Hómancs:-)

Tegnap Lionmaci új otthonába költözött. A Lootah elvesztése utáni űrt hivatott betölteni. Teljes szívemből remélem, sikerül majd neki. Nem mondom, hogy könnyű volt a döntés, de teljesen egyértelmű volt, evidenciáját semmi kétely nem homályosította el. Lion-nak jó dolga, jó gazdija és otthona lesz. Tulajdonképpen szimbólikus jelentésű az új otthonba kerülése, de erről majd kicsit később.....

Furcsa, hogy nincs már itthon velünk.... De töretlen lelki és fizikai fejlődésében biztos vagyok.:-)

Nagyon boldog új esztendőt kívánok mindenkinek, aki olvassa a blogot és aki szereti a macsekokat!:-)

Mivel nem tudom, mikor leszek mostanában netközelben, ezért most kívánok mindenkinek, unokagazdinak, barátnak, ismerősnek, blogolvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket és macskaszőrös boldog új évet!

Szép csendesen....

Immáron a 41.-be léptem..... Végülis nem dőlt össze a világ, különösebben nem is rázott meg, csak furcsa kissé. ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni az összes létező formában kifejezésre jutott köszöntőket!:-)

Macsekok persze semmit sem vettek abból észre, hogy vénül a kisgazdijuk, talán csak annyit, hogy jobban esik neki az éjszakai derékmelegítőt játszó Andy, Elisha, Juppi, Indy és Szuszmók bújása:-) Vagy tán, hogy gyakrabban érzékenyül el (szenilitás, ah!) bizonyos emlékeken és jut eszébe egy-egy unokájával vagy macsekjával átélt szép élmény, pillanat.

Kinti hármak (Cimi, Cice és Kicsi) mostmár szinte mindig bent dekkolnak a konyhában, hideg van kint hajnalban, meg is értem őket. Benti mókok is jól vannak, változatlanul gyors tempóban fogy a Beauty and Fit meg MC száraztáp-elegy. Lionmaci egyre bújósabb. mindennap csekkolom a súlyát, mindennap kapja a Calo-pet pasztát és a Vetrit, igazi erőteljes energiabomba lesz, akárki "meglássa":-)

Hétköznapi történések

Telnek a napok a megszokott kerékvágásban. eszméletlen gyorsan fogy a RC Beauty és Fit meg Maine Coon száraztáp keverék, nagyon bejött ez az elegy minden szempontból: se hányás, se hasmenés, semmi.:-) Jó, anyagi csőd, de hát mindent a macsekokért:-) Lionmaci (tendert írok ki a becenevének kitalálására:-) vígan nyeli a Vetri-DMG-t meg a Calopet pasztát, a többiekkel együtt. Jack és Flamy példáján tanulva, már szinte tobzódik, ha meglátja a cseppentőt. Jacko pld. ül, nyaúzik, Xxel odatartja a szája elé a csepegtetőt és Jack boldog eufóriában issza meg az immunerősítőt.:-) Valamelyiknep meg eszméletlen csámcsogásra, cuppogásra ébredtem. A fejem mellett feküdt Indy, Topaze és Lion. Topaze mosdatta Indy-t, aki berregett, Lion meg szopott Topaze-tól. A kezdeti meghatódás után megpróbáltam Liont eltávolítani pótmamijától, ami sikerült is, azon az áron, hogy vagy félórán át pocakolnom kellett. Tegnap meg Elisha és a mamája, Manó feküdt összegömbölyödve egymás mellett, kát, hogy nem volt nálam fényképezőgép, gyönyörűek voltak egymás mellett.

A reggeli kvzás során Milton szerelmet vallott Cimi cicának, aki egy darabig értékelte és méltányolta a heves érzelmi kitörést, de egy idő után megelégelte és a megszokott simizős helyén, az egyik radiátoron landolt. Milton fejelágya sohasem fog benőni:-)

Szikrázó fehér

Bár Lootah elvesztése még sokáig fájni fog, de az életnek mennie kell tovább. Lily-white Lion nagyon szépséges és bújós cica, a mamája kedves természetét örökölte, nagyon sok szép pillanatot okoz, mikor csak úgy odabújik hozzám vagy éppen eldobja magát egy pocaksmire. Remélem, Lion neve kiváló ómen lesz: a fehér oroszlán a legendák szerint szerencsét hoz:-) Remélem, a gazdijának is sok boldog pillanatot szerez majd.....

Gondolatok - valse triste

Mostanában többször jártam a dokinknál. A minap azonban szokatlanul érzékenyen érintett egy kép a "dicsőség-vitrinükben", ahol a gyógyult, megmentett kis állatkák gazdijainak háláját jelképező tárgyak, levelek, rajzok, képek, serleg (Kicsi életéért való hálánk kifejezése - Best Vet ajánlással)található. Ott van egy kép, egy fénykép is - előkelő helyet foglalva el. Alatta pár sor. Köszönet egy megmentett életért. Egy megmentett életért, aki azóta már mégis sápadt csillagként ragyog az égen valahol a fogyó hold mellett. Lootah képe. A lelkem sohasem felejti el őt, a fájó emlék azonban valahányszor összeszorítja a szívemet, ha ránézek a vitrinre és a képre. Megkérhetném a dokit, hogy vegye ki onnan, hiszen már.....De nem teszem. Maradjon csak. Emlékeztessen mindig egy szeretetteljes apró lényre, aki halálával a szétválasztás és üresség helyett mégis sokat adott, valami oylat, amit talán nem mindenki érthet és érezhet meg.
Fáj. Még mindig nagyon fáj.

Mérföldkő

A mai nap különleges lesz. Már nem félek tőle. Teljesen higgadtan hoztam meg a döntést, ami helyes. Minden értelemben az. Megadom majd mindennek a módját kicsit később, stílusosan, mert csak úgy lehet. A tükörbenézés fontos momentum.

Lionmaci

Mostanában trendi lett megint a macsekok körében az ölemből tévézni. Admiral, Topaze, Indy a fő érdeklődők, de Jack is gyakran jön egy buksi-simire, Nyuszó mindig a felettem lévő lépcsőfokon alszik, Andy és Manó a lábamnál. Néha el tudom csípni Lionmacit is, aki egyre szebb és kedvesebb és annyira selymes-fehér, hogy szinte világít. Sokkal fehérebb a bundája a mamijáénál, nagyon szép és bájos pofija van, nagyon szép macsek lesz belőle, bár én elfogult vagyok nyilván. A mamája természetét örökölte ő is: nyitott, kedves szívű kismacsek, barátságos, nyugodt. És pihe-puha:-) Eszméletlen vehemenciával eszi, ropogtatja a Maine Coon-tápot is, szépen gyarapodik, de harmonikusan fejlődik. Xxel lábánál alszik, bár a nyugovóratérés előtt azért még fut egy kört a fejemnél:-)

Tesói, Love és Lolita is szépen fejlődnek, Love-ot Baby-nek hívják a gazdijai és nem győzik dícsérni kedves természetüket. Kíváncsi vagyok, milyen dédunokákkal ajándékoznak meg minket egy év múlva.

Vallomás

Lootah halála sok szempontból megrendítő volt számomra, de erről most még nem beszélnék itt. Egy azonban biztos, hogy az ő elvesztése sok mindent megváltoztatott, megváltoztat. Sok cicát vesztettünk már el. Sokat, hiszen minden élet drága és pótolhatatlan. Lootah azonban más volt és más. Jelen időben írom, mert emléke mindig ott van és ott lesz majd a szívemben, lelkemben, agyamban. A sors talán most volt a legigazságtalanabb....

Azonban a halála bár kegyetlenül nehéz próbatétel volt, de azt hiszem, nagyon közel hozott a gazdijával, gazdijaival lelkileg, akiknek itt is köszönöm azt a hozzállást, amit a küzdelem során tanusítottak és azt, hogy a bizalmukat nem vesztették el bennem.....

Nehéz bármit is írni most még...Ezt viszont le kellett írnom.

A szivárványon túl...

Egyetlen szó sem fejezi ki, amit érzek. Csak csend és könnyek. Könnyek a menyországban. Egy sápadt csillag a végtelenben.

Lootah, kicsi Lootah, nyugodj békében!

Szalmaszálak, reménysugarak

Tegnap már feladtam. Másodszor. De amíg küzd Lootah, addig nem szabad feladnunk. Nekem sem.

Lootah, minden erőm és energiám veled van és a gazdiddal! Hajrá!

Félhold....

Azt hiszem, ma lesz a napja...Küzdöttünk....Csodák vannak, történnek, de nem mindig.

Van, mikor fel kell adni és el kell engedni .... Nem bírom már sokáig lelkileg.

Elmélkedések

Megint érdekes hétvégénk volt. Jasmine Jayce és Jacy unokáink először mutatkoztak be TICA-kiállításon. a tét nem volt különösebben nagy, hiszen mindkét unoka imádott kedvenc cicaként éli a macsekok szuper életét, s a gazdáiknak sincsenek mindent elsöprő és véresen komoly show-ambícióik, csak kaland és próba volt ez az egész, egyfajta játék. JJ hercegnő, aki nekem nagyon tetszik a bájos füstös képével és hercegnői tartásával együtt, néha hangot adott nemtetszésének, de nem volt vészes. Jacy hátán meg fát lehetett volna vágni, félelmetes, mennyire nagy melák az a macsek!:-) Egyébiránt szombaton Fajtagyőztes lett meg két döntőbe is visszahívták (egyszer második legszebb MC kölyökként a második legszebb kölyökmacsek lett a hosszúszőrűek közt), vasárnapra gyökeresen megváltozott a bírók véleménye és ízlése, ami persze teljesen természetes dolog, hiszen minden ring minden döntőjénél így kezdik a bírók: ma nekem ez volt a véleményem, ma nekem ez és ez a cica tetszett. Büszke vagyok rá, hogy az unokák jól bírták a strapát és hogy a gazdik a megfelelő hozzállással viseltettek, viseltetnek az egész cécó iránt:-)

Viszont érdekes meglepikkel is szolgált a show. emrég felhívott egy hölgy és a véleményemet kérte egy konkrét tenyészettel kapcsolatban. Mivel nem tartom etikusnak, hogy ismeretlenül és ráadásul telefonon keresztül elmondjam a nagyon is kiforrott véleményemet, így nem is tettem, csak elmondtam, hogy én hogyan adom a cicáimat, mikre kellene figyelnie. Hölgy, úgy tűnik, nem fogadta meg a tanácsot, mert megkeresett a kiállításon és engem okolt, hogy vett egy nagyon beteg cicát, gyakorlatilag inkorrekt feltételekkel, véresen a bolháktól, 10 hetesen. Végül szinte baráti hangulatban váltunk el, megkért, hogy látogassak el hozzájuk, aminek én szívesen teszek is eleget. Viszont mutatott egy érdekes dolgot: a macskája pedigréjén Jack képe volt rányomtatva, amiről azt állította a macska tenyésztője, hogy az a macska apját ábrázolja. Ez még kiegészült azzal, hogy mint később kiderült (az "egyesület" törzskönyvezetője elmondása szerint, akinek véleménye az, hogy ez teljesen fair és normális dolog, hogy csak úgy lenyúlnak egy képet egy honalpról és alkalmazzák a pedigréken), már négy éve van Jacko képe ezen klub pedigréin, illetve megtudtam a törzskönyvezető hölgytől, hogy Jack nem is az én macskám.

Nyilván ez is az én hibám: nemcsak, hogy van egy Jack cicám, de ráadásul még készült róla egy eléggé ismert kép is, amit persze bárki bármikor felhasználhat és nyilván nekem el kell ezt fogadnom, sőt, bele kell törődnöm, hogy Jack nem is az enyém. No comment.

Aztán megint rácsodálkoztam arra, hogy ha valakit elvakít a show feeling és kitörnek emberi gyarlóságai, képes arról is megfeledkezni, hogy a macska a fontosabb, nem a talmi siker. Meg arra is, hogy ami egyik esetben teljesen természetes, ha saját macskánkról van szó, a másik esetében azonnal felróandó bűnné lényegül át. Ismerős és általam is átélt élményről van szó, nem tagadom, de azt hiszem, képesnek kell lennie egy felnőtt embernek arra, hogy szembenézzen a realitással és meghúzza azt a vonalat, ameddig az ambíciók még egészséges mederben maradnak.

Viszont ezek a kellemetlenségek eltörpülnek amellett, hogy Lootah küzd az életéért. Mert egyetlen kiállítás, egyetlen serleg vagy rozetta és semmiféle gonosz megjegyzés, emberi pofátlanság sem ér annyi figyelmet, mint az élet, Lootah élete.

Hétkezdet - már csodálkoznék!

