Igen, nem lennék igazságos, ha nem írnám le mennyire örülök a J-kicsik töretlen fejlődésének, annak, hogy kezdenek kis minimacsek-macikák lenni:) Fújnak az emberszagra és beleásítnak a képembe, ha unják a pocakdögönyt:) Puhák, bolyhos melegek és szőrmók-bájosak:-) Nyitva a szemijük és csak néznek, mintha látnának, s elindulnak felfedezni a szülődoboz még miniatűr világát. Harmónia, nyugalom az ő világuk. S megenegedm magamnak az örömöt, a felettük érzett örömöt:-))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Így van, a pozitív dolgoknak pedig örülni kell, ez fontos az ember lélekegyensúlyához.
Örülök, hogy ők jól vannak, s remélem, velük már nem lesz semmi nagy probléma.
Megjegyzés küldése