Lélektani hadviselés

Érdekes: ahogy múlik az idő és telik a hét, úgy vagyok kevésbé fáradt napközben és úgy erősödik bennem az érzés, hogy Nyuszó lélektani hadvisel. Előre megfontolt szándékkal, a különös kegyetlenséggel azért túlzás, de van benne valami: a munkások hada, az előre kitalált felújítási költségek váratlan emelkedése , a munkahelyi gyötrődések tucatja semmi ahhoz képest, amit Nyuszó ránk mér:-) Xxel óránként csekkolja. Elmesélte, hogy majd szívinfarktust kapott, mert a szülődobozban szépen felgyűrődött a törülköző, mire lázas keresgélésbe kezdett, hol vannak a kölykök s csak nagyon óvatosan merte kirázni (erről ennyit:-). Kb. hatszor tűnt úgy számára, hogy elfolyt a magzatvíz, pedig csak Admiral áldásos tevékenysége zajlott lábmosásilag és jacuzzi-ilag:-) Én magam is észleltem többször fokozódó magzatmozgásokat kifelé irányba, ehhez képest Nyuszó továbbra is vígan mászófázik meg rohangászik a nagy hordó hasával. És néz. Sokat sejtetően. Abban biztos vagyok, hogy többet tud, határozottan többet, mint mi, de nem szép tőle a bizonytalanságban tartása a kétlábú rabszolgáknak, hogy így, szépen magyarosan fogalmazzak.
Az AlmoNature konzervet viszont elvárja. A pocaksimit is. A lehetőséget is, hogy akkor gyalogoljon végig a hasamon, mikor úgy ítéli meg, kismama-tornájának ez elengedhetetlen velejárója.
Ehhez képest Topaze maga a megtestesült nyugalom, bár mikor a mellkasomra fekszik, mindig a fenekével a szám felé teszi, de hát ezt úgy dekódolom, hogy a mamijának tekint. Rmélem, jól teszem. Mást feltételezni nem is merek. Bár kétségkívül a macskák az emebrek felett állnak, de azért mégsem:)
Várunk. Tehetünk mást?