A végén kiderül, hogy azért mert az én képemet nyúlják le és rakják bele egy újságba az engedélyem nélkül , én vagyok a hibás. A végén kiderül, hogy a saját magam által szerkeszettt oldalra nem tehetem fel úgy a saját képemet, ahogy nekem tetszik és én vagyok a hibás. A végén kiderül, hogy valaki ír egy cikket a szibériai macskáról, felteszi hozzá a macskám (Maine Coon) képét és én vagyok érte a hibás. No, most már aztán elég. Mindenki próbálkozzon a saját háza táján söprögetni, a saját maga hibáit publikálni és próbáljon meg mindenki a tükörbe nézegetni. A középszerűek névnélküli meg álnéven írkált véleményéről meg homályos célzásairól már jó ideje az az álláspontom, hogy kompenzáció: önnön hibáik leplezésére szolgálnak. A dolog ennyit ér. Ezt a pár sort.

Nem is 13. van

Mai lecke 1:

Csak az a biztos, ami elmúlt és megtörtént.

Mai lecke 2:

Ne foglalkozz undorító és gyáva emberek névnélkül jegyzett véleményével.

Mai lecke 3:

A hullámvölgyek után kell, hogy emelkedő jöjjön.

A macsekok viszont jól vannak, a Royal Canin újra bevált, bár sokáig sok problémánk volt a táppal, ezért is váltottunk anno, de most úgy ítéltük meg, hogy visszatérünk ehhez a márkához.

Tegnap megírtam a helyreigazítást kérő levelet a macskás lapnak, meglátjuk, mit lép a főszerkesztő asszony.

Világos rózsaszín...

Köd van és tavaszi idő, fogytam három és fél kilót, a számítógépünk és netünk még mindig nincs otthon, Lion maci hízott egy csomót, macsekok újra kedvet kaptak a Royal Canin tápjaihoz (éppen Sensible-t ropogtatnak otthon nagy eséllyel), délelőtt meg kell csinálnom egy átfogó komplex jelentést, nem műxik az Index fórum része, nemsokára hétvége, tegnap éjjel odaégett kicsit a sült csirkecomb a sütőben, már egy hetes a belga praliné kupacunk (egy kolléga hozta megrendelésre nekem Brüsszelből - máskor már egy darab nem lenne, most szépen kitart már egy hete), nem rossz a kedvem, vettem három újabb csoda nyakéket, nemsokára topiktali, ma írok egy ejnye-bejnye-levelet a Cicc-magazinnak, hogy nem kéne az engedélyem nélkül a honlapomról lenyúlni az etalon Maine Coon Jack két képét is egy szibériai macska ismertetőhöz (minősíti a cikk íróját és az újság színvonalát is - kritikán aluli mindkettő), forró a teám még mindig, enyhül a tüdőgyulladás-gyanúm, jövő héten tán eljöhetek egy teljes nap szabira - vegyes a kép.:-) De alapjában véve nem szürke és nem sötét.

Indy rendszeresen bújik hozzám elalvás előtt, bekucorodik az ölembe, átöleli a nyakamat, miközben az apja, Juppi az oldalamon dagaszt átszellemülten. Admiral minden este tévét néz az ölemből, alig bírom el a sokkilóját. Andy-nek az égadta világon semmi baja. Kell ennél több?:-))

Még mindig rendben minden:-)

Már megint nem sok időm (no meg gépem, a netről nem is beszélve) volt blogot írni, de tulképpen minden négylábúval minden rendben van. Andy-nek kutya, azaz macskabaja, valószínűleg csak valami kis homok okozhatta az esetleges fájdalmat pisilésnél, mert azóta sem volt ilyen panasza. A doki négyzetmiliméterenként csekkolta az UH-gal a hólyagját és semmit nem talált. Hála az égnek. Romy trutymija visziont nem múlik az orráról és a füléről, bár nem is terjed. A gond, hogy megint melegszik az idő, így nem sok esély van a jobbulásra, de bízom benne, hogy nem is terjed tovább. Biztos vagyok benne, hogy valamiféle hormonális és bundával kapcsolatos gond lehet, mármint van összefüggés a szőrváltás, a betegség és az időjárás között.

Ma megint rácsodálkoztam, hogy milyen mázlink van a dokinkkal. Már az is megbocsáthatatlan számomra, hogy magát dokinak nevező ember altatás/bódítás nélkül húz fogat és szed fogkövet egy macsek esetében, de hogy utána sem jár, hogy mi lehet az oka az állat betegségének, aki pedig szinte hetek óta szenved....No, inkább nem is minősíteném az esetet, mert blogfestéket sem tűrne....

Egyszerű képlet

Túlságosan is szép minden. A munkahelyi múltheti hajtást is túléltem (most is van, de már rutinból és zsigerből játszom túlélésre), az unokákról is jó híreim vannak, képeke is érkeznek, Lion is növöget. Ilyenkor várom, hogy becsapjon a ménkű. De hátha mégsem.:-)

Többen kérdezik, hogy tényleg, hogy végleges-e a döntésem. Igen, végleges. Jövőre még egy-egy alom, ha összejön Iristől és Nyuszótól és kész, vége. Örökre. De erről már sokadszor, sokat írtam, nem részletezem többet és tovább. Nem vagyok szomorú a döntés miatt. a döntést vállalni kell, akár negatív, akár pozitív következményekkel is jár. Én, azt hiszem, ezúttal jól döntök majd.

Jön a tél, ez már evidencia: a három kinti mók folyton bent dekkol, sőt a két kutya is egyre inkább bekívánkozna a konyhába, ami azért nem mindig járható út, elvégre két belga juhászról van szó, hatalmas bundával. Cimi tökélyre fejlesztette a tej-kérést: leül a tányérka elé és néz. Meditálva. Ha nem reagálok,a kkor tovább ül és kissé morcosabban néz, majd jön az ártatlan tekintetű gazdiláblevevés egy kis hangtalan nyávogással, majd a kettes fokozat. Addigra azért már a tálkájában van a tej, ha mégsem, akkor csak kísérletjelleggel nincs:-)

Indy egyre rámenősebben szeretgombóc. imádom azt a macsekot! Tőle kedvesebb macsek talán Lion, de ő még picimaci.

Viszont azért tudatalatt aggódom: Andy mostanában kicsit sírt néha, de csak elvétve az almozás környékén. Biztos, ami biztos, megmutatom ma a dokinak (jön oltani ma), remélem, csak én látok rémeket...

Köszönet

Ma olvastam egy mélt valakitől a blogomban írtakkal kapcsolatban. Szeretném neki itt is megköszönni. Igaza van, maximálisan, nagyon jól látja és átérzi, amit én is írtam és amit tenni készülök, mert maga is vívódott már ezekkel a gondolatokkal és meg is tette, amit én teszek majd hamarosan. Köszönöm a megerősítést. Igen, igazad van: ébredezek.....

Őszvégi elégia...

Nevek. Négylábú barátaim nevei, akik életemen végigkísértek és megadták azt a lehetőséget, hogy megismerhessem őket, megszerethessem őket, s akik viszontszerettek a maguk feltétlen bizalmával és odaadásával. Kutyák, macskák. Kicsik és nagyok. Régmúlt homályába vesző emlékek és frissen sajgó sebek.

Nevek és emlékek. Pillanatok és élmények. Fájdalmak és vádak. Tanulságok. A csakazértis dühös daca. Az elvesztett remény döbbenete. A tehetelenség kínja. Az elengedés fájdalma és megkönnyebülése.

Nevek, akik örökre a lelkemben égnek. Ma is. S ma tán még kínzóbban.

Dingó1, Dingó2, Tico, Cica cica, Vacak, Kisfekete Kandúrka, Moszat, az összes elvesztett kicsi és nagyobb unokám, a legfájóbban és soha el nem múlóan fájó E-maci, a tragikus sorsú K-alom.

Sokszor idéztem már ezt a verset, ma álljon itt megint. Örökérvényű vigasztalása mindig könnyeket csal a szemembe, de a fájdalmat nem enyhíti, csak fokozza....

Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel, ragyogóan ível földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak pompázatos virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek. Örök a tavasz, nem esik a hó, van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő.
Ha itt hagy minket kedvencünk, e helyre kerül, az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.
A mi cicánk is itt lakik és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: nincs itt vele, ki szereti. Hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja - orra tágul, füle jár, lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd: Megjött a gazda! S hogy megérkezett és meglátott, hozzánk rohan a barátunk, felkapjuk kitárt karunkba, csókolgatjuk újra meg újra, belenézünk hűséges szemébe - és indulunk.
Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt megyünk át és ott vár minket egy igazabb, szebb, fájdalommentes új világ.

Emléketek örökké bennem él.

Október vége

Sűrű napokon vagyok túl és nagyon nehezek következnek továbbra is. Szinte hihetetlen, mennyi minden összejött, maga alá temet a hó. A múlt héten nagyon közel álltam egy kiadós idegösszeomláshoz, de azt hittem, a héten jobb lesz. Hát nem. Rosszabb. Nem untatnék senki a munkahelyi havazások ecsetelésével, ez a blog nem annak a helye, pusztán érzékeltetésképpen írtam e helyzetjelentést.

A macsekok megvannak, de megfellebezhetetlen számomra a döntés: abbahagyni minél hamarabb, menekülni a macskatenyésztés világából. Nem a macskák miatt, nyilván, ők nem tehetnek az emberi gonoszságokról, okoskodásokról, aljas húzásokról. Nekem, bár meglehetősen igyeszem távoltartani most már (öreg napjaimra) magamat ettől az egésztől és tudatosan kimaradni mindenből, ami az egészségemet esetleg rombolhatja, szóval elnézem, mivé lett és válik ez az egész, amit csak és kizárólag szerelemből lehetne és kellene csinálni. De hát ez van.

A bársonytalpúak azonban továbbra is rengeteg szeretetet adnak. Nem felületes, világnak magamutató és státus-szimbólum érzéseket, hanem igaziakat. Amikor Indy bebújik mellém a takaró alá este, elnúlik melelttem, a két "kezével" átfogja a nyakam és dorombol - ilyenkor eszembe jut, hogy egy macskát lehet venni, eladni, de a szeretetét sohasem lehet pénzzel megvásárolni. Egy macska nem azért szeret, mert van x számú diplomád vagy mert felelős beosztásnak hitt munkakörben dolgozol, sőt, nem is azért, mert szuper autó áll a fütött garázsodban. Egy macska önmagadért szeret. A bizalmát ki kell érdemelni. De el is lehet veszteni.

Ha abbahagyom ezt az egészet, azért is lesz, hogy ezt a bizalmat meg tudjam őrizni.

A válasz

Tegnap megtettem. Elvittük ivartalanítani Indy-t. Azt már korábban leírtam, miért olyan mély és eltéphetetlen a kötődés közöttünk. Viszont a műtét mellett kellett döntenem, korábbi terveimmel ellentétben. Gyorsan kellett meghoznom a döntést, nehogy a szívem meggondolja a dolgot, a döntést, amit a józan eszem már régen meghozott. Szóval, Indy gyönyörű, kedves, aranyos cica, de nem fejlődött olyanná fzikailag, amiben reménykedtem, így viszont nem volt értelme Iris-szel összehoznom, ezen túlmenően eszméletlenül domináns kandúrrá kezdett fejlődni, így nem kockáztathattam meg, hogy a tenyésztés befejezése előtt kevés idővel kelljen azzal foglakozni, ami nem fordult még elő: kandúrok párharcával és jelöléssel. Olvasom, hallom, hogy panaszkodnak: jelölnek a kandúrok. Egyszer valaki azt mondta nekem: ha egy macska boldog, nem jelöl. Én ebben hiszek. Persze, lehet, hogy szerencsém van, nem tudom, de hinni ebben nagyon romantikus és fatalista is, az meg eléggé jellemző rám. Szóval Indy a rendelő asztalán sem hazudtolta meg önmagát: bújt a dokihoz és el kezdte mosdatni. megint megható pillanatok voltak: a megmentő és a megmentettje nagy találkozása. Annyi emelkedett pillanatban volt részem a cicáknak köszönhetően. Vagy csak túlságosan érzelgős vagyok? Vajon másnak is megadatnak ezek a percek, élmények? Odafigyelnek ezekre az apró ajándék-morzsákra mások is? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nekem sokat jelentenek. Ahogyan az a két kép is boldoggá tett, amit minap láttam: kék unokám gazdájának (de sokat említhetnék közülük, hála az égnek) arca mindent elárult a macsekkal való viszonyáról. Volt ebben meghatottság, öröm, féltés, tiszetlet, büszkeség. Azt hiszem, ezért érdemes, ezért volt érdemes. Talán most éreztem meg úgy isten igazából ezt. Tudtam, tudtam, de most tényleg éreztem. Ha valaha megkérdezik még tőlem, miért kezdtem el tenyészteni, megmutatom majd ezeket a képeket a kérdést feltevőknek.

