Péntek van....

Elég fáradt vagyok, de már péntek van!:))) Bár, ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy ez most jó hír, mert hogy a melósok szombat-vasárnap is dolgoznak és nem délutános műszakban. De hát valamit valamiért:-)
Kicsik elég nyűgösek voltak hajnalban. Tudat alá beférkőzött a gondolat, hogy esetleg Nyuszónak nincs elegendő teje. Nem tudom, csak egy érzés, de bízom benne, hogy nem lesz igaz. Hiszen máskor meg vígan szopiznak és csendben vannak. Tegnap ott dekkoltam a dobozkájuk mellett és hang nélkül szopiztak meg aludtak.
Mindenesetre betettem nekik egy puhább törülközőt, nagyon díjazták: ezen sokkal jobb kupac-kukacot játszani meg lavinát alkotni:) Nyuszó eszik, eszméletlen sok levet lenyalogat a konzervekről, s néha betermel pár husidarabot is. Ma hajnalban husilevest tálaltam neki, csirkemelldarabkákkal. Tetszett neki az ötlet.
Mikor eljöttem otthonról, csendben szopizott a csapat. Elisha alma óta azonban bennem van a félsz: tudom, mit jelent tejhiány miatt elveszíteni majdnem egy komplett almot.
Topaze is egyre hordósabb, maholnap neki is itt az idő. nagyon kíváncsi vagyok, hogyan viszonyul majd egymáshoz a két anyacica. Iris anno minden kölyköt magához lopott, nem bírta elviselni, ha másnál is volt kölyök: így egyszerre hét kicsit szoptatott, s ebből csak három volt a sajátja:)
Tegnap Indy-vel néztem tévét. Elpanaszolta, hogy ő most nem alhat velem. Cserébe jól összenyaltuk egymást, ő megmosdatott, én öszepusziltam azt az okos pofiját. Megint éreztem azt a kapcsot, ami öszefűz minket. Nyugalom volt, harmónia, cicadoromb és feltétlen bizalom.
Hát nem erről szól az egész?