kedd, május 23, 2006

Már talánok sincsenek...

Egy nagyon kedves és végtelenül jólelkű embertől ma kapott mail egy sorát hoztam ma ide:
"Nemcsak akkor erős ember valaki, ha harcol, hanem akkor is, ha képes elviselni a kudarcot, a fájdalmat és veszteséget, talpra állni, s ezzel együtt továbbélni."
Nem tudom erős vagyok-e vagy sem, más embernek sokkal, de sokkal nagyobb problémái vannak: hajléktalan, beteg, magányos, munkanélküli vagy bármi más.
Viszont ma elvesztettünk a három kicsi közül kettőt. Az utolsó kicsi esélyei minimálisak. Mindannyian tudjuk, hogy hamarosan bevégeztetik. Én elengedem, ha mennie kell...

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Szuszmok!
Nagyon sajnálom ami a K-kicsikkel történt!
Tudom,hogy mennyire nehéz,áttudom érezni a fájdalmad!De kérlek ne add fel!!Ha az isten is így akarja nem etehtünk semmit.Továbbra is nagyon drukkolok,és támogatlak bármi is történik,bárhogyan is döntessz!
A J-kicsik ott vannak és bebizonyítják majd,hogy van miért,lesz miért csinálni!++++++++

Névtelen írta...

Le vagyok sújtva... Azt hittem, azzal, hogy később kapcsolom be a gépet, odázhatok valamit a tény ellenére.
Te tudtad, egész nap éreztem.:(
Nagyon sajnálom...:(((( de magad semmiképpen ne hibáztasd. A többi cica miatt is nagyon fontos, hogy erős légy!++++++++++++++

Névtelen írta...

Nem tudom mit írjak. Az, hogy nagyon sajnálom nem fejezi ki az érzéseimet.Most nem is tudok.........

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom...
Remélem, hogy a J-babák valamennyire vigaszt tudnak nyújtani...
Boborjan

Névtelen írta...

Szuszmi,
borzasztóan sajnálom:(((
Móka