalálni az ismertetőjeleket a fiúkon, mert nem állapot, hogy nem tudom megkülönböztetni őket:-)

Köszönöm

Köszönöm. Köszönöm mindenkinek, aki osztozott és osztozik fájdalmamban és aki átérzi mindazt, amiről írtam. Köszönöm barátoknak, jó ismerősöknek és azoknak is, akiket nem ismerek ugyan, de akiknek szavai olvastán könnyek szöktek a szemembe.

A K-kicsik emlékét sohasem fogom elfelejteni...

Talán ők is elnézik nekem, hogy most már teljes szívemmel és erőmmel a J-csapat tagjai felé fordulok.

Köszönöm.

Show must go on....

És az élet megy tovább...

Ma kicsit más szemmel néztem a J-kicsiket...s hálát adtam a sorsnak, hogy jól vannak és jól is lesznek! Vasgyúrósodnak és ma két hetesek:)) A szépfejűtől kaptam egy "szeretlek"-jelet, persze még nem az volt, de én így értelmeztem a szemhunyort:-) Jasmine Jayce egyre feketébb és szexisebb, a négy fiú meg macisabb:) Már nagyon várom, hogy nagyobbak legyenek és elözönöljék a szobát!:-)

A többi néma csend...

Bevégeztetett. Tegnap éjjel fél tizenkettőkor. Tudtam, számítottam rá. Azonban ami történt és ahogyan, az mélyebben megrázott, mint a tény, hogy elvesztettük a K-almot.

Felébredtem, csak úgy, nem tudom, miért. Első dolgom volt, hogy megnézzem a J-kicsiket és a kicsi K-t. Nem találtam sehol. Azt hittem, csak álmodom. Megnéztem mindkét szülődobozban. sehol sem volt. Lehetetlen, hogy eltűnjön. És akkor visszanéztem az ágyra. Ott volt. A helyemen. Topaze velünk aludt, a fejünknél. Nem vettük észre, mikor felhozta hozzánk a kicsinyét. Talán, hogy jelezze, baj van. Talán, hogy segítséget kérjen. Odahozta nekem.

Relatíve sok kicsit vesztettem már el, sokat, hiszen minden életért kár. De ilyet még soha nem éltem meg. Ez a bizalom ez a remény-keresés megdöbbentett és meghatott. Csak zokogtam, amolyan befelé zokogással, ami sokkal jobban fáj, mintha kisírnánk a fájdalmunkat.

Ha még lesz valaha almunk, nem lesz K-betűvel kezdődő. Az ő emléküket megőrizzük. Nyugodjatok békében kicsi K-cicák....

"Engedjük meg magunknak az örömöt is" (Tibbe)

Igen, nem lennék igazságos, ha nem írnám le mennyire örülök a J-kicsik töretlen fejlődésének, annak, hogy kezdenek kis minimacsek-macikák lenni:) Fújnak az emberszagra és beleásítnak a képembe, ha unják a pocakdögönyt:) Puhák, bolyhos melegek és szőrmók-bájosak:-) Nyitva a szemijük és csak néznek, mintha látnának, s elindulnak felfedezni a szülődoboz még miniatűr világát. Harmónia, nyugalom az ő világuk. S megenegedm magamnak az örömöt, a felettük érzett örömöt:-))

Már talánok sincsenek...

Egy nagyon kedves és végtelenül jólelkű embertől ma kapott mail egy sorát hoztam ma ide:

"Nemcsak akkor erős ember valaki, ha harcol, hanem akkor is, ha képes elviselni a kudarcot, a fájdalmat és veszteséget, talpra állni, s ezzel együtt továbbélni."

Nem tudom erős vagyok-e vagy sem, más embernek sokkal, de sokkal nagyobb problémái vannak: hajléktalan, beteg, magányos, munkanélküli vagy bármi más.

Viszont ma elvesztettünk a három kicsi közül kettőt. Az utolsó kicsi esélyei minimálisak. Mindannyian tudjuk, hogy hamarosan bevégeztetik. Én elengedem, ha mennie kell...

A tragédia árnyékában

Köszönöm mindenkinek az együttérzést, a drukkokat. Igen, a tipokdrukk csodákra képes, ha hisz benne az ember. Én hiszek, s történt már csoda valóban, de nem tudom, most megtörténik-e újra. A kicsik, akárcsak anno Indy nagyon akarnak élni. Vagy inkább nagyon nehezen halnak meg, ez a jobb szó rá, még ha kegyetlenül is hangzik. Egyre rosszabb a helyzet. Nyuszó akkor sem szoptatja őket, ha az ő dobozába teszem be a Topaze-kicsiket, a másik szülődobozba pedig nem hajlandó bemenni, ami logikus, hiszen nem az ő felségterülete. Topaze próbálkozik, nem túl intenzíven, s látszik rajta, hogy érzi: önáltatás az egész. Ha nincs a kicsiknek szopási reflexe, nem tudom etetni sem őket, nem beszélve arról, hogy napközben képtelenek vagyunk megoldani az óránkénti etetést. A hajnalit még csak-csak, hiszen az F-team-mel is eljátszottuk már ezt, óránként felhúztuk az órát és gyakran félálomban etettünk, de náluk sem tudtunk dacolni a sorssal. Ott annyi volt a szerencsénk, hogy Flaming Love-nak élnie kellett, s Nyuszó is tudta ezt - megmentette.

A sors ismétli önmagát. Így, a tragédia árnyékában az ember, legalábbis én, hajlamos arra, hogy összegezzen. Topaze-t, bármi lesz is a K-alom sorsa, ivartalanítani fogom, túl drága az ár az életekért cserébe. Ezzel még közelebb kerültem ahhoz, amit már régóta érzek: lezárni hamarosan egy életfejezetet. Nyolc év tapasztalatával a hátam mögött ma már tudom, hogy még így is, ezen az áron is megérte lelkileg, eszmeileg, érzelmileg, csak ezt nehéz kimondani ilyenkor. Kaland, élet-kaland ez, szerelem, ami soha el nem múlik. Flaming Love - kis szójátékkal.

Az összegzés , a leltár előzetesen készen áll, bár van még egy kis idő a végleges lezárásig.

Az eredmények: Szuszmók, az első MC Magyarországon, aki elérte a hagyományos világbajnoki címet, Jack, az első MC Magyarországon, aki a TICA-rendszerben mondhatja el ezt magáról vagy Andy, a legeslegeslő magyar tenyésztésű macska és MC, aki elérte a TICA Supreme Grand Champion Alter címet. Számtalan kupa, egy falat beborító rozetta-kupac, fajtagyőztesi cím, diploma, érmek. Kiállítások garmada szerte Európában. Tévészereplések tucatja, cikkek, újságcímlap, reklám-arc szerep. Sok megélt tragédia és boldog gazdik beszámolói. Anyagi csőd, mert amit a macskákra költöttünk, abból háromszor minimum körbe utazhattuk volna a világot - de ez eltörpül a lélek nagy kalandja mellett. A pokol legmélyebb bugyrait megjáró aggódás és eufórikus öröm. De mindenekelőtt szerelem a macska és legeslegelsősorban a MAINE COON iránt. Hála, hogy megismerhettem őket. Köszönet, hogy olyanok, amilyenek és mert feltétel nélkül szeretnek és bíznak bennem. Van, mikor sikerül rászolgálnom a bizalomra....