Hú, de elkalandoztam. Szóval Indy jól van már, semmi baj nem volt a műtétnél, sem utána, doki megtudta, hogy a másik nagy megmentettje BIS lett mindkét kiállítási napon is:-)Mert csodák vannak, csak hinnünk kell bennük.

Újra itt:-)

Húúúú, de régen írtam. De most megpróbálom pótolni. Szóval, Jeremy elutazott Grasse.ba, de előtte még eltöltött egy kellames hetet Hévízen, mintegy aklimatizálódva. Nagyon tartottam az utazásától, nem azért, mert repülővel ment (több unokám ment már azzal), hanem mert Hévízről először el kellett jutnia Pozsonyba, onnan indult a gép, aztán mert nem a gazdijai meleltt utazott, hanem egy spéci helyen a fedélzeten, majd jött még egy pár perces út Nizzától Grasse-ig. Szóval egész nap utazott szegénykém 09-én, de már kiheverte. Várom róla a képeket, s bízom benne, hogy szépen fejlődik majd, jól érzi magát.

Előtte viszont FAMKAT-kiállításon is jártunk a négy L-kicsivel meg JJ-vel és Jacy-vel. Érdekes élményeket hozott a hétvége. Kezdődött azzal, hogy pénteken este Jacy minden különösebb probléma nélkül visszafogadódott a Heartbreaker-klánba: puszilgatták, szeretgették a nagyok, JC meg nem igazán illetődött meg, mintha el sem ment volna tőlünk. Aztán jött a show és legnagyobb meglepetésemre no, jó, ez nem igaz, mert titkon azért reménykedtem benne, sőt!) Lootah mindkét nap a legszebb félhosszúszőrű kölyök lett a 3-6 hónaposak között. JC meg JJ megkapta Zuperman különdíját, aki hamarosan mély benyomást gyakrolhat a többi macsekomra is:-) Jó érzés volt megint refrektorfényben állni, de azért már régóta tudom, ez nem minden: semmelyik serleg, cím, rozetta, hírnév nem ér annyit, mint egy-egy kiegyensúlyozott és egészséges macsek. Így a vége felé az ember levonja a következtetéseket és tanulságokat, de együtt örül - teljesen jogosan - a gazdikkal:)

Most hétvégén, szombaton - fájdalmas búcsú Lifelong Love-tól és Lolita-tól. Nem is fájdalmas, hazudnék, ha ezt mondanám. Lootah 08-i elbúcsúztatásakor nem tudtam visszatartani a könnyeimet (ahogyan az In Memoriam Vacak emlékdíj átadásakor sem), hiszen bár tudom, nagyon jó dolga van, de nagyon-nagyon hozzám nőtt az a kicsi macska. Szóval Lolita és Love távozása nem viselt meg annyira, bár ugyanúgy imádom őket. Ezt csak az érti, aki átélt már olyat, mint amit mi Lootah-val.

Lion miatt azonban aggódom: nem fejlődik, bár jó az étvágya, nem hízik. Játszik, eszik, bújik, de nem hízik sajnos. Lehet, hogy ugyanezt fogjuk eljátszani vele, mint JJ-vel, aki későn kezdett nőni (mert sokáig szopott), viszont csodaszépséges mókká serdült? Remélem, Lion esetében is így lesz. Egyenlőre szépen marad itthon, velünk, aztán majd meglátjuk.

Szürke az ég...

Egy újabb hét veszi kezdetét, mögöttem meg egy meglehetősen zsúfolt. Senkinek sem kívánom: munkahelyi problémák, rendezvények, költözés, fogorvos, tesztek miatti izgalom. Szombaton viszont kellemes hangulatú unoka-nézés Debrecenben, vasárnap pedig vendégek Grasse-ból: Jeremy gazdijai. Elment hát ő is, új otthonába. Bár még itthon lakik a négy L, de valahogy akkor is üres érzés. Szimpatikusak a gazdik, nem erről van szó, de valahogy rossz érzés sorra megválni a kicsiktől...Öregszem tán? Nem tudom, de egyre nehezebb, pedig azt hittem, könnyebb lesz az idők során.

Azért történt jó is: az L-ek hármas tesztje totál negatív eredményt mutatott, bár két napot vártam rá, tele izgalommal. Honesty unokám félelmetesen nagy macsek lett: egy kandúr is megirígyelhetné a termetét, a természete meg! Nagy mamlasz és bájos nagymók:-) Megmosdatott, megpuszilt és tűrte a gyumbulást. Jacy ugyanolyan kedves cica, mint volt, barátságos, közvetlen és szép:-) Jeremy gazdijaival jól elbeszélgettem franciául is, hízelgett, hogy dícsértek. Hiába no, nem múltak el nyomtalanul a régi szép idők:-)

Cseppek a tengerben

Tegnap a Noé Állatotthonban jártunk. Rengeteg mindent vittünk a topiktagokkal: tápot, szárazkenyeret, takarókat, játékokat, gyógyszereket, pórázt, nyakörvet, almot, konzerveket. Sétáltattunk is kutyusokat, nagy élmény volt. Szívem szerint elhoztam volna a kiskuztyát, aki nekem jutott, annyira okos volt, szép és intelligens, de így is sokan vagyunk itthon, nem lehet. Szívszorító volt, mikor nem akart visszamenni a kennelbe..Ettől féltem, ettől rettegtem....

Amúgy az állatotthon a körülményekhez képest jól felszerelt, tágasak a kennelek, minden kutyának van ólja, nem zsúfoltan élnek, mindenkinek neve van, a gondozók névről ismerik az állatkákat, kutyákat, cicákat, struccokat, emukat, mosómedvéket, szárnyasokat. De nem cserélnék velük. A munka , amit végeznek áldozatos és annyi kegyetlen történettel találkoznak, amit nem is tudom, hogy bírnak ki, el. De látszik rajtuk a segíteni akarás, szeretik amit csinálnak, szívvel-lélekkel teszik is.

Hasznos volt a tegnapi nap, segítettünk, még ha keveset is és talán pár óra erejéig néhány állatkának egy kicsivel több szép élményt csempésztünk az életébe. De akkor is nehéz teher volt ez lelkileg...

Tegnap este és ma is sokkal többet simogattam a macsekokat és a kutyákat itthon....

Tali előtt

Itt a hétvége. Lolita sokkal jobban van, vidáman rohangászik mindenfelé, ez nagyon jó hír! Megírtam a gazdijának is, hogy mi volt és hogy lehet, kicsit halasztódik az új otthonba kerülése, mert szeretném, ha teljesen rendben lenne és a tesztek is meglennének addigra. Holnap topiktali - a Noé Állatotthont látogatjuk meg és viszünk nekik topikilag kaját, gyógyszereket, plédeket, takarókat, játékokat, stb. Az ötlet nagyon jó, de félek, hogy lelkileg nem bírom majd. A szemek...A kutyák és cicák szemétől félek a legjobban...Mikor rájönnek, hogy mégsem visszük őket haza....De hát már nincs visszaút.

Oltások után

Lolita jobban van!:-) Tegnap este már felemelt farokkal mászkált, ma már robogott is, és játszott a többiekkel:) Remélem, Lootah mindenkinek megtanítja, a "hogyan kell a függöny legtetejére mászni" című versenyszámot:-) Két jegesmaci a doki szívét is törögeti, amit megértek - maximálisan. Lion egyszerűen felmászik az ember ölébe, elhelyezkedik és dorombol. Love meg a nagy vattacukorságával már magában is szívfájdítóan szép:-) Jeremy érzi, hogy gazdihoz kerül ő is: egyre többet bújik és simizteti magát.

Doki szerint Szipa és Szuszmók nyelvkinthagyásának, ha nem fogkőről vagy a szájban található rendellenességekről van szó, akkor lehetnek idegrendszeri okai.... Hamarosan megint megyünk egy menedszer-szűrésre, nehogy baj legyen....

Mindig történik valami...

A héten először végre jó a kedvem. Hétfőn-kedden annyira fáradt voltam, nyűgös, kedvetlen, álmos és úgy fájt a fejem, hogy élni sem volt kedvem. Ma kicsivel jobb a helyzet. Események viszont megint történtek.

Vasárnap Lolitának ment a hasa és hányt is, elvittük a dokihoz, kapott gyógyikát, de tegnap annyiar rossznak láttam az állapotát, hogy ma visszavitte Xxel a dokihoz. Gubbasztott, láza nem volt, de amellett, hogy rengeteget ivott, nem nagyon evett, csak ekvés intestinal-t és hányt is. Nagyon emlékeztetett Lootah esetére. Éjjel félpercenkentént felkeltem hozzá, s felköltöztettem magamhoz, betakargattam, Indy meg hozzábújt melegíteni. Ma reggel a doki adott neki kontrasztanyagot, a holnapi rtg-hez, kapott infúziót, bár nincs kiszáradva, de a tartalom miatt, meg szurikat. Xxel, ahogy hazahozta, el kezdett játszani a többiekkel:-) Felemelt farokkal. A másik három L remekül van, Lootah hatalmas macsek lesz, a jegesmacik pedig összetörik a szívemet. Jeremy maradt még a J kicsikből, de jövő hét magasában ő is gazdihoz kerül. Mindig mondtam, hogy kicsi a világ. a minap egy kedves emilt kaptam álmaim kedvenc városából, ahol már többször jártam és idegent is vezettem,válaszoltam, majd egy kedves telefont is kaptam a leendő gazditól. azt hiszem, Jeremy is megfogta az isten lábát, Nizzába kerül, szerető környezetbe, melegszívű emberekhez, az egyik kisgazdija pedig egy igazi operaénekes lesz:-) Akinek gyönyörű hangja van, lágy és csodaszép:-)

No jó, nehogy rószaszín ködben lebegjek tovább: tegnap fogdokinál is voltam, mintegy százezer forint lesz az a híd, amit alkot nekem, s tegnap másfél órán át vésett, fúrt, faragott, de túléltem:-)

Ma pedig oltás a kicsiknek és pár angynak is. Lolitáért meg nagyon izgulok, de nagyon bízom benne, hogy ahogyan anno Lootah, ő is felülkerekedik a problémákon!:-)

Hétvége

Mindig történik velünk valami, olyan nincs, hogy legyen egy nyugodt hetünk....De csak szép sorban.Jackpot új gazdihoz került, szombaton vitték el a gazdik, remélem, jó sora lesz és hamar beilleszkedik a család mindennapjaiba. Nagyon szép cica lett ő is, kamaszosan langaléta, 3,2 kilo, tenyeres-talpas kismók.A négy L-nek és Jeremy-nek fel sem tűnt, hogy egy újabb (fél)tesó hagyta itt a csapatot, de nekem azért nagyon fáj a szívem érte...Egyre jobban körvonalazódik a tenyésztés abbahagyására vonatkozó ídeám: ennyi volt, gyönyörű volt, de elég volt. Nem bírom lelkileg, meg aztán elegem van a szélmalomharcból is. Kiállítási katalógusokban látom, hogy almok születnek ugyanattól az anyától két különböző tenyészetben alig három és fél hónap eltéréssel, hallom a szlogeneket, s közben tudom, hogy a valóság teljesen más, már van olyan kiállítási kategória is, hogy házimacska alom, holott minden épelméjű és felelős tenyésztőnek azt kellene szajkóznia, hogy a nem tenyésztésre vett macsekokat ivartalanítani....Nem sok kedvem van már nekem ehhez....

Viszont megvan az In Memoriam Vacak emlékkupa, amit az októberi FAMKAT-kiállításon adunk át a legszebb szemű házi macseknak, szeretett Vacak cicánk emlékét megőrizve....

Újra elkezdtem a 90 napos fogyókúrát mellé meg egy kis szobabicikli, mert elég nehezen tűrtem már magam az utóbbi időben...Remélem, lesz elég erőm...

Lolitának van egy kis hasmenése és hányt is, de ma elvitte Xxel a dokihoz, megkapta a "szokásos" gyógyikákat, időpben kaptuk el a betegséget, nem lesz semmi gond! Lolita eleven, élénk, játékos, nincs láza és nem gubbbaszt.

Lootah zsigerből mászik függönyt, ezt ma be is mutatta, a két jegesmaci Lion és Love megdobogtatja nagyon a szívemet.... Kellene, nagyon kellene egy lottó ötös:-)

Ez meg az

Hétközepe van, nemsokára itt a péntek!:-) Hétfőn megvolt Milton varratszedése: bódítás nélkül, profi módon történt, bár veszélyes helyen volt a seb, közvetlenül a szeme mellett. Anno kis hijja volt, hogy nem sérült a szeme. Ezt is megúsztuk:-) Imádom ezt a kutyát a maga optimista delfinpofájával és szertelen bohókásságával meg a maga 48 kilojával:-) Maga sincs tisztában azzal, mekkora nagy maci, még mindig ovisnak képzeli magát. Teljesen más karakter, mint Romy, aki alázatosabb, gazdikívánság-teljesítőbb, meghunyászkodóbb, látszatra legalábbis, de ő a főnök. Remekül kiegészítik egymást.

