Izgalmak

Bár még nincs vége a hétvégének és a reményt nem adom fel, hogy Topaze most szüljön, de valójában egyre nagyobb a valószínűsége, hogy nem ma lesz a nagy esemény. A 67. napon jár őkelme és esze ágában sincs szülni. Ami azért aggaszt, mert kezdek paranoiásan rettegni attól, hogy a tavaly augusztusi szüléséhez képest megint gond lesz. Akkor egy nagy baba, valószínűleg a fekvése miatt, nagyon nehezen és halva született, így a doki úgy látta jónak, ha a másik kismókot császárral menti meg. Indy jól van, de nem örülnék még egy császáros szülésnek.
Délelőtt, a kőművest hátrahagyva és a két kutya gondjaira bízva (kapuk bezárva, mester se ki, se be:-), elrobogtunk reggel nyolcra a dokihoz. Ehhez képest bekerültüönk fél tíz előtt, mert közbejött egy sürgős műtét. Topaze tűrte az UH-t becsülettel, sőt, szépen felemelte a fejét és ő is nézte, mit mutat a ketyere. A ketyere négy mókot mutatott, egyikük elég fent, gondolom, ő nyomja Topaze gyomrát kicsit. Szívdobogtak, társadalmiéltek. Doki megtapogatta Topaze pociját, mindent rendben talált, megállapította, hogy a péra még nem puhult fel, tehát még nem most fog szülni, de várható egy-két napon belül az akció. A kismók pocaklakók elvileg jelet adnak a maminak: egyfajta hormont termelnek, amit az anya szervezete úgy dekódol, hogy itt az idő. Remélem, a mókok tudják ezt a tudományos tézist odabent, meg abban is bízom, hogy Topaze is tudja majd dekódolni ezt a jelet idekint.
Holnap egy négytagú kőműves csapat érkezik....
Ideális nap a káoszra. De bízom, benne, hogy ahogyan Nyuszó is, Topaze is megvár majd!:-)
ÉS még mindig nem tudom,ki nyerte a Megasztárt!:-))