Nagy kaland volt az egész - ahogyan az élet is maga.

A kicsik még küzdenek. Míg ezt teszik, nekem is kötelességem ezt tenni. De félek, hogy én nem vagyok ehhez olyan erős , mint ők.

Lassan a végkifejlet felé....

Órák alatt a mennyből a pokolba. Egy újabb esemény, mely megerősít benne, hogy nagyon rövid időn belül abbahagyom ezt az egészet. Nem bírom lelkileg. Topaze-nak nincs teje, pontosabban nagyon kevés. Talán egyetlen kicsi táplálására elég. Kit mentsek meg? Nyuszó nem fogadja be a másik két kicsit, pontosabban elfogadja, de ők nem szopnak tőle, nincs bennük reflex. Egyiküket holnap reggelre elveszítjük. Kivel játsszam el az élet meg halál urát? Kit mentsek meg? Kegyetlen a sors.De elfogadom a döntését, mert a macskáim már régen érezték és elfogadták.

A J-kicsik hatalmasak. Már azt is megtettem, hogy külön zártam őket, had szoptassa Nyuszó a szegény kicsi K-kat. De nem. Nyuszó, aki anno azonnal elfogadta és felnevelte Flaming Love-ot, most nem akarja táplálni őket.

Az agyammal tudom, hogy ez van, benne van a pakliban, meg azt is tudom, hogy sohasem a szülés a legnehezebb. De a szívem meg a lelkem. Az más. Lélekkel meg szívvel nem szabad tenyészteni. Nem szabad közel engedni egy macsekot sem, kicsiket sem, mert utána belehal az ember velük együtt. Hányszor, de hányszor éreztem ezt. Lelkem hány darabja halt már meg a kicsikkel együtt. Nem tudom és nem akarom már sokáig ezt.

A doki sem sok jóval kecsegtetett, bár nyilván beadta a szükséges szurikat és várjuk a csodát, hogy hátha jobban beindul a tej. Tavaly Indy a negyedik napon kapott erőre. Akkor sem volt teje Topaze-nak. Megtörténhet megint a csoda? Hiszk benne, de elég-e ez?

Várunk. De az a várakozás most tragédiával terhes és szomorú. Nagyon szomorú.

Boldogság:-)

Hát megszülettek. Tegnap: Snakeins és Máté szülinapján, a Magyar Honvédelem Napján!:-) Az isten nem mossa el rólam, hogy szakmai ártalom!:)) Csekély félóra alatt történt mindez, s valami olyan eszement gyorsasággal, hogymég fel sem fogtam, hogy most nem császározunk, hanem szülünk. Szülünk, ahogyan az kell! Itt köszönném meg a doki szakavatott munkáját, aki Topaze első szülésénél úgy császározott, hogy most lazán, minden gond nélkül meg tudtak születni a kicsik! S köszönöm Topaze-nak is az élményt. A K-almunk ez, sminden alom születése maga a csoda, de most mégis valami olyan meghitt és ihletett pillanatokat éltem, éltünk meg Topaze-zal, ami hatalmas lélek-mélységeket nyitott meg bennem. Ahogy rám nézett, a szemében láttam a bizalmat, a büszkeséget, az erőt, s vaalmi olyan mélység-örvényt, ami eltéphetetlenné teszi a köztünk lévő kapcsot, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire erős. Ezért az összekapcsolódásért, ezért a feltétel nélküli bizalomért és szeretetért érdemes csinálni ezt az egészet. Ember és állat megbonthatatlan egységéért.

A kicsik, három "sötét' kismók hiepraktív, akárcsak anno Indy volt, akaratosak, rámenősek, rohangásznak a szülődobozban és eszméletlen erős hangjuk van. aggódom, hogy Topaze-nak nem lesz teje, de ugyanakkor bízom is benne, hogy ez csak a szokásos, elsőhajnalos nyüszizés volt, amit ma produkáltak.

A J-csapat valóságos óriás a kicsik K-k mellett és sokkal gömböcebbek, puhibbak és gyömöszölhetőbbek, de hát ez így természtes.

Kimondhatatlanul hálás vagyok a cicáimnak, hogy ezeket az élményeket megélhettem. Nem elsősorban magát a szülést, hanem azokat az érzéseket, amelyek nem biztos, hogy mindenkiben megszületnek és megfogalmazódnak.

Ha valaki megkérdezné, tőlem, miért, ebben tudnám megfogalmazni a lényeget....

ÉS mégis!!!!!!!!:))

Orvostudomány ide, péra keménysége oda, ma csekély pár perc alatt megszülettek Topaze kicsinyei, a Heartbreaker K-team:) Könnyű szülés volt, jöttek egymás után eszméletlen gyorsasággal a kicsik. diszkrét tejillat lengi körbe Topaze szülődobozkáját is.
Most egyenlőre ennyi. Később részletek is jönnek.

Izgalmak

Bár még nincs vége a hétvégének és a reményt nem adom fel, hogy Topaze most szüljön, de valójában egyre nagyobb a valószínűsége, hogy nem ma lesz a nagy esemény. A 67. napon jár őkelme és esze ágában sincs szülni. Ami azért aggaszt, mert kezdek paranoiásan rettegni attól, hogy a tavaly augusztusi szüléséhez képest megint gond lesz. Akkor egy nagy baba, valószínűleg a fekvése miatt, nagyon nehezen és halva született, így a doki úgy látta jónak, ha a másik kismókot császárral menti meg. Indy jól van, de nem örülnék még egy császáros szülésnek.
Délelőtt, a kőművest hátrahagyva és a két kutya gondjaira bízva (kapuk bezárva, mester se ki, se be:-), elrobogtunk reggel nyolcra a dokihoz. Ehhez képest bekerültüönk fél tíz előtt, mert közbejött egy sürgős műtét. Topaze tűrte az UH-t becsülettel, sőt, szépen felemelte a fejét és ő is nézte, mit mutat a ketyere. A ketyere négy mókot mutatott, egyikük elég fent, gondolom, ő nyomja Topaze gyomrát kicsit. Szívdobogtak, társadalmiéltek. Doki megtapogatta Topaze pociját, mindent rendben talált, megállapította, hogy a péra még nem puhult fel, tehát még nem most fog szülni, de várható egy-két napon belül az akció. A kismók pocaklakók elvileg jelet adnak a maminak: egyfajta hormont termelnek, amit az anya szervezete úgy dekódol, hogy itt az idő. Remélem, a mókok tudják ezt a tudományos tézist odabent, meg abban is bízom, hogy Topaze is tudja majd dekódolni ezt a jelet idekint.
Holnap egy négytagú kőműves csapat érkezik....
Ideális nap a káoszra. De bízom, benne, hogy ahogyan Nyuszó is, Topaze is megvár majd!:-)
ÉS még mindig nem tudom,ki nyerte a Megasztárt!:-))

Talán ma? Vagy holnap?:-)