Ma reggel a két kutya együttes erővel beszorította a szomszéd egyik cicáját egy sarokba, szegénykém nagyon félt. Ha nem két ilyen galamblelkű kutyáról van szó, már régen meghalt volna, de ők csak ugattak. A cica félszemére vak, mert hiába mondtuk a gazdájának, hogy kezeltetnie kelleme a problémát, füle botját sem mozdította. Régi beidegződés: a macska fogyóeszköz, bár azért kap rendesen enni és nem bántják, de ennyi. Sajnos, lassan a saját macsekjaink és kutyáink ellátását sem bírjuk, így - bármennyire is szomorú - nem tudjuk plussz állatkák tartós kezelését bevállalni. Sajnos. Cica kapott simit, dorombolt, majd Xxel szépen visszarakta a szomszéd kertjébe a két másik társához. Hiába mondják, hogy nem zavarja a cicát, hogy csak egy szemére lát, szerintünk igen, hiszen így nem lehet tökéletes a térlátása sem, nem tudja kiszámolni a távolságokat, nem tudja felmérni a terepet és a veszélyeket.

Jackpot szombaton délután kerül új gazdihoz. Egy újabb J, aki elhagyja a családi fészket. Jeremy marad már csak, neki szeretnék megfelelő gazdit találni, de nem túl könnyű azért...

Ma regisztráltatom az L-kicsiket a TICA-nál. Sokan panaszkodnak a szervezet lassúságára, bénaságára, nem tudom, velem mindig is korrektek voltak, gyorsan teljesítik, amit kérek tőlük, igaz én is korrekt hangon kommunikálok velük.

Ma véradásra megyek. Remélem, túlélem......

Vasárnapi elmélkedések

Megint lezárult egy hét, megy az idő. Jayden és Jacy is gazdihoz került, kezd üres lenni a ház. De mindig nagy öröm a beszámolókat olvasni, látni, tudni, hogy biztonságban vannak és legalább annyi örömöt okoznak a létükkel a gazdiknak, mint nekünk itthon. A "maradék" négy L és Jeremy, Jackpot azért elég aktív életet él továbbra is, nem tűnnek szomorúnak a tesók hiánya miatt, újabb és újabb dimenziókat fedeznek fel az elevenség kiteljesedése vonatkozásában:-)

Megjelent az "a macska" című lap legújabb száma is, benne a szokásos Gondoskodás-cikkemmel és a H-alom történetének legújabb epizódjával. Igaz, a képek feliratai nem mindig fedik a valóságot (nem az én alkotásom), de a történetek olvasása kapcsán felidéződnek az egy évvel korábbi történések, események, érzések.

Túlestem egy csapatépítő tréningen is, nem is volt rossz, bár fájó pont, hogy hétvégén van, mert hogy az embernek van magánélete is, amit inkább a családjával és barátaival töltene, de hát ez van. Mindenkinek le kellett rajzolnia, mi az ő ismertetőjele. Naná, hogy kék macsekot rajzoltam, mi mást!?:) Mert kék macsekok igenis léteznek, függetlenül attól, mit mond némely kedves topiktárs:-)

Jártunk Pamcsimamcsinál is, de erről már írtam.

Sőt, arra is rájöttem, hogy függetlenül attól akarom vagy sem, reagálok-e vagy sem, még mindig beszédtémát tudok adni néhány undorítóan beteg lelkű, hisztis és személyiségzavarral küzdő primitív gondolatvilágú embernek, de hát szívük joga. Egyrészt a szegénységi bizonyítványt saját maguk állítják ki, másrészt tudomásul kell venni, hogy ha valaki eltér a megszokottól, magyarul nem szürke, akkor bizony észreveszik. A népszerűségnek ára meg átka is van. De hát inkább legyen színes az ember, mint kisstílű. Bár ettől függetlenül az a mondás is igaz, hogy a barátaimtól ments meg uram engem, az ellenségeimmel magam is elbánok!:-)

Szóval jóban-rosszban bővelkedő volt a hét, s ráadásul alig láttam pár részt a sorozatból:)

Példa az emberségről...

Ma voltunk valakinél, aki régi topiktagunk és nagyon nagy bajban van. Megint megbizonyosodtam arról, hogy az emberek tudnak nemesen is cselekedni és együtt mozdulni a jóért, a jó ügy érdekében. Azok is, akik nem is ismerik személyesen, adtak, küldtek, hoztak.

Nem is ragoznám ezt. Akinek érteni kell, az érti és tudja, miről és kiről van szó. És kikről. A topikról. Mert ez egy csapat. A szó legszebb és legnemesebb értelmében.

Köszönöm mindenkinek.

Furcsa

Jayden ma kerül gazdihoz. Kedves, barátságos, bújós cica, remélem, ezen tulajdonságait az új otthonában is megőrzi majd és sok örömük lesz a gazdival egymásban:-) Hiányozni fog a lábratámadásaival és az ajtó küszöbön való tétovázásaival együtt....De hát ez az élet rendje.

a a doki is jön oltani, máodik kombinált oltást kapják a kicsi L-ek, akik nem is olyan kicsik már, lassan Lootah eléri az1,8 kilot:-) Jacy problémája továbbra is aggaszt, utálom a találgatásokat, de hát az állatgyógyásztaban sok ilyen terület van. A doki mindent bevetett és bevet, de egyszerűen nem tudjuk, mi a baja: hízik, nő, tüdeje tiszta, nincs láza, kedve fantazstikus és mégis néha oylan, mintha slejm lenne a nyelőcsövében és/vagy az orrában. Passz. A többieknek az égadta világon semmi baja, élnek és virulnak.

Egy újabb hét

A hétvége a tali jegyében telt. Szombaton megint egy szuper buli kerekedett Horányban. Az időjárás kedvezett, hétágra sütött a nap, kék volt az ég, langy szellő fujdogált néha. A főkaja (palócleves) maga volt a csoda, Grabo egyik főműve, amiről még sok szó esik majd a krónikákban:-) A társaságról már csak szuperlatívuszokban tudok szólni:-) Nyugalom, béke, röhögés, isteni kaják - kell ennél több?:-)

A vasárnap meg a tali utáni regenerálódás jegyében telt:-)) Meg szavaztunk. Sajnos, lesz kavicsbánya mellettünk nagy eséllyel:( Annak minden negatívumával...Ostobák az emberek, nem gondolkodnak vagy el sem mennek dönteni, ha a sorsukról van szó....

Miltont is dokihoz keleltt vinnünk. 11.45-kor megjöttünk, konstatáltuk, hogy a kutya feje véres, csúnya seb van a szeménél, 11.48-kor indultunk és az amúgy 15 perces utat 7 perc alatt gyűrtük le. Milton kutya kapott három öltést, bódításban, aminek következtében a jobb oldala részben szőrtelen, illetve végigaludta a vasárnap délutánt.

Macsekok remekül vanank játszanak, verekszenek, bújnak, dorombolnak. Jayden kedden gazdihoz kerül....

Semmi különös....

A keddi ivartalanítás után már pár órával robogott az érintett J-cspat, amit azóta is folytatnak, az L-ekkel felturbósítva. Viszont mindegyik mók annyira aranyos, bújós, kedves és puha, hogy öröm őket simizni, pocakolni:-) A legnagyobb köztük Jacy (2,6 kilo) és Jackpot (2,53), majd jön Jayden (2, 48) és Jeremy (2,3), de az L-ek is jó husiban vannak, főleg Lootah a maga másfél kilójával és az egyszer csajszli, Lolita sincs lemaradva tőle csak pár dekával:-) Jegesmacik annyira bájosak ahogy átviharzanak kecsesen a szobákon, hogy nagyon gondolkodom..... Tudjátok, min...De nem lehet.

Gondolatok az ivartalanítások tükrében

A mai nap az ivartalanítások napja: Jayden, Jeremy és Jackpot is érintve lesz a dologban. este hat-fél hét felé megyünk és visszük őket. Rutinműtét, pár perces beavatkozás ez, nem izgulok különösebben, de azért egy kicsit igen, hiszen bármennyire is kicsi az operáció és bármennyire is tudom, hogy a műtét után már rohangászni fognak a fiúk, azért mégiscsak altatás és műtét. Viszont a saját megnyugtatásom és a kicsik biztonsága érdekében mindenképpen eza járható út számomra. Nem érdekelnek ebből a szempontból az álhumánus érvek, többször előfordult már, hogy egy unokát azért tudtam még nagyobb biztonságban, mert már ivartalanítva volt, mikor gazdihoz került. Sokan gondolják, hogy milliomosok lesznek, ha macskát tenyésztenek, de egy idő után kialakul az emberben annyi rutin, hogy ki tudja szűrni, kik azok, aki nem kedvenc cicát keresnek, hanem üzletet látnak a macsekokban. Megérzi ezt az ember már a bemutatkozásból, a hangszínből, a reakciókból.

Általában jók a gazdiválasztásaim, persze néha csalódom vagy megbánom utólag, hogy bizonyos jelek ellenére adtam cicát az érdeklődőnek, de hát ezek a dolgok sajnos benne vannak a pakliban a szűrők ellenére is.

Lehet, hogy önzés, lehet kegyetlenség, de az ivartalanítási kötelezettségből nem engedek. Annyit olvasok, hallok róla, hogy x a nyilvánvalóan nem megfelelő kondiban lévő cicáját csak passzióból befedezteti, mert annyira aranyosak a kicsicicák, vagy sajnálja azt a pár ezer forintot a műtét elvégzésére. Egyre több az őrült érdeklődő is, kellenek idegek hozzájuk.

Még egy év. És vége. Egyre bizonyosabb vagyok ebben. Belehalok majd, ezt is tudom. Hiányozni fog, de nincs más lehetőségem.

Lassan új otthonban ...

Tegnap letelt a szabim utolsó napja...Egy hét volt szinte egész nyáron...Ez van, a népszerűségnek ára meg átka is van, bár nagyon szeretek ott dolgozni, ahol most dolgozom.

Lassan a kicsiknek is lesznek új gazdijaik: tegnap kiderült,. hogy Lolita és Lily-white Lion is ugyanoda kerülnek, tenyészcicaként:-) Nagyon nem szívesen és meglehetősen ritkán adok tenyészsére cicát (Magyarországon abszolút nem), de most százszázalékig biztos vagyok benne, hogy olyan, mintha maradnának: eszméletlen jó dolguk lesz, imádni fogják őket. Az illetők hasonlóképpen őrültek, mint mi vagyunk, mindenre tesztelnek, amit el lehet képzelni (még HCM DNS-t is). Mindig nagy felelősség gazdikat találni, de remélem a J és az L alom is szerencsés lesz!

Ahogy nőnek, úgy nőnek egyre jobban a szívünkhöz a kicsikicsik és a nagykicsik is. nehéz tőlük megválni, de nem tarthatok meg mindenkit. Az élmények, a szépséges és küzdelmes pillanatok pedig úgyis bennünk élnek tovább, ahogy egy-egy mancssimítás, vizesnózi puszi is vagy egy tekintet, ami örökre a szívünkbe vésődik.

Történések

Sokáig nem tudtam belépni és írni, de kicseleztem a technikát és annak ördögét is:-) Mennyi minden történt e pár nap alatt!:-) JJ új gazdihoz került, ahol remekül érzi magát. Egy jól szocializált és kedves cic egy neki való gazdinál - kell ennél több? Hamarosan új otthonba kerül mindegyik J, Jayden lesz a következő, jövő vasárnap. Rossz, hogy elkerülnek a kicsik, de ez az élet rendje....

A kicsikicsik megkapták első oltásukat, remekül viselték és lassan ők is mindannyian gazdit találnak...Pár hónap és üres lesz a ház, mármint nem lesznek kölykök....Viszont hiszem, hogy pár embert sikerül boldoggá tennem a kicsik révén:-)

A héten megkaptam a német Laboklintól három cicánk HCM DNS-teszt eredményét, egyedülálló az Magyarországon, hogy valaki DNS-teszteljen a tenyésztők közül. Büszke vagyok, hogy mi tehettük ezt elsőként!

Juppi és Iris teljesen negaítv egy nemrég felfedezett HCM-et okozó génmutáns vonatkozásában, Nyuszó sajnos heterozigótaként érintett, de nem pánikolok, hiszen egy teljesen negatív kandúrral lett pároztatva és így a kicsik esetében nagyon nagy esély van, hogy az adott mutáns vonatkozásában teljesen negatívok. Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon mikor ismeri fel még valaki a DNS-teszt jelentőségét és szánja rá az időt, energiát és pénzt.

