Tizenharmadika...

Nyuszónak van teje, ehhez nem férhet kétség, eszik is szépen és mikor igénye van rá, társadalmi életet is él (nem kíván lemaradni a napi események megtárgyalásáról a többiekkel, meg a macsekszobában található nagy ivóedényben jobban lehet lábat áztatni, mint a hálószobaiban, nem beszélve arról, hogy az ottani alom sokkal design-osabb, mitöbb így egyszerűbb meggyötörni a gazdit a ki-beengedéssel és ajtónállással), sőt hajnalban még az ágyra is feljött meditálni.
Viszont az egyik kicsi csak üvöltözik. Nam találja a neki megfelelő, saját illatanyagával megjelölt és kisajátíott mellbimbót, pontosabban, mindig a már foglaltra tart igényt. Ez elég nagy baj. Hiába orientálom, nem hallgat a jó szóra. Persze próbálkozom.
A kicsik kezdenek macskaformát ölteni és a szokásos fújások is mennek már. Erre azt szoktuk mondani, ilyenkor emberszagot éreznek:-) A kupacépítés is tökélyre fejlődött: szinte tökéletes szimmetriával bíró gúlában fekszenek, csak a farkincák lógnak kimajdnem csillagalakban:-)
Meglátjuk, mit hoz a hétvége....
Topaze is egyre többet pihen, még jobban megszépült, nagyobb a szőre. Érdekes, mert Nyuszó inkább elveszti a szőrét a vemhesség meg a szülés idején, Topaze-nak meg duplájára nő ilyenkor a bundája.
Ma tizenharmadika van egyébként. De nem péntek:-)