Topaze szerintem most már hamarosan szülni fog. Ha jól dekódolom a jeleket. Már, ha vannak. De vannak, legalábbis szerintem.:-) Magától érthetődő módon kéretzkedik be a hálószobába, azonnal be a szülődobozba. Honnan a fenéből tudja, hogy az az ő doboza? Emlékszik még rá az Indy-nevelgetős korából? Nem tudom, de nagyon érdekesnek és meghatónak tartom. Még véletlenül sem ugrál be a J-kicsikhez. Este bent aludt, egyrészt a szülődobozban, másrészt az ágyon, a szokásos helyén: a fejünk mellett.
Egyébként sohasem értettem, miért van az, hogy többeknek az a tapasztaata, az anyacica hurcolja a kicsiket ide-oda, meg nem ott szül, ahol a számára kijelölt dobozka van. Manó, Elisha, Nyuszó, Iris és Topaze is tökéletesen tudta, érezte, hogy a szülődoboz az övéké. biztonságban érezték és érzik magukat, a kölykeiket is, soha nem akarták elrejteni őket. A kicsik is élvezik, hogy nagy a tér, mikor már kanalndvágyuk kiteljesedik, mászkálhatnak kedvükre, aztán meg úgyis leszedjük a doboz elejét, s akkor övék az egész szoba, majd ház!:-)
Kicsik egyébként nagyon szépen nőnek-növögetnek. Ma hajnalban az ötből három (naná, hogy fiúk) kismók úgy aludt a kajcsi után, hogy a hátára fordult, eldobta amgát, első két lábiját az égnek és átadták magukat az alvás élvezetének:-) Kedvem lett volna visszafeküdni és aludni....Olyan édesek voltak! Azért gonosz voltam, mert megsimiztem őket:-))
Kíváncsi vagyok, Topaze hogy időzít majd. Ma van az apám szülinapja.....

Az első önálló fotozás

Tegnap fotoztam a kicsi Jéket!:-) Nagy gondban vagyok/leszek: a négy fiú oly mértékben egyforma, hogy annak ellenére, hogy élőben tán még van egy ezreléknyi esély arra, hogy meg tudjam őket különböztetni, de foto alapján semmi. Egyedüli sikerélményem a minden értelemben unikális Jasmine Jayce beazonosítása! Ami persze eszméletlen magas szintű logikára vall:-)) Egyébként veregetem a vállam a kiscsaj névválasztása kapcsán: a tipok választás meg az én választásom eszméletlen jól hangzó kettőst eredményezett: előkelő, arisztokratikus, egyedi. Már most irígylem a gazdiját!:-)
Továbbra is rendületlenül szopiznak, nőnek, szépülnek, töltött zoknisodnak és kezd még macskásabb formájuk lenni:-)
Tegnap este Topaze is velünk aludt, nem volt semmi baj: tudja, hogy a másik szülődoboz az övé, már feltérképezte, belefeküdt, lecsekkolta, szépen a fejünkhöz feküdt, dorombolt és aludtunk. Nyuszót nem zavarja, hogy Topaze is bent van, ő meg nem bántja a kicsiket. Jó jel:-)
Tegnap elmeditáltam megint azon, miért van az, hogy bizonyos esetekben egyoldalú az elvárás a lojalitás vonatkozásában meg azon is, hogy nem kívánok cirkuszi attrakció lenni. Ha nyitott szívvel közelednek, én is azt teszem. De a jogot fenntartom a műsorváltozásra.
Az viszont tény, hogy a macsekok nagyon jó stresszoldók,a hogy a fűnyírás is:-)) Bár ez előbbi megoldás lényegesen puhább, dorombolósabb és vizesnózitosztogatósabb:-)

Gondolatok hajnalban

Ma egy hetesek a kicsi J-k, persze csak este!:-) Ebből az alkalomból soronkívüli nagy gyömöszölés vár rájuk, legalábbis így tervezem, remélem, benne lesznek a buliban!:-) Szépfejű továbbra is összteröri a szívemet, folyamatosan. Jasmine Jayce pedig egyre szebb és feketébb:-) Hiába no, a Jasmine név kötelez:-))) Ahogy nőnek, úgy kerekedik a kupac nagysága is, amivé összeállnak egy-egy tejcsárdás kaland után. Szinte hallom a horkolásukat is!:-) Nyuszó eszik, de persze a sok kicsi szoptatása eléggé lestrapálja, kap vitamint meg sok-sok kedvére való konzervet, de hát ez ezzel jár.

Topaze szerintem haamrosan a tettek mezejére lép majd, valahogy ez az érzésem, de hát majd a sors keze, azaz mancsa megírja a K-alom történetét is:-) Remélem, bestseller-gyanús happy end-ként:-)

Tegnap megint rájöttem: klasszikus lettem. ami csak azért idegpálya-ziláló, mert szerintem minden ember önálló egyéniség, ha az akar lenni, ki is teljesedhet, nem muszáj mások ötleteit egy az egyben lenyúlnia undorító módon. Nem először. De hát boldogok a lelki szegények, mert azt hiszik, mások stílusa egyéniséggé teszi őket....

Újra várunk...

J-kicsik nőnek. A mérleg is ezt tanusítja meg a szemmérték is. Átalusszák az éjszakákat, a hajnalok is csendesek, a tejillat állandósult, töltött virlisedés folyamatban:) Nyuszó imád kint lenni a többiekkel, de az első tejcsárda-kereső kollektív nyaúra bekéretzkedik a csapathoz, eszik , majd megy táplálni a gasztronómiai élvezetekre vágyókat. A szülés utáni depresszió elkerüli, nagyon realistán látja a dolgokat, de sok optimista beütéssel:-)
Már agyalgok, melyik fiúnevet ki kapja, nem lesz könnyű döntés. A szépfejűnek lehet, hogy a Jackpot nevet adom. Vagy mégsem?
Topaze is készül a nagy napra. Nagyon bírnám, ha hétvégén történne a nagy esemény. De ehhez Topaze is kell, meg a kicsik szándéka. Meg a sorsé:-)

Már megint egy új hét:-)

Új nap, új hét, új remények vagy éppen új megpróbáltatások. Egy dolog azonban biztató: J-kicsik szépen gömbölyödnek, átalusszák az éjszakákat, egyre szebbek és macskaformájúbbak és én egyre szerelmesebb vagyok beléjük, amit ők az emberszagra tett fújásokkal reagálnak le.:) Szépfejű ma beleástott a képembe, tette ezt oylan lelkesedéssel és átéléssel, hogy majdnem visszaludtam:) Jasmine Jayce, alias JJ egyre kislányosabb, de jó lenne, ha szedne magára jó pár grammot, dekát, mert kicsit elmaradt a fiúktól.

Nyuszó táplálkozik elég becsületesen, hajnalban az össze kajáját elfogyasztotta, nem is vettem észre, ő meg nem keltett fel, de azért megkaptam tőle a szemrehányó szemhunyorgatásokat. Hiába no, 24 órás szolgálat nagymamának lenni:-)

Topaze és Indy az ölemben nézett Gyűrűk urát, ékes bizonyságot téve annak a tézisnek a megdöntéséről, miszerint az MC-k nem ölbenmacskák:-)

Most egyébként újra várunk....

Elmélkedés

Most csak egy Einstein-idézet, amit a J-kicsik születése után kaptam egy kedves topiktársamtól. Azt hiszem, mindent elmond.

"Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."

Én hiszek a varázslatban, a csodában, a véletlenek karmikus egymásbafonódásában, hiszek a megérzés hatalmában, a keresztutak predesztinációjában. Lehet, hogy a macskák hatása?:) Lehet, hogy azért vannak bársonytalpúim, mert hiszek ezekben a mítikus dolgokban?:-)

Egy dolog biztos: a J-csapat édesdeden szopizik, alszik és töltött zoknisodik és rám hagyja a filozofikus kérdéseim megválaszolását:-)

Egy esős vasárnap...