A kedvem jó, s ezen senkiés semmi nem tud változtatni, mert csak azzal foglalkozom, ami nekem fontos. :-)

Az első nagy J-nap...

Az első J-csipet ma kerül új otthonba. Tegnap és már reggel is elbúcsúztunk egymástól Jasmine Jayce-szel. Még Xxel is megingott kicsit, de hát sokan vagyunk és a kis hercegnőt már nagyon várja a gazdija. Tünemény egy kismók JJ, bájosan huncut és gyönyörű, nekem legalábbis. Pocakolás, simi, bújás mehet minden mennyiségben neki. Aranyos kismacs, imádom:-) Nagyon bízom benne, hogy a gazdijával és annak két szépséges cicájával is remekül kijönnek majd!

Oltás után, elválás előtt...

Mára ezzel nyitnék, egy kedves ismerősömtől, talán mondhatom, barátomtól lopva:

"Ahol szeretet van, rendetlenség is van. A tökéletes rend temetővé változtatná a világot.""Lehetséges, hogy azokat a borzasztó dolgokat, amiket elkövettél, mindenki megbocsátja, csak te nem bocsátasz meg önmagadnak?"(Anthony de Mello)

Minden kis- és nagymók meg nagyon nagy mók is remekül van. J-k mintha éreznék, hogy hamarosan itt a búcsú ideje, egyre kedvesebbek, bújósabbak. nem könnyítik meg az elmenetelt...De hát ez az élet rendje....L-ek kis gömbök, de nem gurulva közlekednek, hanem robogva és repkedő fülekkel:-) Már megint kezd rózsaszínesedni a világ...Csak ne fájna a fogam....

Tegnap Jacy kivételével megkapták az oltást (első leukózis) a nagykicsik, remekül tűrték. Már úgy vonultak be a dokink történetébe is, mint a klónok:) Kivéve a kakukktojás JJ-t:-) Jacy még DV-s hangokat produkál, de magy belé a rendelt bogyetta-kupac, remélem, hamarosan meggyógyul őkelme. Már majdnem 2,3 kilo, tehát az étvágyán és lelkesedésén nem látszik, hogy beteg lenne!

Dokinak megmutattam Lootah-t is és odaadtam neki, amit a gazdik készítettek neki hálájuk jeléül. Meghatódott. Nagyon emelkedett volt az a pár perc....Megint azt éreztem, ezért érdemes volt élni.

Kicsi Indy - Isten éltessen!:-)

Ma reggel, azaz inkább hajnalban megszólalt a rádióban az egyik igazán kedvenc dalom, amit már eszméletlen régen hallottam. Ismerem spanyolul, franciául, de most egy újabb magyar verzióban szólt: a Fekete Orpheus (Orpheo Negro) című nagyon-nagyon régi film egyik csodálatos betétdala...Megalapozta azt a hangulatot, ami a döntésem relaizálásához kell. Sokat gondolkodtam rajta megtegyem-e, de valahogy úgy érzem, helyesen cselekszem, még akkor is, ha tudom, ezzel sokan fognak visszaélni, mert az emberek gonoszak és rosszindulatúak. De nem mindenki. Ma már tudok róla beszélni...Ezért is teszem meg s mert az vesse rám az első követ, aki még nem élt át hasonló érzést.

Mindenki tudja, látja, aki ismer vagy járt nálnuk, milyen kötődés van Indy és énközöttem. Még számomra is meglepő ez, de megható és valami csodálatos dolog, hogy ilyen létezik. Van szerelem, ami sohasem múlik el....Ez ilyen. De több is annál...

Indy-t majdnem megöltem. Akkor, mikor már esélye volt az életre. Akkor történt. Császárral született, Topaze-nak eleinte volt teje, hogy táplálja, aztán elfogyott. Etettük Indy-t, óránként keltünk fel hozzá, mentünk pótmamához is vele, de nem sok esélye volt az életre. Aztán valahogy három nap múlva lett teje Topaze-nak, Indy el kezdett hízni, már nem lebegett felette a halál valós veszélye. S akkor, mikor négy napos volt, megint megpróbáltuk etetni, hogy még jobban erősödjön. Egy sálba tekertem őt, mert annyira agresszívan rámenős és izgő-mozgó volt már akkor is, hogy puszta kézben nem lehetett rendesen fogni. Etettük. Izgett-mozgott. s utána már csak a koppanásra emlékszem. Leesett. A parkettára, a kezemből.

Csend lett bennem, majd másodperc töredékek után addig sohasem érzett fájdalom, üvöltés, eszement örületes szenvedés. A kicsi sírt, körbe-körbe forgott, a szájából jött a vér. Soha senkinek, még a legádázabb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amit akkor éreztem. A fejemet vertem a falba, szó szerint. Valami állatias fájdalom, kimondhatatlan önvád volt ez. Hangtalan zokogás, mikor már elfogytak a könnyek.

Xxel mégis felhívta az állatorvosunkat, aki este kilenckor, valami isteni csoda folytán még bent volt. Elmondta, hogy az esély minimális, de próbáljuk meg. Agyrázkódást okozott Indy-nek az esés, ezért forgott körbe-körbe, mert nagyon erős ütés érte, viszont mivel még nem porcosodott teljesen a fej és a test, így volt esély arra, hogy törés nem történt a koponyában és a gerincen sem. Kapott szteroidot. És megkezdődött a versenyfutás az idővel és a halállal. A csoda megtörtént: a harcot megnyerte Indy. Pár nap alatt magához tért, megállt a forgás, enni kezdett rendesen, s szépen növögetett.

Ma egy éves Igor the Immortal, aki a halhatatlan jelzőt dupla értlemben viseli és megérdemli. Egészséges, bájos, bújós, kedves kandúrka. Az állatorvosunk csoda-tételének élő példája. Kapcsolatunk mély, soha nem lennék képes tőle megválni. Ő pedig onnantól kezdve, hogy pár hetesen fel tudott mászni hozzám az ágyba, velem alszik, úgy, ahogyan egy macsek sem: a mi bevált koreográfiánk szerint. Minden macskámat imádom, de ő valóban speciális helyet foglal el a szívemben és a lelkemben.

Majdnem megöltem. Ezt a terhet, még akkor is, ha kiírtam magamból, életem végéig viselni fogom. És ő imádja azt, aki majdnem a halálát okozta. Az élet érdekes dolgokat produkál...

Kicsi Indy, Isten éltessen téged egyéves szülinapod alkalmából!:-)

Powwow, tüzes víz, dobpergés- tali!:-)

Tegnap szuper nap volt!:-) TOPIKTALI!:-)))) Nagy készülődés volt előtte, rimánkodás az égieknek az eső-elterelés miatt, de a körülményekhez képest jól vészeltük át a pár perces eső-foszlányokat. Az élethez szerencse kell:-) Nagyon jó volt, a hangulat isteni, kaják pazarak, a társaság fenomenális - csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mindenről:-) És a powwow tánc! Meg a tüzes víz áldozat!:-))) Feledhetetlen élményei a nyárnak!:-) Macsekok jól viselték a tárlatvezetést, fogadták a mintegy harminc hódolót turnusokban, kutyák szerves részei voltak a hangulatnak. Igazi gondűző órák voltak! Mindenkinek köszönöm a napot!:-)))

Kérdések és bizonyosságok

A héten megvolt a J-k FIP, FeLV és FIV tesztje. Vasárnap levettük a vért a dokinknál, és még aznap este gondoltam, szokás szerinti laborunkba bevinni. Viszont csalódtam a vasárnap esti ügyintézési módjukban, így egy másik, régebben már tesztelt laborba vittem a vért. Az eredmény mind az öt oroszlánkicsinél negatív mindenre:-) Nem lepődtem persze meg, de azért jó volt tudni:-) Nem beszélve arról, hogy nagyon kevés az a tenyésztő hazánkban, aki tesztelve plussz a szülők különféle (nem vér!!!!) tesztjeivel ad cicát új otthonba. Nekem is biztonságosabb így, a gazdi is tudja, mire számíthat:-)

Azért még készülök egy nagy dobásra, ami tudomásom szerint nem volt még Magyarországon, de erről majd később:)

J-k ma kikattintottak: egyszerre robognak utánam, Jayden megfogja a lábamat, a többiek meg özönölnek ki az ajtón, a fürdőszoba felé. Mint egy oroszlán-csorda. Ehhez képest a kicsikicsi L-ek a maguk diszkrét robogásával nagyon szolíd szelíd motorosok:)

Szuszmók sokat alszik, illetve vonul el. Nem látom, hogy bármi baja lenne, de azért tudatalatt nagyon aggódom érte....OK, hogy kilencedik éves macsek, de nagyon jó kondiban van. Ha bármi baja lenne, nem tudnám elviselni....

Gondban vagyok a talit illetően is: az időjáráscsinálók nem rendeznének kerti party-t szombat délután, mert nincs meg a 70 % arra, hogy nem esik az eső...Mit csináljak?

Hétközepi elmélkedés

Szerda van és végre a szabim előtti utolsó munkanap. Még a tavalyi szabikat emésztem, hiába no, a népszerűség átka!:-) Viszont most eljövök két (kettő, two, deux, dva, du - ez utóbbi eszperantóul, stb.)) teljes napra szabira!:-) Merthogy szombaton, ha az időjáráscsinálók is úgy akarják, akkor nagy topiktali lesz, vörösboros marhapörkölttel!:-) Majd negyvenen leszünk:-) Tanúi a powwow táncnak, amit Lootah gyógyulása okán lejtünk el páran. Már nagyon várom és közben persze izgulok, hogy jó időnk legyen! Mert, ha az van, akkor minden jó lesz, a hangulat mindig szuper. Jó kis társaság ez, örülök, hogy így egymásra találtunk jó pár éve!

Érdekes, hogy a példánk nagyon ragadós, szinte kísértetiesen ragadós, és hát az izzadságszag nagyon átüt a próbálkozásokon. Jókat mosolygok mindig és elámulok, hogy az emberek egy része mennyire fantáziátlan és szűklátókörű meg primitív is gyakran. De hát ez van: az úttörő munka mindig is hordozott magában előnyöket és hátrányokat. Első viszont mindig csak egy lehet. A történelmet meg meg kell csinálni, követni és másolni már kicsinyes és meglehetősen anti-kreatív:-))

Cirmákok jól vannak, nagyon élednek, sőt! A nagykicsik és kicsikicsik együttes erővel borzolják az idegeinket, de nemcsak a mieinket, hanem a nagynagyokét is. De hát ez jó, mert mindenki egészséges, eleven, okos és szép, én meg elfogult vagyok. De csak egy kicsit:-)

Vizesnózi puszis eufória:-)

Mire ébredtem ma hajnalban? Na mire? Egy vizesnózi puszira:) A kicsi Lootah felküzdötte magát az ágyra és úgy gondolta, ad a kisgazdának egy puszit meg jól megszaglássza:) Imádom azt a kismókot, a halálból menekütet! Nem tudom, hogyan, miért, de ahogy szépen lepakoltam az ágyról, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy pár napja még élet-halál közt lebegett, s most egy eleven golyóbis-mók:-) Furcsa, megható, félelmetes volt az érzés....Ne tudom, hány életét emésztette ezzel fel Lootah, de bízom benne, hogy minden problémáját ennyire sikeresen és ennyi élniakarással küzdi majd le! Öregszem, de megint eszembe jutott furcsa hasonlatként és párhuzamként Topaze, aki az utolsó K-kicsit halva az ágyamba hozta...Egyszer sikerül, máskor nem....

L-ek, J-k nagyon jól vanank, élvezik az életet és újabb meg újabb kalandokba bonyolódnak, két könyv nem lenne elég ecsetelni kalandjaikat!:-) Hamarosan, alig három-négy hét és gazdihoz kerülnek a J-k....Nehéz lesz megint, de most nem tragédiával terhesen nehéz:-)

Süt a nap. az ég kék, a rószaszín meg szép szín:-)

Túl egy szuper hétvégén, amely csodát is rejtett magában:-))) Topiktali az Állatkertben a szokásos hangulatban, pár kedves tipoktag nálunk (kibírták a paprikás csirkét is!:-)))) és Lootah fantasztikus gyógyulása! Kellenek ennél jobb hírek egy új hét elején? Lootah mászkál, robog, ahogy a többiek, újra visszanyerte a súlyát, a kedvét, verekszik a többiekkel, mászik a mászófára, rendben a végterméke, nem hány. A halálból visszajött kiscica....Már csak a múlt ez az egész, szörnyű rémálom, ami tán igaz sem volt, most úgy tűnik....De azért vissza-visszaidéződnek azok az órák, napok...

