kedd, május 23, 2006

A tragédia árnyékában

Köszönöm mindenkinek az együttérzést, a drukkokat. Igen, a tipokdrukk csodákra képes, ha hisz benne az ember. Én hiszek, s történt már csoda valóban, de nem tudom, most megtörténik-e újra. A kicsik, akárcsak anno Indy nagyon akarnak élni. Vagy inkább nagyon nehezen halnak meg, ez a jobb szó rá, még ha kegyetlenül is hangzik. Egyre rosszabb a helyzet. Nyuszó akkor sem szoptatja őket, ha az ő dobozába teszem be a Topaze-kicsiket, a másik szülődobozba pedig nem hajlandó bemenni, ami logikus, hiszen nem az ő felségterülete. Topaze próbálkozik, nem túl intenzíven, s látszik rajta, hogy érzi: önáltatás az egész. Ha nincs a kicsiknek szopási reflexe, nem tudom etetni sem őket, nem beszélve arról, hogy napközben képtelenek vagyunk megoldani az óránkénti etetést. A hajnalit még csak-csak, hiszen az F-team-mel is eljátszottuk már ezt, óránként felhúztuk az órát és gyakran félálomban etettünk, de náluk sem tudtunk dacolni a sorssal. Ott annyi volt a szerencsénk, hogy Flaming Love-nak élnie kellett, s Nyuszó is tudta ezt - megmentette.
A sors ismétli önmagát. Így, a tragédia árnyékában az ember, legalábbis én, hajlamos arra, hogy összegezzen. Topaze-t, bármi lesz is a K-alom sorsa, ivartalanítani fogom, túl drága az ár az életekért cserébe. Ezzel még közelebb kerültem ahhoz, amit már régóta érzek: lezárni hamarosan egy életfejezetet. Nyolc év tapasztalatával a hátam mögött ma már tudom, hogy még így is, ezen az áron is megérte lelkileg, eszmeileg, érzelmileg, csak ezt nehéz kimondani ilyenkor. Kaland, élet-kaland ez, szerelem, ami soha el nem múlik. Flaming Love - kis szójátékkal.
Az összegzés , a leltár előzetesen készen áll, bár van még egy kis idő a végleges lezárásig.
Az eredmények: Szuszmók, az első MC Magyarországon, aki elérte a hagyományos világbajnoki címet, Jack, az első MC Magyarországon, aki a TICA-rendszerben mondhatja el ezt magáról vagy Andy, a legeslegeslő magyar tenyésztésű macska és MC, aki elérte a TICA Supreme Grand Champion Alter címet. Számtalan kupa, egy falat beborító rozetta-kupac, fajtagyőztesi cím, diploma, érmek. Kiállítások garmada szerte Európában. Tévészereplések tucatja, cikkek, újságcímlap, reklám-arc szerep. Sok megélt tragédia és boldog gazdik beszámolói. Anyagi csőd, mert amit a macskákra költöttünk, abból háromszor minimum körbe utazhattuk volna a világot - de ez eltörpül a lélek nagy kalandja mellett. A pokol legmélyebb bugyrait megjáró aggódás és eufórikus öröm. De mindenekelőtt szerelem a macska és legeslegelsősorban a MAINE COON iránt. Hála, hogy megismerhettem őket. Köszönet, hogy olyanok, amilyenek és mert feltétel nélkül szeretnek és bíznak bennem. Van, mikor sikerül rászolgálnom a bizalomra....
Nagy kaland volt az egész - ahogyan az élet is maga.
A kicsik még küzdenek. Míg ezt teszik, nekem is kötelességem ezt tenni. De félek, hogy én nem vagyok ehhez olyan erős , mint ők.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megérni mindenképp megérte, hisz örömöket, csodákat, sikerélményeket, nagyszerű pillanatokat élhettél át velük, s általuk lelkileg gazdagabb lettél. Igaz, néha nagy árat fizettél... s csekély vigasz, hogy a szenvedés által is gazdagodik a lélek. :(
Én hiszek sok mindenben, a csodákban, szerencsében is. Ha mást nem, bízom és remélek, mindenekelőtt pedig drukkolok nagyon nektek... +++++++++++++++++++++++

Névtelen írta...

Sejtem csak milyen nehéz. De Veled vagyunk, akkor is ha épp nem írunk, sokat gondoltam ma Rád. ++++++++++++++++++

Névtelen írta...

drukkolunk, hogy vagy így, vagy úgy történjen valami.. a kicsik szenvedése a legrosszabb.. annál már a szörnyű bizonyosság is jobb..
sajnos..

Pegu és Agur