Esik az eső. Pearly itt dorombol az ölemben. Igaz, hogy a munkálatok állnak, de a J-kicsik szépen gömbölyödnek és végigaludták az éjszakát meg a hajnalt is! Kis töltött zoknikra emlékeztetnek, s már próbálják szépen emelgetni a fejecskéjüket, tepernek a gyufaszál-lábacskáikon és ha emberszagot éreznek, egyértelműen jeleznek:-) Olyan egészségesen puhák és kövérkék:-) Persze, mindig történhet tragédia, de talán most először érzi a tudatalattim úgy, hogy nem fog.
Topaze-t ma beszoktatom a hálószobába, a másik szülődobozba, hadd barátkozzon a gondolattal, végülis ő is visszaszámlál:-)
Indy tegnap este megint megdobogtatta a szívemet, tudatjuk ilyenkor egymással: összetartozunk:)
És tegnap megszületett Moka és Mmo Ficánkája, Márton Andor, akinek innen is kívánok sok boldogságot, erőt és egészséget!:))

A döntés

A döntés megszületett. Ha nem változik az ivararány, akkor van egy Jasmine Jayce lányunk, és a fiúk: Jeremy, Jacy, Jackpot, Jayden:-) Ha változik, akkor életbe lép a J-terv.-)
J-k eközben mit sem sejtve tűrik a dübelezés (szigetelési szakkifejezés, élénk zajhatással) összes árnyoldalát és a lehetőségekhez mérten alszanak. Lehet, hogy hajnalban azért nyafiznak, mert nincs semmi ütvefúrás meg csiszolás?:-) Már előre sajnálom szegény gazdikat, hogy áll majd át a kicsik biológiai órája a felújítási munkákról a normál kerékvágásba?:)

Ma megint rájöttem, hogy a köztudatban a tenyésztés és a szaporítás sajnos majdnem ugyanaz a kategória meg arra is, hogy mennyi tévhit, tudatlanságból fakadó téveszme uralkodik még mindig az állattartással vagy éppen. ivartalanítással kapcsolatban. Mindig megfogadom, hogy nem megyek bele eleve esélytelennek tűnő szélmalomharcokba, de mindig megszegem ezen fogadalmamat. Csak dühít, hogy emberek képtelen megfogadni tanácsokat, s utána esetleg egy macsek látja ennek kárát.De hát ez van. Azért én írom tovább a cikkeimet a szaklapban meg szórom az igét, ha csak egy embert sikerül megtéríteni, már megérte:)

Macsekok eközben semmivel sem törődve sziesztáznak én meg irígylem őket....

Igenek és nemek:-)

Rászántam magam. Nyuszó kikéretzkedett, én meg szemrevételeztem:-) Négy fiú meg egy lány. De a változtatás jogát fenntartom:-)
A lánynak a roppant hangzatos Heartbreaker Jasmine Jayce nevet választottam, egyrészt mert a topik a Jasmine mellett foglalt állást, másrészt mert nekem sokkal jobban tetszik a Jayce (cherokee név, jelentése erős, határozott), így viszont mindenki jól jár. Bár Xxel részvétét fejezte ki a macseknak a névválasztás miatt, de megvígasztaltam, lehet JJ-nek is becézni:-) Méég jó, hogy anno leragadt a Bélánál, s nem jolánozik:-) Egy fiúnév biztos: Jeremy, lásd a film meg a dal, megboldogult ifjúság meg stb.:))
A többi befutón még agyalgok kicsit:
Jacy (hold)
Jackpot (főnyeremény)
Jack-in-the-box (krampusz a dobozban)
Joker
Jones (mint Indiana!!)
Jeffrey (békés ajándék)
Hiába no! könnyebb egy szülést levezetni, mint nevet választani! De nagyon szeretem ezt a játékot! Vannak, akik megvárják,míg a kicsik nagyobbak lesznek és a mentalitásuk, egyéniségük alapján választanak nevet. Én pont ellenkezőleg teszem, s érdekes, valahogy a macsekok a névhez alakulnak. Nomen est omen- alapon.
Már a K-betűs neveken is el kezdtem törni az agyam: Karma, Kendra, Kyra - jól csengenek. Ehhez képest lesz vagy négy fiú:-)

Tizenharmadika...

Nyuszónak van teje, ehhez nem férhet kétség, eszik is szépen és mikor igénye van rá, társadalmi életet is él (nem kíván lemaradni a napi események megtárgyalásáról a többiekkel, meg a macsekszobában található nagy ivóedényben jobban lehet lábat áztatni, mint a hálószobaiban, nem beszélve arról, hogy az ottani alom sokkal design-osabb, mitöbb így egyszerűbb meggyötörni a gazdit a ki-beengedéssel és ajtónállással), sőt hajnalban még az ágyra is feljött meditálni.
Viszont az egyik kicsi csak üvöltözik. Nam találja a neki megfelelő, saját illatanyagával megjelölt és kisajátíott mellbimbót, pontosabban, mindig a már foglaltra tart igényt. Ez elég nagy baj. Hiába orientálom, nem hallgat a jó szóra. Persze próbálkozom.
A kicsik kezdenek macskaformát ölteni és a szokásos fújások is mennek már. Erre azt szoktuk mondani, ilyenkor emberszagot éreznek:-) A kupacépítés is tökélyre fejlődött: szinte tökéletes szimmetriával bíró gúlában fekszenek, csak a farkincák lógnak kimajdnem csillagalakban:-)
Meglátjuk, mit hoz a hétvége....
Topaze is egyre többet pihen, még jobban megszépült, nagyobb a szőre. Érdekes, mert Nyuszó inkább elveszti a szőrét a vemhesség meg a szülés idején, Topaze-nak meg duplájára nő ilyenkor a bundája.
Ma tizenharmadika van egyébként. De nem péntek:-)

Lótuszülés, nagy levegő:-)

Péntek van, ami jó dolog, csak ne lenne kezdődő fronthatás a fejemben meg ne lenne elegem abból, hogy a munkások itt mászkálnak, zaj van, por, szemétdomb, ki- meg betekintés a házunkba, vadidegenek rohangásznak az udvaron. Jó, ezzel jár, de a múltkor is egy hét után kezdett elegem lenni a megpróbáltatásokból, már ami a felújítást illeti. S a gond az, hogy sohasem lesz vége.
Ma tanuja lehettem, hogy Nyuszó sokkal jobban bírja az ütvefúrót , mint én. Én legszívesebben üvölteni tudtam volna, ő meg békésen kajált, majd ment szoptatni. Van mit tanulnunk a macsekoktól.Öt "ezüst csermely", másnéven giliszta és gyufaszállábú kismók továbbra is egymás hegyén-hátán, összetekeredve tagadja a fizika törvényeit, szinte kiválaszthatatlanul egybefonódva. Megértem a dokit, hogy tévedett az UH-nál:)
Beleszerettem az egyikbe és elneveztem szépfejűnek:-) Az ő bundija a legvilágosabb ezüst és eszméletlen gyönyörű a pofija. Anno Elisha almából az egyik kicsit is szépfejűnek neveztem: ő lett aztán Flaming Love alias Flaming Gömbi:) Szinte hallom Xxelt: sokan vagyunk, nem tarthatunk meg több cicát:-) Igaza van....
A kispicit orientáltam egy szimpatikus illatanyagú mellbimbó irányába, rácuppant, szopizott, de azért még nem vagyok teljesen nyugodt. Fel vagyok készülve a legrosszabbra is, de szépen hessegetem a sötét felhőket az agytekervényeim labirintusából. Bár mostanában inkább egyenesnek érzem őket:-))
Topaze maholnap szülőkorba lép, kezdődhet érte is az aggódás.Vajon megvár-e? Lesz-e akkora mázlink, mint Nyuszó szülésekor? Ez itt a kérdés.
Az igazság meg....nos, az odabent van:-))))

Péntek van....