A hétvégi jelentős társasdalmi életet mind a Jék, mind az L-ek jól bírták, erőteljesen szocializálódtak a gyömyöszölő kezek közepette:-) Megkockáztatom: még élvezték is:-) Most éppen az az időszak zajlik, mikor a Jék már nagyok ahhoz, hogy az L-ekkel játszanak, az L-ek viszont mennének velük, játszanak a farkijukkal, a nagykicsik meg fújnak rájuk, persze játszásiból. Az L-ek azért nem rémülnek halálra, csak kicsit meglepődnek:-) Iris produkált több vonszolást is a hétvégén, a látogatók és hódolók legnagyobb megelégedésére:-)

Most megint az az érzésem, a hullámvölgynek nem a mélyén vagyunk:))

Hinni kell, ó, hidd hát el!:)

Már nem kérdezem, miért, megint miért, hanem csak úgy simán bízom és reménykedem. Amikor úgy döntöttem, nagyon záros határidőn belül abbahagyom a tenyésztést, nem csak és kizárólag azért döntöttem emellett, mert anyagilag egyre kevésbé bírjuk a terheket, hanem mert lelkileg egyre jobban megviselnek az elő-előforduló élet-halálküzdelmek és a tudat, hogy bármilyen sokat is teszünk a cicáinkért, sohasem lehetünk teljes biztonságban a sorsuk vonatkozásában. Ilyenkor midnig eszembejut egy James Bond-film címe: A világ nem elég. Ahogy a lehetetlen lehetségessé formálása sem, néha.

Szerdán hajnalban Lootah el kezdett hányni, majd úgy leromlott gyakorlatilag az állapota, hogy ha 10 perc késedelemmel kerül dokihoz, ma már nincs. Előjelei gyakorlatilg nem voltak - rohangászott, futott, szaladt, egy apró hasmenése volt, amit annak is be lehetett tudni, hogy már eszegetett konzervet és az átállás okozhatta ezt. Még kedd este is robogott és kajált! Szerda hajnali fél ötkor pedig azt hitem, nem éri meg a reggelt....A doki inkubátorba tette, infúziót kapott és kb. 10 %-ra becsülte a túlélési esélyeit. Ami nem volt sok. Becsülöm benne, hogy nem ködösít. Ha baj van, megmondja, de ugyanakkor a lehetetlent is megteszi.

Szerda este hazahozhattuk Lootah-t. Élt. Vizespalackokkal melegítettük éjjel, hajnalban, óránként keltem fel hozzá, tudtuk, ha ezt az éjszakát túléli, akkor talán meglesz a 10 % esély.Talán....

A topikdrukk...Igen, a topidrukk erejébe vetett hit, ami lehet, hogy utolsó szalmaszál volt, de hatott. Tegnap kicsit jobban volt már és este már szopizott és mosakodott!!!!!! Az esélyek még mindig 25-30 %-osak, de a kicsi ereje, élni akarása hihetetlen! Mosakodott, evett, ivott, és produkált egy rendes végterméket is az inkubátorban és ma hajnalban kicsit játszott is velem!:) Éjjel a tesóihoz bújt és üldözte az anyját, Irist kajailag.

Csoda...Mert csodák vannak...És a pohár sem félig üres, hanem félig teli van:-)

És lassan belendülünk:-)

L-ek robognak. Nem bandukolnak, robognak: masszív lábakon és célirányosan. Ezen kívül lábra mennek:-) Még nem küzdik fel magukat az ágyra, de tartok tőle, hogy ez már csak percek kédése, s lazán előfordulhat, hogy egy szép, HŰVÖS hajnalon egy fehér jegesmaci pofi néz szembe velem:-) Isten látja lelkemet, minden unokámat imádom, de a két hófehér MC lenyűgöz, nem tudok tőlük elszakadni. S mindig eszembe jut Holy Light.....

Mikor eljöttem dolgozóba, három nagykicsi J maradt bent a hálószobában a kicsikicsikkel, már csak azért is, hogy átadhassák egymásnak tapasztalataikat!:-) Még egy hónap és kinyílik a hálószoba ajtó és onnantól kezdve buliiiiiiii!:-))))

Forróság...

Ma egyhónapos az L-csapat! A szokásosnál nagyobbak, bökcsebbek, korábban érőbbek!:-) Vagy csak úgy tűnnek? Irisnek már tele a hócsukája a forróság miatt, de még mindig jobb helyzetben van, mint Pearly fent a dolgozóban, ahol eszméletlen hőség van. Igaz, Pearly-nek nem kell négy macit szoptatnia:-)

J-k elevenek, mindenre kaphatók, s ott potyáznak, ahol tudnak: topaze-tól is szopiznek, Nyuszótól evidens és néha Iris is megszánja a langaléta kiskamasz csapatot. A tollseprű a mindenük, bármikor játékra foghatóak vele, igencsak aktívak és elevenek.

A kicsik nagyon jól viselik a hőséget...Nem tudom, meddig tart ez a szürrealisztikus katasztrófa helyzet, de nem embernek, se nem állatnak nem való ez.

Élmények, tapasztalások

Ma nagy dőzs volt, mármint délelőtt. Keletipókok jöttek cicát simizni. J-k nagyon bírták a gyűrődést, játszottak, ugráltak, produkálták magukat! A nap nagy élménye volt számomra is, mikor a kicsi L-ek el kezdtek a nagykicsikhez teperni és nem nagyon látszott rajtuk, hogy meg lennének illetődve:-) Most bezzeg mindenki szunyál, amit megértek: meleg is van, el is fáradtak meg egyébként is, mediterrán idő, mediterrán szokások, ebéd utáni szieszta teljesen jogos:-)

Dashwood-ot összevissza jelölte Szuszmók, még döföket is kapott tőle, ami legalább akkora szó, mint hogy Ildy (Jayden gazdija) úgy megpocakolta Szipát, hogy az na!:-)) Szipa és Szuszmók a tezstmacskák, ezt azért fontos minden potenciális gazdinak tudnia:))

A macskák intelligens lények....

Először is, péntek van! Aztán meg vive la France, elvégre 14. van!:-)) Az ablak is megjavult, csekély három másodpercnyi melóval, de így legalább a szakember is gyönyörködhetett a kismókokban:-) Készítettem egy csomó fotót is, még a vihar előtt, folyamatosan megtekinthetők kedvenc topikomban, a Macskanevek-miért ne? Kvházi hangulatban címűben http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9060011 A J-mókok nagyon állták a sarat, igazi modell-beállásokat produkáltak! holnap folytatjuk:-)

Ma megint ízelítőt kaptam az IQ-hiányos fröcsögésből és abból, milyen az, ha az emebri primitívség elveszti az önkontrollt. Hiába no, ha egyszer eldöntetett, hogy nem tudsz szürke lenni, akkor ezzel számolnod kell! mondja az eszkimó közmondás:-)

Macik, ütvefúró és tollseprű:-)

Tegnap éjjel nagy tollseprűzés volt. Kicsi Jék egyöntetű ambícióval és elhatározással döntöttek úgy, kiteljesítik ellenség-képüket: volt, mikor egyszerre öten próbálták visszavonulásra sarkallni a gonosz tollseprűt:-) Iris is tobzódott, mert a játszó kicsiket újra meg újra megkisérelte bevonszolni a szülődobozba, még a majd másfélfél kilós Jacy is áldozatul esett volna, ha nem sikerül lebeszélni az anyatigrist tette véghezviteléről:-) Mikor szépen kiraktuk az ágyra a kicsikicsiket, mármint az L-eket, akkor meg őket kívánta visszahurcolni, így inkább hagytuk és szépen visszatettük őket a dobozba. Bevallom őszintén, a két fehér jegesmaci összetörte a szívemet. nagyon nagy mértékben...Annyira fehérek, annyira macik és annyira szépek!:-))) Kárpótlás a sorstól, hogy a tavalyi alom kedves és nagyon korán elvesztett Holly Light-ja után most duplán is gyönyörködhetek a fehér Maine Coon-ok cseperedésében:)

Ma próbatétel áll az L-ek előtt: jönnek ablakot javítani. Ha a J-ék lazán vették az ütvefúró okozta kellemetlenségek akadályait, bízom benne, hogy az L-ek kiképzése is tökéletes lesz!:))

Sajtból van a hold:-)

Nem tudom, hogy van ez, de mintha már napok óta folyamatosan telihold lenne. Furcsa dolgok történnek emberekkel, állatokkal. Magam is leszakítottam ma véletlenül a hálószobai új ablakunk egyik szárnyának sínjét, pedig csak be akartam csukni, aztán rá tíz percre a WC-tartályt intéztem el, majd leszakadt a táskám szíja. Éjjel végig kölyök-kutya sírást hallottam (hajnal fél kettőkor ki is battyogtam, lecsekkoltam a csapatot, de nem volt semmi sem a kutyákkal, sem a macskákkal, szemembe világított viszont a telihold, ami már hétfőn is hatalmas volt és vörös) és a kicsi L-ek is sírtak, pedig soha sem szoktak. Tapasztaltam azt is, hogy emberek alapvetően másként adnak tovább dolgokat, mint ahogyan az valójában történik, kb. mintha a fehérre azt mondanák, hogy fekete, meg azt is, hogy semmi sem az, aminek látszik, csak nagyon valósághűnek tűnik. Lehet, hogy a légköri viszonyok meg a mágneses viharok az okozói ennek a jelenségnek, nem tudom.

Mindenesetre van monitorom (hála Dashwood-nak), újra pakolgathatom a képeket és szerkesztgethetem őket, fotózhatom megint a macsekokat, már elvonási tüneteim voltak:-)) A hétvége ideális lesz erre a célre - két nap pihenés!:-))

L-ek közül Lootah már mászkál szépen, Lolita emelgeti a fejecskéjét, de látszik, hogy még igencsak rezeg közben, a két hófehér baba pedig fekszik és pocakoltatja magát, miközben szó szerint mosolyognak:-)

J-ken most végigmegy a kór, de kézben tartjuk a dolgokat, adjuk a gyógyikákat és a Probiost!:-) Nagyon akítvak még így is. Esténként JJ már leül az ajtóba, hogy akkor most ő menne Xxel-hez aludni:-) Hajnalban minden J Xxel lábánál feküdt, illetve mellette, kitárt pocakkal:-))) Tepernem kell, hogy ne essek ki a kicsik pixiséből!:-)

Mindig tanul az ember...

A mai nap végére csak ennyi: Cats never tell lies to your face. Bár mondhattam volna így is: Chats ne disent jamais de mensonges a ta face.

Életzajlás reggel

Ma remekül indult a nap:-) J-k már korán randalíroztak, robogtak, vertek és verettek, mindenki benne volt a buliban, igazi jókedvű és eleven mók-csapat benyomását keltették. JJ hízott tegnaphoz képest, bár tobvábbra is azon az állásponton van, hogy Nyuszó szoptassa őt, aki ezt boldogan meg is teszi, de persze ilyenkor az egész team csatlakozik hozzá: ökör iszik magában alapon:-))) Reggel megállapítódott, hogy senkinek sem megy a hasija, senki sem hány és JJ kivételével mindenki kedveli a diétás tápot:-) Meg az is, hogy ha Iris nem vonszolja be őket, akkor bemennek ők a szülődobozba maguktól.

L-ek közül Lootah dönött elsőként úgy, hogy tesz egy szolíd tiszteletkört a dobozban, a többiek lustaságából csak egy diszkrét kisgazdi pofijába való ásítás telt:-) Az L-ek továbbra is gömbölyű macik, a két fehér mók plusszban jegesmedvére hajaz:-) Lily-white Lion tuti fiú, de Lifelong Love még mindig rejtély számomra.:-))

Diagnózis

Megjöttünk a dokitól. Mondtam neki, jobb lenne, ha hozzánk költözne, mire a válasz, én is beöltözhetnék tanoncnak:-) Jasmine Jayce teljesen negatív. Nem az aurája, henm tünetileg: nincs kiszáradva, nincs láza, nem megy a hasa, nem hány, nem gubbasztós, csak éppen nem kíván szilárdat enni. Doki meghallgatta , mérte, vizsgálta, szurizta, féreghajtotta, megdícsérte. JJ bezsebelte a dícséretet és itthon hatalmas tejivásba kezdett, eszébe sem jutott szilárdat enni. Nagy eséllyel fogzik és nehezen áll át a kényelmes tejcsárda önkiszolgáló rendszeréről a macerásabb és időigényesebb rágicsára. Elvileg pár nap és változnia kell a helyzetnek! Ebben bízom!:)

Már megint...

