Lassan a végkifejlet felé....

Órák alatt a mennyből a pokolba. Egy újabb esemény, mely megerősít benne, hogy nagyon rövid időn belül abbahagyom ezt az egészet. Nem bírom lelkileg. Topaze-nak nincs teje, pontosabban nagyon kevés. Talán egyetlen kicsi táplálására elég. Kit mentsek meg? Nyuszó nem fogadja be a másik két kicsit, pontosabban elfogadja, de ők nem szopnak tőle, nincs bennük reflex. Egyiküket holnap reggelre elveszítjük. Kivel játsszam el az élet meg halál urát? Kit mentsek meg? Kegyetlen a sors.De elfogadom a döntését, mert a macskáim már régen érezték és elfogadták.

A J-kicsik hatalmasak. Már azt is megtettem, hogy külön zártam őket, had szoptassa Nyuszó a szegény kicsi K-kat. De nem. Nyuszó, aki anno azonnal elfogadta és felnevelte Flaming Love-ot, most nem akarja táplálni őket.

Az agyammal tudom, hogy ez van, benne van a pakliban, meg azt is tudom, hogy sohasem a szülés a legnehezebb. De a szívem meg a lelkem. Az más. Lélekkel meg szívvel nem szabad tenyészteni. Nem szabad közel engedni egy macsekot sem, kicsiket sem, mert utána belehal az ember velük együtt. Hányszor, de hányszor éreztem ezt. Lelkem hány darabja halt már meg a kicsikkel együtt. Nem tudom és nem akarom már sokáig ezt.

A doki sem sok jóval kecsegtetett, bár nyilván beadta a szükséges szurikat és várjuk a csodát, hogy hátha jobban beindul a tej. Tavaly Indy a negyedik napon kapott erőre. Akkor sem volt teje Topaze-nak. Megtörténhet megint a csoda? Hiszk benne, de elég-e ez?

Várunk. De az a várakozás most tragédiával terhes és szomorú. Nagyon szomorú.