Elég fáradt vagyok, de már péntek van!:))) Bár, ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy ez most jó hír, mert hogy a melósok szombat-vasárnap is dolgoznak és nem délutános műszakban. De hát valamit valamiért:-)
Kicsik elég nyűgösek voltak hajnalban. Tudat alá beférkőzött a gondolat, hogy esetleg Nyuszónak nincs elegendő teje. Nem tudom, csak egy érzés, de bízom benne, hogy nem lesz igaz. Hiszen máskor meg vígan szopiznak és csendben vannak. Tegnap ott dekkoltam a dobozkájuk mellett és hang nélkül szopiztak meg aludtak.
Mindenesetre betettem nekik egy puhább törülközőt, nagyon díjazták: ezen sokkal jobb kupac-kukacot játszani meg lavinát alkotni:) Nyuszó eszik, eszméletlen sok levet lenyalogat a konzervekről, s néha betermel pár husidarabot is. Ma hajnalban husilevest tálaltam neki, csirkemelldarabkákkal. Tetszett neki az ötlet.
Mikor eljöttem otthonról, csendben szopizott a csapat. Elisha alma óta azonban bennem van a félsz: tudom, mit jelent tejhiány miatt elveszíteni majdnem egy komplett almot.
Topaze is egyre hordósabb, maholnap neki is itt az idő. nagyon kíváncsi vagyok, hogyan viszonyul majd egymáshoz a két anyacica. Iris anno minden kölyköt magához lopott, nem bírta elviselni, ha másnál is volt kölyök: így egyszerre hét kicsit szoptatott, s ebből csak három volt a sajátja:)
Tegnap Indy-vel néztem tévét. Elpanaszolta, hogy ő most nem alhat velem. Cserébe jól összenyaltuk egymást, ő megmosdatott, én öszepusziltam azt az okos pofiját. Megint éreztem azt a kapcsot, ami öszefűz minket. Nyugalom volt, harmónia, cicadoromb és feltétlen bizalom.
Hát nem erről szól az egész?

Ezüst hópihék by Arju

Az élet nem áll meg:)

Eddigi tenyésztői pályafutásom egyik legizgalmasabb, ha nem a legizgalmasabb szülése volt a tegnapi. Ráadásul éjfél előtt még megszülte Nyuszó a halott kicsihez tartozó háromnegyed méhlepényt is....Majd közölte, elég határozottan, hogy az AlmoNature igazán nívós táp, de ő szaftos Félixet kíván enni, ha azt akarom, hogy szoptatni is tudjon. Kérése parancs volt, azóta bőszen tejcsárdáznak a mókok:-)
Esznek-alszanak-esznek, mit nekik ütvefúró meg hungarocell-kaszabolás! Nyuszó néha kikéretőzik társadalmi életet élni meg pletyizni a többiekkel, aztán be és kezdődik előlről a napi rutin.
Doki most ment el. Kiheverte az UH-s elszámolás lelki sokkját meg a tegnapi téves riasztást is. Megvizsgálta Nyuszót, majd szépen beadta neki a gyulladás-csökkentőt, a méhösszehúzót meg a kálcium szurit, ez utóbbi majdnem a félkezembe került, mert hát elég csípős, de túléltük. Végszóra a munkások is visszaértek a kajából. Csak Xxel bolyong még valahol anyagbeszerző körútján.
Várunk. De most már Xxel-re:))

Ilyen nincs...És mégis van:)

Ami ma történt, hihetetlen. Nem tudom, mi volt ez: szerencse? véletlen? szándékos időzítés?telepátia? sors? Végülis mindegy, a lényeg, hogy ma megint ízelítőt kaptam abból, hogy büszkeségem és hálám cicáim irányába megalapozott.A vonatom 17.00-kor indult a Nyugatiból. Tetűlassan araszolgattunk, de aztán hat előtt pár perccel már hazaértem. A mestereket szinte félrelökve becsörtettem a nappaliba. Nyuszó ott ült és nyávogott, hívógatóan, fájdalmasan. Azonnal cselekedtem : egy mozdulattal téptem le a ruhát magamról, átöltöztem, egyidőben Nyuszót beterelgettem a hálószobába (megjegyzem ment magától, egyenest a szülődobozba), többieket kiterelgettem (még Indy-t is csak egyszer kellett győzködnöm), ezzel egyidőben hoztam a törlőkendőket, ollót, törülközőket. Már a szülődoboznál térdeltem, Nyuszó éppen folyamatban volt, mikor hívtam a főnökömet és vis major szabadságot kértem tőle holnapra (nem elsősorban a szülés miatt, hanem más okból, a felújítással kapcsolatban), mikor hatalmas sikoly (ezt még hallotta a telefonban a főnökasszony:) és megszületett 18.06-kor az első kicsi:)Ha késik a vonatom....Ebbe nem is gondolok bele inkább!:-) Kilenc percem volt cselekedni. Aztán vártunk kicsit. Közben elintéztem pár telefont, életjelt adtam magunkról meg a hihetetlen élményről, hogy Nyuszó megvárt:-)Aztán 18.39-kor jött a második kicsi, könnyen, egyszerűen, hatalmas hanggal! Nem tudom, miért, de azonnal Indy villant be: szeintem ő egy rámenős, szeretetittas kandúrka lesz!:) A két kicsi rohangászott kicsit a maga csigatempójában, Nyuszó nyaldosta őket, de közben, pár perc múlva érkezett egy harmadik kicsi. Sajnos, ő halva született, Nyuszó nem is foglalkozott vele, félrelökte. Már megtanultam, hogy a döntést el kell fogadni: az anyacica igenis tudja, érzi, mit kell tennie. Bármennyire fáj is, ezt tiszteletben kell tartani, véleményem szerint. Az ő ösztöneik sohasem hazudnak.A halott kicsi után nem sokkal, 19.05-kor érkezett egy harmadik élő cirmák, nem meglepő, ha azt mondom, ő is sötét:-) Nagy eséllyel ő is fekete ezüst cirmos. már csak, hogy ne legyen könnyű dolgom az elkövetekezendőkben:-)És ekkor megnyugodtam. Nyuszó szépen elment enni, bevágott vagy két-három AlmoNature-t, aztán ment szoptatni. Felhívtam a dokit és kitaláltuk, hogy a rendelés után meg a ló-vizsgálatok után jön hozzánk beadni a koktélt (kálcium, gyulladáscsökkentő, méhösszehúzó). Ehhez képest 20.30-kor megszületett a negyedik kismók. Mi más színben, mint az előző három kicsihez hasonló divatszínben:) Még ez is belefér- gondoltam, mire ideér a doki, jelentem neki, hogy négyen lettünk.21.00-kor jött. Belépett a szobába. Lelkileg lerohantam a hírrel, hogy négy kicsi van. Odalépett a szülődobozhoz, ahol én guggoltam. Ebben a pillanatban, 21.05-kor az ötödik cirmák is kibukkant, azaz felbukkant:) Doki lesz a keresztapa:) Ördögé az út, enyém az égés, dokié a szerencse, hogy holnap is jöhet délelőtt:)Most öt kicsi szopizik békésen és szárazon a szülődobozban. Jelenleg.Ez a J-almunk. Volt részünk jóban, rosszban, tragédiában és sikerekben a szülések kapcsán. Vesztettünk el kicsiket és mentettünk meg elveszettnek hitt mókokat. De ilyen kalandos és csodaszámbamenő szülésünk még sohasem volt.2006. május 10. - megszületett a Heartbreaker J-alom. Isten hozott titeket, kismókok a nagybetűs Életben!:.) Nyuszó, köszönöm!:)