Híreim vegyesek. Jayden rohamosan nő, annyira aktív, hogy már le kell fogni:)) Semmi hasmenés, semmi gond, gyarapszik szépen, akár Jackpot is, aki megosztja Jayden majdhogynem önkéntes "száműzetését" a hálószobába:-) Most viszont Jasmine Jayce miatt aggódom: eddig nagyon aktív volt, tollseprűzött, rohangált, most viszont visszafogottabb és nem eszik, csak szopni akar. Gondolom, a fogzás őt is megviseli, de ma este megyünk a dokihoz mindenképpen! Remélem, vele sincs semmi baj és hamarosan jó híreket írhatok ide is.

L-csapat szépen gyarapszik, Lootah már 42 deka, de a többiek is lépést tartanak vele becsülettel:-) Nagyon várom , mikor kezdenek mászkálni, bár még alig múltak két hetesek. aranyos gombóckák:-)

Jeremy és Jacy, a két iker "irtja egymást" folyamatosan: birkóznak, rohangásznak és az égadta világon semmi bajuk!:)

Ma négy éves Flamy! Boldog szülinapot neki!:)))

Vébé után is van élet:-)

Világbajnokok lettek az olaszok!:-) Bár végülis mindegy volt, ők vagy a franciák nyerik a vébét, zidane akciója nagyon negatívan érintett, így jobban örülök az azurrik győzelmének!:-) A lényegen nem változtat: nagyon álmos vagyok...

Jayden eszegeti szépen a diétás zacsisat, a széklete is sokkal jobb, mint eddig, remélem, hamarosan visszanyeri az elvesztett dekákat és a többbiek nyomába ered.

L-ek még macisabbak, ha lehet, tényleg semmit nem tesznek, csak esznek. Még arra is lusták, hogy kússzanak kicsit a szülődobozban:-) Hatalmas, töltött virslik!:-)

Ez a hét nagy jelentőséggel bír, több szempontból, azt hiszem....

Rózsaszínség? Oh....

Túl szép volt már megint minden, itt volt az ideje egy kis adrenalin-növelőnek. Jayden már egy ideje furcsa volt, de mivel szopott meg eszegetett, a tudatalattim belsőbb bugyraiba pakoltam a problémát, ma viszont már úgy döntöttem, nem várunk tovább. Látszott, hogy nem az igazi, s ment a hasa, gubbasztott, annak ellenére, hogy továbbra is szopizott rendesen. Elvittük a dokihoz. Odafelé bent ment ki szegénykém, minek következtében illatfelhőbe burkoltan üldögéltem a váróteremben nyakamban a kismacsekkal, miközben Xxel mosta a hordozót. Elég toleránsak voltak a várakozók meg a patikus is:-) Jayden meg egy idő után kényelmesen elhelyezkedett rajtam és mosdatta magát, jót mosakodott:-) Mondjuk, a szagmintákat nem tudta eltüntetni magáról, sem rólam:-) Mikor bejutottunk, a doki megnyugtatott, hogy nem csak mi vagyunk a szag forrásai:-)

Láza nincs, nem hány, kapott szurikat, féreghajtót, egy cseppnyi infúziót (alig tudtuk hárman lefogni, annyira erős volt), Synolux-ot kap, Royal Intestinal diétás zacsisat meg száarazat, amit jó étvággyal meg is evett már és kapja folyamatosan a Probiopack (lánykori nevén Probios) port. Remélem, hamarosan rendbejön a kicsi mók. Már - reggel óta - felszedett vagy öt deka plusszt:-)) A diagnózis: bélgyulladás, bélhurut. nagyon sajnálom őt, de muszáj meghozni a szükséges lépéseket és belegyömöszölni a gyógyikákat.

Többiek remekül vannak:-) L-ek macik, hatalmas mókok:-)

Most tudtam meg, hogy kedves szlovéniai ismerősöm szeretne majd tőlünk macsekot tenyésztésre, s augusztusban meglátogatnak a párjával minket:-)

Minden relatív:-)

Meleg van. Főleg így grillezés után. Nem is tudom mit írjak. Ma kéthetesek a kicsi L-ek, félelmetesen nagyok, igazi vasgyúró macikák, viszont még mindig kétséges a nemük. Isten bizony, nem szoktam ennyire béna lenni, de aki eddig fiúnak látszott százszázalékosan, most lány. Végülis mindegy, csak ne járatnák velem a bolondját!:-) Lootah majdnem 40 deka. Megfogni is jó a kicsiket, annyira masszívak és szépen! Iris csak szoptat és szoptat. Még a hálószobába beengedett kicsi Jéket sem vonszolja be a szülődobozba, most csak a saját kicsinyeire koncentrál, meg is van az eredménye:-)

J-k tegnap bent aludtak velünk. Xxel félt, hogy agyonnyomja őket (még sohasem tett ilyet), de az ördögök szépen bevonultak éjjelre az ágy mögé, s aludtak bőszen:-) Hajnalban kukorékoltak kicsit, de ez nem akadályozott meg abban, hogy fél kilencig aludjak. Aki álmos és aludni akar, az a macsekoktól függetlenül alszik:-)

Tegnap, az egyetemre menet nem jött elém macsek. Eddig minden vizsga-napon láttam őket, teknőcöket, fehéreket, foltosokat. Tegnap nem. Már akkor bevillant, hogy nem sikerül majd a vizsgám, az utolsó. Így is lett. Pár hónappal, évvel ezelőtt még nagyon letaglózott volna a hír, de most nem, magam számára is meglepően nem. Eddig szinte 100 %-ra csináltam hat vizsgát, ez nem sikerült. Na bumm. Sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, a maximalizmusba bele lehet pusztulni, nem éri meg! Ami igazán fontos, az nem ennek a vizsgának a sikere. Jó, jó, nem tapsikolok örömömben, de nem is halok bele:-) A cicák, a barátaim, a terveim, a munkám és még sok egyéb más sokkal fontosabbak:-)

Pénteki hangulat

Péntek van:-) Az utolsó ECDL-modulos vizsgám napja. Meglátjuk:) Ma szívtiprással kezdődött a napom: a kicsi fehér L olyan pillantással nézett rám, hogy beleremegett a térdem:-)Megint megállapítottam, hogy szédületesen nagyok a kicsi L-ek:-) Lootah már 34 deka!:-) Jó kis gyurmáznivaló mókok:-)

J-k már lazán és zsigerből másznak a könyvespolcra és élvezik is a kalandtúrát:-) Sajnos, még mindig nincs monitorunk, így nem igazán tudok képeket felpakolni róluk, de ami késik nem múlik:-)

A nap meglepije:-)

A mai nap híre: Landon tulajdonképpen Lolita!:))) Bár többször ellenőriztem a kicsiket, de a kis ezüst jól átvágott:-) Ez van, én örülök így is neki, s remélem, most már tényleg biztos az a nem!:-)) Az első név, ami azonnal eszembejutott a Lolita volt, így ez lesz a neve:-) És még lehet, hogy meglepődöm ma:-))

J-k tegnap túlélték az oltást, egy árva nyaút nem ejtettek, doki megdícsérte őket, viszont azt is elismerte, hogy tényleg klónok a fiúk. Hogy elkerüljem a dupla oltást, úgy oldottam meg a feladatot, hogy azt a kicsi jét, aki megkapta oltását, szépen bepateroltam Irishez, aki azonnal gondjaiba vette:-)

A portugálok viszont kikaptak....

Hétközepi kellemes hangulat

Ha beindul egy üzlet, akkor nagyon!:-))) A kicsi J-k nemcsak, hogy a lépcsőt (csigalépcső) fedezték fel, hanem azt is, hogyan lehet onnan szépen átvándorolni a könyvespolcra. S nemcsak , hogy felfedezték, hanem meg is mutatták egymásnak:-) Aminek egyenes következménye lesz az újonnan megrágott könyvhalmaz, néhány leesés és az, hogy nem fogok tudni akadálytalanul feljutni a dolgozószobába. Bohókás látvány,a hogyan hopp, felugranak a lépcsőfokokra, önbizalomittasan:-)

Másik remek játék a "csapatban kergessük egymást" című, mely úgy zajlik, hogy valaki fut elől, majd utána még két-három kismók, utána - amolyan Han Solo-s módra - visszaordulás következik:-)

Viszont ma jön a doki, oltani. A kicsi J-ék megkapják életük első oltását, az első kombináltat, hiszen nyolc hetesek lettek! Mindig izgalom számomra az első oltás, bízom azonban abban, hogy nem viseli meg a szervezetüket nagyon!

Kicsi kicsik, azaz az L-team tagjai súlyrekordot döntögetnek: nagyon homogén súlyúak, de köztük is a legnagyobb Lootah, a vörcsi, aki már 31 deka, 11 naposan:-) Tényleg nem csinálnak semmit, csak esznek meg alszanak, még nyafira sem pazarolják az energiájukat!:-)

Én meg készülök a netes vizsgámra az ECDL-en:-)))

Élményekkel teli...

Kicsik, a J-kicsik egyre jobbanbelejönnek a nagyokkal való együttélésbe, azaz jól kihasználják őket! Odafekszenek az alvó nagymacsek mellé, akit addig zaklatnak, míg az önként és dorombolva el kezdi őket mosdatni, alul-felül. Kihasználják az ex-lányok anyai ösztöneit is, akik nagy gonddal ápolgatják a kicsik lelkét, kivéve Flamy-t, aki azért az élet farkastörvényeivel is megismerteti a J-ket. De hát kell ez is, az élet nem rózsaszín. Macskáéknál sem:-) Ismerkedik a csapat a csigalépcsővel, vannak, akik már félig eljutottak, de még időben leszedtem őket, bár nyilván nem tudom megakadályozni, hogy megtapasztalják a nagy fentet meg az onnan való lepotyogást. Nem lehetek minden másodpercben a nyomukban, bármennyire is féltem őket. A héten oltás vár rájuk, ránk meg anyagi csőd, de hát ez van.

Kicsi L-ek szépen gömbölyödnek, hála Irisnek. Lifelong Love és Lootah szemije egy kicsit be volt ragadva, de Xxel szépen megkamillázta nekik, mára úgy néztem, szépen rendbejöttek. Gömbölyű mókok, főleg Lily-white Lion:-) Landon is szépen nő, egyáltalán nem látszik rajta, hogy Irisnek valaha megfordult a fejében, hogy nem fogadja el az utolsóként született kicsinyét.

Cice is remekül van, bár a betegsége óta fúj rá Cimi, de majd csak kibékülnek. Romy lába is meggyógyult, legalábbis használja rendesen. Megvagyunk, elvagyunk.

Tegnapelőtt topiktali volt egy kedves németjuhász- tenyésztőnél, Loncinál. Egyszer majd tőle lesz kutyám, de remélem (Romy és Milton miatt), hogy sokára. Szerettem a közvetlenségét, a lazaságát, a szabadságot, ahogy élt (amihez azért nagy bátorság és igazi szent őrület kell, szerintem): nincsenek státuszszimbólumok, nincsenek társadalmi elvárások által diktált szabályok és megfelelési kényszerek, semmi faxni. Én ezt nagyra értékelem. a kutyái szépségesek, barátságosak és kedvesek:-) Nagy élmény volt!

Csendes történések..

Péntek van. Nemsokára vizsgázom Access-ből, de tulajdonképpen már úgyis mindegy, nem a vizsga sikere életem létkérdése. De azért jó lenne, ha összejönne!:-)

Cice most már tuti egészséges, újra a régi! Eszik, iszik, bújik, döföl Romy-nak meg nekünk is. Megkönnyebbülés. Bármi volt is a gond (persze tényleg a mérgezés a legvalószínűbb ok), nagy kő zuhant le a szívemről nemcsak mikor a doki gyógyulttá nyilvánította, de most, a napok pergésével is: jó látni, hogy ismét a régi.

Romy kutya lábáról tegnap leoperáltuk a kötést. Dokink kiváló munkát végzett: alig tudtuk lefejteni a lábijáról a terepszínű pólyát. De sikerült! ami még rajtamaradt, azt rábíztuk:-)

J-csapat elárasztotta a házat, azaz legfőképpen a macska-szoba mászófáival vanank elfoglalva, de örömmel veszik, ha a nagyok kényeztetik őket. Indy kifejezetten imádja a kicsiket mosdatni, ami egy kölyök-kandúrtól nem is rossz teljesítmény. Az élet farkastörvényeit most nem elsősorban Szuszmók, hanme Flamy vitatja meg a kismókokkal, a következőképpen: Flamy fekszik a kicsi mászófa dobozán, az arrajáró mókok pdig hobbiból kapnak tőle egy mancs-egyenest. A következő arrajárásukkor már sokkal megfontoltabbak, szépen kikerülik a mászófán fekvő subaszőnyeget:-)

L-team egyre inkább nő. És megvanank a nevek is!

