szerda, május 24, 2006

A többi néma csend...

Bevégeztetett. Tegnap éjjel fél tizenkettőkor. Tudtam, számítottam rá. Azonban ami történt és ahogyan, az mélyebben megrázott, mint a tény, hogy elvesztettük a K-almot.
Felébredtem, csak úgy, nem tudom, miért. Első dolgom volt, hogy megnézzem a J-kicsiket és a kicsi K-t. Nem találtam sehol. Azt hittem, csak álmodom. Megnéztem mindkét szülődobozban. sehol sem volt. Lehetetlen, hogy eltűnjön. És akkor visszanéztem az ágyra. Ott volt. A helyemen. Topaze velünk aludt, a fejünknél. Nem vettük észre, mikor felhozta hozzánk a kicsinyét. Talán, hogy jelezze, baj van. Talán, hogy segítséget kérjen. Odahozta nekem.
Relatíve sok kicsit vesztettem már el, sokat, hiszen minden életért kár. De ilyet még soha nem éltem meg. Ez a bizalom ez a remény-keresés megdöbbentett és meghatott. Csak zokogtam, amolyan befelé zokogással, ami sokkal jobban fáj, mintha kisírnánk a fájdalmunkat.
Ha még lesz valaha almunk, nem lesz K-betűvel kezdődő. Az ő emléküket megőrizzük. Nyugodjatok békében kicsi K-cicák....

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

:*(((((
Nagyon megrázott, nyugodjanak békében...

Névtelen írta...

Sírd ki nyugodtan :*(((((( Rövidke életükkel is örök nyomot hagytak a szívünkben, a szívárványhídon túl mostantól békésen játszik a 3 pici K :(((

Névtelen írta...

Döbbenet... veled érzek.:((((

Névtelen írta...

együttérzünk..

Pegu és Agur

Névtelen írta...

Napok óta figyelemmel kisérem a kicsit sorsát.
Amikor elolvastam az utolsó K kicsi történetét,bevallom könnyek között tettem.
Megrázó történet.Megdöbbentő és elgondolkoztató az anyacica viselkedése.

Amit Isten megteremtett az minden TÖKÉLETES.Tökéleteset alkotott,amikor állatokat, így a macskákat is megteremtette!
Mert beszédes az anyamacska viselkedése.Arról beszél nekünk,hogy felelőséggel tartozunk,azokért az állatokért,amelyeket magunkhoz veszünk.Számukra mi vagyunk az egyetlen támasz,segitség,számitanak ránk.Cserébe megkapjuk a tiszta,önzetlen,érdeknélküli szeretetet,azt a szeretetet,amelyet csak egy állat tud adni az embernek.Teljes kétségbeesésében vitte hozzád a haldokló vagy halott kicsinyét,abban a reményben,hogy te tudsz segiteni nekik.Ennyire bizott benned!

Egyedül az állatok képesek önzetlenül szeretni bennünket.
Mert ha belerúgnak is,a következő pillanatban ha magához hívja az ember, olyan szeretettel indul felé,mintha az előbb megsimogatta volna.Nem szégyen tanulni senkitől,még az állatoktól sem.Vajon ha belénk rúgnak,vagy csak durván ránk szólnak, képesek vagyunk-e úgy odafordulni ahhoz szeretettel,aki azt tette velünk,mint azaz állat teszi?

Nagyon szeretném,ha az útolsó K kicsi történetét nagyon sokan megismernék.
Gondolok itt azokra is,akik az állataikkal bármilyen formában kegyetlenkednek.
Bizonyiték ez arra,hogy a körülöttünk élő állatok igenis érző,szenvedő,a maguk érzelemvilágában beszélő lények.Tudnak kommunikálni velünk,csak kell hozzá szeretet,rájuk figyelés,hogy megértsük,mit akarnak éppen velünk közölni.

Tanuljuk meg tisztelni őket,mert annyi joguk az élethez,mint nekünk embereknek.

Kedves Szuszmók,hálás vagyok neked azért,hogy megosztod a gondolataidat, fájdalmaidat és örömeidet velünk, akik olvassuk a blogodat a macskáidról a Maine Coon-okról.

Tudom a lelked egy kicsi darabja meghalt a K alommal együtt és mindig szomorúság költözik majd a szivedbe,ha rájuk gondolsz,külünösen az utolsó K kicsi történetére.
Legyen vigasztalás az számodra,hogy pici és rövid életük nem volt hiába való.Történetük megrázó és könnyeket fakasztó marad.Ebben az érzéketlen,rohanó világban,érzelmeket hozott elő az emberi szivekből,látod én aki nem ismerlek,leültem és írtam neked egy hosszú levelet.

Kivánom,hogy sok örömöd legyen még az életed folyamán az általad oly nagyon szeretett Maine Coon-okban.
Sajnálom,hogy azt fontolgatod,hogy abba hagyod a tenyésztésüket.Kár,mert nagyon kevés olyan tenyésztő van,aki szerelemből és szeretetből tenyészti az általa kedvelt fajtát,
legyen az macska,vagy kutya.
De dönts úgy,ahogy a szived diktálja.

Leldd örömöd a J alomba,élvezdd a kis vasagyúrók fejődését,számolj be a blogban részletesen róluk,mert nagy örömünkre szolgál olvasni az írásaidat.
Üdvözlettel: K.A.

Névtelen írta...

„Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.”

Paolo Coelho A Piedra folyó partján álltam és sírtam

Kedves Szuszmok! Nem tudok mit mondani...csak Veled érezni...:-(((

Teresa

Névtelen írta...

Sajnálom....

meoindil írta...

Nagyon-nagyon sajnálom a K-kicsiket!
:(((

Névtelen írta...

Most olvastam és teljesen megrázott :*((((Nyugodjanak a kicsi K-k békében......

Névtelen írta...

Drága Topaz! Azért rólad sem feledkeztem meg...Vajon Te mit érzel most? Kívánom és drukkolok, hogy gyógyulj meg gyorsan és hitesd el Szuszmokkal, hogy szükség van az ő szeretetteljes tenyésztői tevékenységére. Az a bizalom ami közted és a "mamád" között van, nagyon meghatott:-((((
Alig várom, hogy megsimizzelek, szeretgesselek. Drága kicsi Topaz! Nyugodjanak békében picinyeid.....