Lélektani hadviselés

Érdekes: ahogy múlik az idő és telik a hét, úgy vagyok kevésbé fáradt napközben és úgy erősödik bennem az érzés, hogy Nyuszó lélektani hadvisel. Előre megfontolt szándékkal, a különös kegyetlenséggel azért túlzás, de van benne valami: a munkások hada, az előre kitalált felújítási költségek váratlan emelkedése , a munkahelyi gyötrődések tucatja semmi ahhoz képest, amit Nyuszó ránk mér:-) Xxel óránként csekkolja. Elmesélte, hogy majd szívinfarktust kapott, mert a szülődobozban szépen felgyűrődött a törülköző, mire lázas keresgélésbe kezdett, hol vannak a kölykök s csak nagyon óvatosan merte kirázni (erről ennyit:-). Kb. hatszor tűnt úgy számára, hogy elfolyt a magzatvíz, pedig csak Admiral áldásos tevékenysége zajlott lábmosásilag és jacuzzi-ilag:-) Én magam is észleltem többször fokozódó magzatmozgásokat kifelé irányba, ehhez képest Nyuszó továbbra is vígan mászófázik meg rohangászik a nagy hordó hasával. És néz. Sokat sejtetően. Abban biztos vagyok, hogy többet tud, határozottan többet, mint mi, de nem szép tőle a bizonytalanságban tartása a kétlábú rabszolgáknak, hogy így, szépen magyarosan fogalmazzak.
Az AlmoNature konzervet viszont elvárja. A pocaksimit is. A lehetőséget is, hogy akkor gyalogoljon végig a hasamon, mikor úgy ítéli meg, kismama-tornájának ez elengedhetetlen velejárója.
Ehhez képest Topaze maga a megtestesült nyugalom, bár mikor a mellkasomra fekszik, mindig a fenekével a szám felé teszi, de hát ezt úgy dekódolom, hogy a mamijának tekint. Rmélem, jól teszem. Mást feltételezni nem is merek. Bár kétségkívül a macskák az emebrek felett állnak, de azért mégsem:)
Várunk. Tehetünk mást?

Gondolatok G-mollban

A mai nap márcsak ilyen merengős, önvallomásos. Ami persze nem meglepő, ha az ember belevág egy blog írásába. Lélektől lélekig. Másként nem lehet.
Megint elgondolkodtam azon, nem lehet véletlen, hogy 1998. szeptember 27-én az életembe költözött Szipa és Szuszmók, úgy, hogy előtte soha semmiféle kontaktusom nem volt macskával. Bevallom, nem is vágytam rá, hogy legyen, mert nem ismertem őket. Nem tudtam, mit vesztettem azzal, hogy nem voltak az életemben bársonytalpúak. Ma már tudom, hogy sokkal, de sokkal szegényebb voltam.
Sokat köszönhetek nekik. Új élményeket, kalandokat, utazásokat. Másfajta életstílust, életszemléletet. sok lemondás mellett és sok kompromisszum mellett sok szeretetet és meghitt pillanatot. Olyan világjárást, ami egyébként nem valósult volna meg. Olyan lehetőségeket (önálló, élő tv-műsor, riportok, tévészereplés, újságcikkek, stb.), amikről még csak nem is álmodtam. Olyan szituációkat és élettapasztalatokat, melyek erősebbé tettek és meggyőztek, hogy az elveinket soha ne adjuk fel, de tanuljunk a hibáinkból. Döntéseket, melyeket ma másképp hoznék meg. Olyan barátokat, s olyan közösséget, akik vígasztalnak, ha kell, s akik elviselik a nyüglődéseket, s megbocsátják azokat, ha kell, mert talán számítok nekik valamit. Olyan szituációkat, mikor érzem a bizalmat felém áramolni. Pillanatokat, amiket nem felejt el könnyen az ember.
Tragédiákat is, melyek feljogosítanak némi bölcselkedésre. Hitet, hogy az átok egyszer megtörik, ha nagyon akarjuk. És hitet, hogy a macskák szeretetén alapuló világszemlélet ereje mindenen átsegít, ha elhisszük a varázst.
Jó, persze anyagi csődöt is egyben, mert ha tisztességesen próbálod ezt az egészet csinálni, abba beleroppan bárki, ha nincs mögötte vastag pénztárcás támogató. Meg persze gyomorszorítást is, mikor elviszik egy unokámat és csak remélni tudom, nem csalt a megérzésem. De új lehetőségeket is, nyitást az emberek felé a macskaszőrös élményeken át.
S talán egy macskatappancsi nyomot a történelemben.....

A döbbenet

Vavis cicája, Kleo meghalt. Mindig azt mondom, magamba is ezt sulykolom, hátha segít: ha egy cica kijárós, bármi történhet vele. Csak hát ez nem vígasz, he megtörténik, amitől az ember minden egyes nap retteg. Nem olyan egyszerű ez. Átélni pedig maga a pokol.
Eszembe jutnak a régenvolt állatkáim. Dingó, akiért több, mint 14 évet sírtam, könyörögtem a szüleimnek, s aki a maga kajlaságával (nj -keverék volt) számomra a legszebb, legokosabb volt, s aki harminchárom hónaposan halt meg. Halála örökre belém vésődött: egy kis falu állatdokijának szakmaiatlansága, a tudatlanság és egy gyerek tehetelensége keveredik még mindig az érzéseim közt. Egy fél napot haldoklott az ablakom alatt, aztán apám levitte a pincébe, ott meleg volt. Egy vasárnap hajnalon, február 24-én, halt meg, fel akart jönni a lépcsőn, talán azért, hogy elbúcsozzon, nem tudom. Amikor meghalt, farkasordító hideg volt. apám is sírt, mikor temettük...
Lecke volt ez, csak még nem értettem úgy, ahogyan most érzem és értem.
Ahogy lecke volt Dingó 2 (szintén keverék nj) élete és halála is: az állatok lelkére oda kell figyelni, időt kell rá szánni és az apró rezdüléseket is dekódolni, jól dekódolni.
Ahogy lecke volt Tico, a kis tacsika halála is, aki már nem fiatalon lett egy hatalmas fenevad áldozata: anyám szeme láttára tépte szét egy gazdájával sétáló kutya.
Cicáim is mentek el a szivárványhídra. Cica cica, életem első cicája, egy befogadott feketeség, akit leírt a doki, mondván, gyógyíthatatlan beteg. A saját hülyeségem, hogy nem műttettem meg, s a kicsinyei születése számára a halált jelentette. Lecke volt ez is, sors-lecke és talán egyfajta küldetés kezdete is, hitegetem magam azóta is. Ahogy hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek sem.
Vacakot is ott látom mindig, mind a mai napig, az utcán, a ház előtt. Nincs rajta külsérelmi nyom, csak nem lélegzik. Mert reggelizni hívtam.... Aztán azt is látom, mikor halála napján bemeygek mosolyogni a tévébe és mintha mi sem történt volna, nyerek egy vetélkedőn a társaimmal vaalmennyi pénzt. Maga a pokol. Itt a földön. Csekély vígasz az általunk alapított In Memoriam Vacak emlékdíj....Önmentegetés. Hálaleróvás. Nem tudom.
S látom Moszatot, akin az orvostudmány jelenlegi állása is kevés volt, hogy segítsen. Látom infúzióval a testében és látom, hogy kér a szeme, hogy ne tovább. És a döntést meghozzuk.
Mennyi különféle halál és halál-döntés van!
S ott vannak a kicsik, akikről vagy beszélek nyiltan vagy sem. Az emberek gonoszak és rosszindulatúak, ezért nem mindig és nem szívesen teszem. De attól még fáj az elvesztett kicsik halála és hiánya. Az önvádnál is jobban.
Ezt soha nem lehet megszokni. Elfelejteni sem. De talán nem is kell...Hiszen ettől többek vagyunk. A fájdalom is hozzátartozik a lélek fejlődéséhez. Csak néha túl váratlan és felkészületlenül ér.
Nehéz ez. Nagyon.
Majd ott, a szivárványhíd túloldalán választ kapunk egyszer a kérdéseinkre.