Heartbreaker Lifelong Love - kis fehér fiú

Heartbreaker Lily-white Lion - nagy fehér fiú

Heartbreaker Landon - ezüst fiú

Heartbreaker Lootah (sziú név, jelentése vörös) - vörcsi fiú

Lion a legnagyobb, félelmetes, mekkora nyaka és háta van felülnézetből:-) Nagyon bízom benne, hogy egyik kicsinek sem lesz semmi baja és szépen fejlődnek majd!:-)) Iris egésznap ott dekkol és szoptatja őket, még Manónál is áldozatosabb mami.

A hőség is enyhült kicsit....holnap pedig topiktalálkozó!:-)))

A rendes kerékvágás felé...

Új nap, új hét, tele reménnyel:-) cice nagyon jól van, ma este remélem, megkapja az "egészséges" jelzőt a dokitól és akkor hivatalosan is gyógyulttá lészen nyilvánítva:-) Cserébe, hogy nehogy megnyugodjunk, ma hajnalban történhetett valami Romy kutya lábijával, mert a bal hátsóra nagyon sántít, pontosabban nem nagyon használja. cicével együtt ő is jön velünk a dokihoz.

Jék nagyon jól érzik kint magukat, mármint a nappaliban és a macsekszobában, új színek és lehetőségek jelennek meg előttük és ők is élnek is ezekkel:) Nagy sláger náluk Szipa és Andy, a nagy hegyek, akikhez oda lehet bújni. Indy-t is szeretik, aki a kezdeti fújások után, megbékélt a helyzettel, rájött, hogy mert vannak kicsi Jék, ő akkor is az én szerelmem marad, s így lelkesen nyalogatja, mosdatja a kicsi mókokat, akik kedélyét csak egy dolog borzolja: mikor Iris "kiszabadul" hálószobai fogságából és elindul kölyökvadászatra:-))

L-kicsik gömbölyödnek: semmi mást nem csinálnak, csak esznek és isznak, egy hang, annyit nem hallani a dobozból:-) Iris úgy döntött, életben tartja a fekete ezüst kicsit is és szépen szoptatja mind a négy mókocskát:)

A sokszínűség gyönyörködtet:)

A kis L-ek! - színes egy társaság, nem?:) A neveken még meditálok....

Wonderful world:-)

Mindig mondom, hogy bízom a macsekjaimban meg azt is, hogy már-már fatalista vagyok:) Az L-alom természtesen akkor született, mikor itthon voltunk, s volt megint egy kis fennforgás, de hála a sorsnak meg Bastet-nek, minden jól alakult!:-)

Tegnap, háromnegyed tizenkettő magasában rántott sajt alkotás közepette bevillant a kép: Iris a hordozóban és szül. Pánikszerűen beviharzottam, és láss csodát: Iris a hordozóban , körbevéve J-mókokkal, teljes odaadással szül:-) Telefon Xxel-nek, rántottsajt alatti gáz elkapcsolása (más kérdés, hogy a sajt benne maradt a sütőben és oylan jól megszívta magát olajjal, hogy az na!), majd teljes koncentrálás az L-előfutárra. Az elsődleges feladat a J-k rábeszélése, hogy nem kéne bábaasszonyt játszaniuk - sikerrel teljesítve. Második feladat segédkezés irisnek - elutasítva, mondván, elboldogul ő egyedül is, nem kellek én neki hátramozdítónak.:)

kis szünet után, iris pihenni kezdett, én meg szépen elraboltam tőle a kicsit és bepateroltam őket a szülődobozba. ott mégiscsak nagyobb a hely meg jobban elhet szülni. Xxel hozta a ventilátort, mert eszméletlen meleg volt (szerintem ezért indult be a szülés, bár végülis az ideális 63. napon történt) és megkezdődött a várakozás.

Egészen hatig. Mert addig az első csodafehérmók csak szopizott, Iris meg nem kívánt szülni. Dokit felhívtam (persze, nem a mi dokink volt, hanem a váltótársa), a Cora-ban volt éppen, de mondta, mire mi odaérünk, ő is ott lesz - UH-zzuk meg a cirmákot. Iris hordozóba, kicsi fehér sütis dobozba és máris mentünk. mire odaértünk, a doki is ott volt. UH két szép , szabályosan dobogó szivet mutatott:)

Iris kapott egy méhösszehúzót, azzal a felkiáltással, hogy teperjünk haza, mert félórán belül szülni fog, doki elmegy egy lóhoz, majd a ló után jön hozzánk.

Hazatepertünk. Iris szült egy második fehérmókot és annyi. Vártunk. dokinak telefon - nem szül tovább. doki ló után hozzánk - pedig van még bent vagy két kicsi. Újabb összehúzó, ha nem szül fél tizenegyig, akkor UH és császár. Doki el.

Iris szülni kezdett és este 10-re már megszületett egy vörcsi (!!!) meg egy ezüstnek látszó kismók. Telefon dokinak: menjünk vagy hagyjuk aludni egymást? doki szerint minden OK, majd holnap jön.

Rendben is lett volna minden, ha Iris nem dönt úgy, hogy a hat és félhetes Jéket be kell húzgálnia egyenként a szülődobozba, mert ha nem szoptatja őket, éhen vesznek:-) Ez ment is egy darabig, mert óránként kiszedtem a nagymacikat a dobozból, de négykor (ma hajnal négykor) úgy döntöttem gátat szabok Iris anyai ösztöneinek és váratlanul szocializálni küldöm a Jéket a nagyokhoz. nemes egyszerűséggel kipateroltam a kicsiket a nappaliba és vártam. Kicsi J-k seperc alatt beilleszkedtek, ezen én döbbentem meg a legjobban (tíz eprcnél azért kicsivel többre számítottam:-))), majd a döbbeneten úrráléve, visszafeküdtem aludni. S aludtam! Egészen majdnem kilencig!:-)))

Kicsi L-ek szopiznak, Jék uralják a terepet, Cice pedig meggyógyult!

Szép az élet!.-)))

Valami van a levegőben:-))

Tegnap este látszott a dokin is, hogy nagy szikla gördült le a szívéről. Cice végre el kezdett enni magától és tejcsit is ivott, amit azóta is folytat:-) A mi szívünkről meg egy komplett Sziklás-hegység hullott le, meglehetősen nagy zajhatással:-) Ha nem lesz rosszabbul a hétvégén Cice, akkor nem kell mennünk a dokihoz, hétfőn megmutatjuk viszont, mire jutottunk. Cice egy "sima" házimacsek, akinek oltári nagy szerencséje van, hogy időben észrevettük, hogy valami baj van, hogy hazajött és nem bújt el, s hogy még lehetőségünk van arra, hogy tetemes számla árán bár, de gyógyíttassuk, s nem utolsósorban, hogy a dokink kincset ér (nem tudom mi lenne velünk, ha pályát módosítana, de remélem, ez nem történik meg!). Meg persze mi is mázlistánk vagyunk, hogy ilyen stramm és élniakaró cicánk van, aki elviel minden turtúrát, mert tudja, érte történik:-)

Ma hajnali négy meg negyed öt közt tenyérből evett, jó sok konzervet, meg ivott is tejcsit, szárazat is ropogtatott, s továbbra is élni akar és fog is!:-))

Iris lecsekkolta a két szülődobozt, mindkettőben feküdt pár tucat percig, kellő áhitattal és meditálva, majd közölte, hogy ennyi elég volt a jóga tanfolyamból és kiment társadalmi életet élni a többiekhez. Úgy érzem, hamarosan szülni fogunk:-) Neveken még nem gondolkodtam, nem is érdekel - a K-alom elvesztése mély nyomokat hagyott bennem. Régóta bevett szokás, hogy csak pozitív tartalmú nevet adok a cicáimnak. Ha ezt megszegtem, a sors akaratából avgy véletlenül, de mindig tragédia történt. Fatalista lennék vagy szent őrült? Vagy mindkettő:-)

J-ék nagyon jól elvannak. Már meg tudom őket különböztetni, ami nagy elégedettséggel tölt el:) Szerintem őket is, de mással vannak általában elfoglalva. Mászófa-mászás, újság-tépkedés és lábujjharipda van műsoron. Rákattantak a tollseprűs csodákra is, meg a belógatható szárnyas mütyürökre és madzagos korbácskára is:-) Szépek. Nekem nagyon tetszenek:))

Péntek van

Péntek van. Fél kettőkor Excel-ből vizsgázom. Az esélytelenek nyugalmával szenvedek...
Cice viszont evett magától, sőt kért! Nem sokat evett, de evett és ami a lényeg, magától tette!:-) Talán...Megint erősebben él bennem a remény:-)
Iris még egyben - megvár majd, ebben is biztos vagyok:-)
J-k élednek: már lábujj-haripdálásban is kiemelkedőt nyújtanak:) De jók a csipogásban is, a hátrafelé tolatásban is:-)
Jó kis hétvégénk lesz megint:)

Summa summarum a házunk táján

Jó ideje nem írtam megint, de nyomós okom volt és van rá. Egyrészt jó dolgok történtek a Heartbreaker-rezidencián: a kicsik szépen nőnek (erről később részletesen), a kisgazdi, azaz én ECDL-tanfolyamra járok és szenvedek elég gyakran, főleg most, az Excel kellős közepén, azaz vizsga előtt egy nappal. Másrészt nagyon rosszak: Cice nagy eséllyel mérgezett vakondot evett és küzdünk az életéért. Mindennap infúzióra járunk, szurikat kap, savkötő tablettákat, fecsivel etetjük. Egyenlőre úgy tűnik, talán túléli, de ez még kósza remény.Csak hinni tudjak sokáig benne!

Iris hamarosan szül, lehet, hogy az L-alom László-napon születik, de az is lehet, hogy kicsit korábban. abban bízom, hogy Iris, ahogy Nyuszó és Topaze is megvár majd!

Topaze ivartalanítási műtétje sikerült, megvolt a varratszedés is.

A Jék el vannak kényeztetve: Nyuszó táplálja őket, Iris besegít (bár éppen a saját kicsinyeinek védelme értelmében elkülönítem inkább még), Topaze pedig mosdatja a kicsiket, meg magaköré gyűjti őket és szoptatja, legalábbis a kicsik ezt imitálják és nagyon jókat cuppognak:-)

JJ vezényletével a fiúk egyre magasabbra törnek és újabb felfedező utakra indulnak: szekrény, ágy mögötti rész, szülődoboz teteje. Felhúzhatós minimókok:-)

A szocializáció macskaszőrös újai

A hétvége a J-csapat teljes szocializációja jegyében telt. A kicsik ettek: úfajta kaját kóstoltak meg és fogyasztottak nagy örömmel és kellő nyammogással és dzsamálással. A kicsik almoztak - mély átéléssel és szakmai alázattal: ez a tevékenyési forma meg is örökíttetett az utókor számára. A kicsik felfedeztek: az ágyterítő rojtjai és a mászófa alsó része került érdeklődésük elsődleges célkeresztjébe. A kicsik újabb hangokra bukkantak: a cicirpelés, nyekergés, röfögés mellé bekerült a csipogás és a hangtalan nyávogás is. A kicsik társadalmi életet éltek: szombat-vasárnap fogadták, seregestől érkező hódolóikat, gazdijaikat és potenciális gazdijaikat. Becsületükre legyen szólva, macskaszőrös jelest érdemeltek mindegyik ténykedésükre. Igaz, nem kellett nekik altatódalt nyávogni: úgy húzták a (kis képzavarral élve) lóbőrt, hogy a hortyogásukat is halalnai véltem ...volna, ha én magam nem lettem volna hasonlóan fáradt:-)

Ma este újabb programpont: Topaze ivartalanítása. Nagyon sajnálom, de muszáj volt meghozni ezt a döntést: nem kockáztathatok több cica-életet....

Rohan az idő

Nem írtam jó régen a blogba, pedig sok minden történt. Egy ECDL-tanfolyamon senyvedek, adós vagyok az "a macska" újságnak egy cikkel (Napló - itt lehet nyomon követni a H-almunk történetét immáron majd egy éve), a ház körül is akadnak teendők bőven, a tanfolyam mellett melózom is és persze néha aludni is kell.

A J-csapat már mindjárt egy hónapos és ennek megfelelően kinyílt az öntudatuk: nem lehet már bent tartani őket a szülődobozban, mennének...mit mennének, rohannának szanaszét a szobában! A három nőstény cica, a kölyökváró Iris, a lestarpált anya Nyuszó és a szuper kondiban lévő Topaze együttes gondoskodása és útmutatása mellett cseperednek és tanulnak. Szinte látom, pár hét és csupa királylány meg királyfi-mentalitású mókkal leszek körülvéve:-) A J-fiúk oylanok, mintha klónozták volna őket, Jasmine Jayce pedig indulhatna a Miss Cat Universe virtuális vetélkedőn:-)

Két kicsinek már van tuti gazdija: garancia arra, hogy a legnagyobb biztonságban tudjam őket. A másik három kicsinek még keresem a gazdit....Szeretném az ő jövőjüket is bebiztosítani...