Frontok jönnek, frontok mennek....

Nyuszó meg ki akar törni a hálószobából, legalábbis Xxel jelentése szerint. Jócskán tele lehet a hócsukája, megértem. Munkások melóznak, haladnak, bár a macsekok ezt nem annyira tolerálják, kivéve Kicsit, aki próbálna kapcsolatot teremteni a melósokkal, de nem vevők rá. Milton-ismerkedésére sem. Romy-t meg jobb, ha nem ismerik!:)
Itt front van. Még akkor is, ha süt a nap. Írom a levelet a köztársasági elnök úrnak csapatzászló meg szalagok adományozása ügyében. László helyett Zászló. Lazán, csak a végén veszem észre:) Lehet, hogy a J-alom névadását is át kéne majd gondolnom?:-)))
De hát addig még van egy kis idő.
Várunk.

Ha kedd, akkor.....

még mindig várakozás. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Nyuszó megvárja, hogy otthon legyek és hogy kicsit nyugisabb legyen a helyzet. Ebben azért is reménykedem elég intenzíven, mert Xxel közölte, ő bizony nem igazán tud együtt szülni Nyuszóval, fogalma sincs, mit és hogyan kell csinálnia adott esetben. Végülis ebben van némi igazságtartalom, mert eddig nem igazán kívánt ismerkedni a szülés rejtelmeivel, mondván majd én. Remélem, a nagy számok törvénye most is beigazolódik és megvár Nyuszó a nagy eseménnyel.:-) Hogy Topaze-ról ne is beszéljek!
Ma folytatják a munkások a munkát, ami azért jó, mert előbb-utübb csak befejezik, ha ebben a tempóban haladnak. A lepényhal elsőre, a reményhal meg utoljára!:-) Fő az optimizmus.
Ebből következően, ha lesz egy lány a J-teamben akkor Jasmine lesz, a tipok kívánságára, de mondjuk jobban örülnék most négy fiúnak. bár akkor meg bajban lennék, mert több, nekem tetsző J-s lánynevem van. Mindenképpen valami angolszász, indián vagy ehhez hasonló nevet szeretnék, tehát a Heartbreaker Jolán nem igazán nyerő , de a Jenő sem. A Béla sem állja meg helyét második keresztnévként:)
Két nevet szerettem volna nagyon, méganno, de nem lehetett belőle semmi: Aisha és Harrison Ford. Az A-alomban csupa fiú született, a H-ban meg csupa lány. Pech? Esetleg Karma? Bocsi, kis K-val, mert a naggyal íródó egy Topaze-lány név lesz, már ha lesz lány:)
Valamivel jobb a kedvem, bár ma is haavzódás lesz a melóhelyemen, de próbálok optimistább lenni meg energiateli. Ha nem sikerül, nem az én hibám.
viszont este mindenki hagyott aludni. indy is csak három perccel az óracsörgés előtt nyalt fel. imádom azt a macskát. Szuszmók és Jack után vele a legmélyebb és legszorosabb a kötődésem. Ezzel vissza is él. Nem is akárhogy.
Kíváncsi vagyok, mit mond majd Xxel, ha hívom bentről 11 felé.
Most várunk.

Este van, este van.....

Nyuszó nyugalomban, s nem történik semmi rendkívüli. A ház kevésbé romos, mint gondoltam ( a munkások takaríottak maguk után!!!), bár tartogat még meglepiket a la előző tulajdonos. A fű zöld, az ég sötétkék. Kell ennél több?
Macsekok sokat szenvedhettek ma a hanghatások miatt. Le a kalappal előttük: végigcsinálták a nyílászáró-cserét, a kőműveseket is kibírták (némelyiknek olyan negatív volt az aurája, hogy nekem fájt), s még ezt is. Van egy olyan szörnyű gyanúm, hogy ők jobban viselték, viselik ezt az egészet, mint én. Nekem már nagyon tele a hótapasom. Persze, majd lesz kacsaláb - vígasztalnak. Egyszer biztosan, de addig még kell egy lottó ötös. Minimum.
Hazaértem, kertészkedtem, aztán lefeküdtem a macsekok közé. Nyuszó jött és rámfeküdt, Topaze-zal egyetemben, Szipa meg Szuszmók drogoztak kicsit a hónaljamnál, Manó meg megrágicsálta a hajamat. holnap hajnalban úgyis hajat kell mosnom. Jó feküdni csak úgy a parkettán, lebegni a semmiben macskákkal körülvéve, nyugtató a doromb. Aztán úgyis végetér a varázs, mert valaki végiggyalogol rajtam vagy kapok egy orr-rágicsát és annyi a nyugalomnak.
Valahogy úgy érzem, most már nemsokára megszületik a J-alom. De ezt már érzem egy ideje. Ennyit a boszorkányságról....
Várunk. Egyre fáradtabban...S még csak hétfő van.

És múlik az idő....

A házat majdnem teljesen szétverték azon a címen, hogy leszedik a régi vakolatot. A párkányokat flex-szel szedték le. Ez utóbbi elég erőteljes megpróbáltatást jelentett a macsekoknak. Nem nagyon bírják. Megértem. bár én bent vagyok még mindig a melóhelyemen, de a fejem majd szétmegy, s ehhez még egy jégeső is betársult.
Xxel óránként megszemléli Nyuszót. Nyuszó egyben van, de egyre telébb van a hómancsa. Ki akar szeparálódni.
Jó ez a nap. Jól kezdődik a hét.
Várunk.

A helyzet változatlan....

vagy rosszabb, mint tegnap volt. Xxel helyzetjelentése szerint a munkások pontosan érkeztek reggel hétre, a ház negyedét már lerombolták, fúrnak-faragnak-vésnek-porolnak-rombolnak. Lesz ebből újra ház?
Macsekok ijedtek. Én is. De Nyuszó még nem érez leküzdhetetlen vágyat arra, hogy szüljön. Hála az égnek , Topaze sem, neki még van két hete kb.
Én meg itt dekkolok a munkahelyemen, ügyintézek, írogatok és tele a hócsukám.
Várunk. Még mindig.

Monday, Monday.....

Álmos vagyok és nyűgös meg ideges. Úja nap. Mit nap! Új hét! Meg Győzelem Napja. És még mindig semmi.
Viszont hajnalban arra ébredtem, hogy Nyuszó a fejem mellett alszik, erre jó ideje nem volt példa. Ez a macska ijesztget. Rettegésben kíván tartani, ez már meggyőződésem. a frászt hozza rám, hogy majd most, ma, stb., aztán mégsem. Jeleket küld. Vagy legalábbis én így dekódolom őket. Rosszul? Vagy már paranoiás lennék? No de ennyire?
Indy ma mosdatott. Felmosdatott. Szokás szerint. Andy ráfeküdt a fejemre, Flamy a fülembe dorombolt olyan hangosan, mint egy gőzmozdony, Szuszmóktól pedig hatalmas mancs-simiket, azaz inkább ütögetéseket kaptam a fejemre. Az ágyazásnál csak öten segítettek és ötfelé húzták a lepedőt. Azt hittem, feladom. De nem.
Topaze viszont jól van.
Kellemes napot!:-))

Itt a nap vége

és még semmi. Végülis nem baj, de jó lett volna, ha ma születnek a kicsik. De hát a természetnek rendje van, nem lehet megerőszakolni csak azért , mert nekünk kényelmesebb.
Nyuszó fekszik az oldalkáján és néz. Szerintem tele a hócsukája elég becsületesen. Kis hordócska:-)
Kíváncsi vagyok a kicsikre. A tavalyi G-team ezüst cicái ismétlődnek-e meg kombinációban vagy valami extra színű is születik? Bár végülis Juppi is ezüst, Nyuszó is, de hát az ősök még okozhatnak meglepit:-) Mint tudjuk: a genetika útjai kifürkészhetetlenek:))
A másik kismama, Topaze totál nyugis. Tévénézés közben jön, felfekszik a mellkasomra és dorombol ezerrel. Méghogy a Maine Coon-ok nem ölbenmacskák:-)))
Szerdán Topaze lezúgott a könyvespolcról. Terhesen. Csak úgy magától meg pár tucat könyvvel maga mögött. Az ütő megállt bennem, de el kell ismernem, várható volt: Topaze kismamának is meglehetősen aktív és eszméletlen önfejű.Totál szívinfarktus meg őrület, magam okolása. Doki mondta, hogy ne másnap, azaz csütörtökön menjünk, hanem pénteken, akkor többet tudunk a kicsikről az UH segítségével.
Addig a gyomorgörcs. Bár nem sokáig, mert azért a józan ész előbb-utóbb felül kerekedik az ijedtségen:-) S pénteken a bizonyosság: négy kicsi dobogó szív és aktív társadalmi közélet Topaze pocijában:-)
De most még mindig várunk.....
Csendesek a hajnalok????

Talán...

Nyuszó fekszik az ablak alatti radiátor elé tett fekvőkéjében.Az imént még Szipa feküdt Nyuszón, most sikerül kiutálnia. Meglehetősen kómásan nézett rám.
Déja-vu érzésem van. Tavaly, május 01-én is így történtek a dolgok: függtem, s valami furcsa megérzésre lementem a nappaliba. Nyuszó a fekvőkében feküdt és éppen az első kicsit szülte..Azonnal megfogtam, fekvőkéstől és bepakoltam a szülődobozba, ott sokkal nyugodtabbak voltak a feltételek és körülmények.
Lehet, hogy most is ez történik majd?
Várunk. Még mindig.

És még mindig várunk....

Várunk. Még mindig. De csak nem az örökkévalóságig.
Nyuszó, ahogy bezártam a hálószobába, azonnal ki akart jönni. A többiek meg be. Ezt eljátszottam kétszer, harmadszorra nem volt sem energiám, sem kedvem. Kinyitottam az ajtót, visszavittem a helyére a fedeles almot és hagytam, hogy özönöljenek a macsekok.
Ahogy ez megtörtént, Nuyszó egyre többet kezdett mosakodni, nyalogatta magát és biztatóan nézett. Hogy mire biztatott, nem tudom: vagy arra, hogy hamarosan megszületik a J-alom vagy arra, hogy tud egy tuti biztos, csendes nyugodt helyet a hasonló idegállapotban leledzők számára fenntartott szanatóriumban.
Várunk.
De meddig?

Lehet, hogy hamarosan?

Kis (?) topikfüggés után, csak úgy zsigeri megérzés gyanánt leoldalogtam a dolgozószobából. Sejtésem beigazolódott: Nyuszó (aki egyébként a Tuscaloosa Daphne of Heartbreaker nemesi névre hallgat és civilben fekete ezüst klasszikus cirmos Maine Coon lány) a hálószobában elhelyezett szülődobozban dekkolt.
Azonanl kitessékeltem a délutáni sziesztáját töltő Szuszmókot és Admiralt a hálóból, Nyuszónak bepakoltam a fedeles almot.
Ehhez képest ő meg ki akart jönni, mert szerinte nincs abban semmi, ha a szülés előtt az ember, azaz macsek bent dekkol a szülődobozban. S persze ráhozza a gazdira a frászt....
Lehet, hogy itt az idő? Egy éve is hasonló délutáni időben és hasonló szituációban született meg a G-alom: Godiva, Godwin és Galadriel.
Várunk.

2006. május 07. Anyák Napja meg Gizella- nap

Úgy döntöttem, belevágok....Ma, 2006. május 07-én, húsleves-főzés közben. Köszönet érte Vacmareknek, aki pár napja beletette a bogarat a fülembe....

Az a macska újságban már hónap óta megjelenik a Heartbreaker H-alom története Napló formájában. A visszajelzések arra engednek következtetni, hogy az olvasók szívesen olvassák a kismókok történetét. Az index.hu egyik leglátogatottab és legpörgősebb topikja, bocsánat tipokja a "Macskanevek-miért ne? Kvházi hangulatban" egyik kirándulásán Vacmarek vetette fel, mi lenne, ha....?

A gondolatot tett követte....Elhatároztam, hogy a hamarosan érkező újabb almok kapcsán betekintést engedek a kulisszatitkokba és megoszotm az ide betérőkkel a mindennapok eseményeit, mi történik nálunk, a Heartbreaker Maine Coon Tenyészetben.:-) Minden pozitív visszajelzés engem illet, az esetleges negatív kritikákat Vacmareknek címezzétek:) No jó, ez csak vicc:-) Mindenért elviszem a balhét....

Ma is várunk. Még mindig.Pedig azt hittem, már tegnap meglesznek a kicsik, de úgy tűnik, jobb nekik bent egyenlőre. Nyuszó a füle botját nem mozdítja azon irányú kérésemre, hogy szülni kéne, mert holnap meló meg házfelújítás, csak néz meg alszik és eszik-iszik-rohangászik. Szép nagy a pocija, a doki szerint négy kicsi várható kb, de hát ugye az UH is tévedhet.

Várunk.